Kláris
Kláris
Főoldal Hírek Korábbi számaink Színházi kritikák Rólunk Élhető Világ Kapcsolat

Színházi kritika

SZÍNHÁZ

A KONYHA

Pesti Magyar Színház

Már harminc évvel ezelőtt is, amikor az akkori Nemzeti Színház bemutatta (ugyanebben az épületben) Arnold Wesker „A konyha” című színművét, kétkedéssel fogadtuk, vajon mit lehet kihozni egy éttermi konyha egész napos rohangálásaiból. Színszerű-e, és vannak-e konfliktusok? Most, ennyi idő után is nagy kihívásnak számít A konyha bemutatása.

Lengyel Ferenc (m.v.) rendezésében egy újrafordított – enyhén szólva is kissé trágárabb - színmű (Lőrinczy Attila) kerül bemutatásra a régi, Bartos Tibor-féle 1984-es fordítás helyett. Az óriási méretű stáb pedig egy osztatlan színpadi térben készíti a napi 1500-2000 adag ételt a szemünk előtt. A színpad hátrafelé emelkedik, jó lehetőséget biztosítva a sok szakács egyszerre történő működéséhez és a pincérnők ki-be rohangálásának, végül a sokféle magánéleti konfliktus eljátszására (díszlet: Szabolcs János) is alkalmas.

Megjegyzendő, hogy a szokatlan helyszín és téma mint színpadi megjelenítés a szerzőt arra késztette, hogy többoldalas instrukciót írjon műve elé. Tanácsait nem lehet figyelmen kívül hagyni, például azt, hogy a színészek nem dolgozhatnak valóságos alapanyaggal, tűzzel, mindezt csak imitálni kell nekik. Emellett a szereplők jellemzése, alapindulatai, származása, hovatartozása is az instrukció része. Vagyis a színen megjelenő konfliktusok nemcsak a strapás, embert próbáló munka következményei, hanem az előélet, a nemzetiség legalább annyira befolyásolja a történteket.

A cselekmény egyetlen napba sűríti bele az itt dolgozók egyéni és közösségi konfliktusait, mindezek az ételkészítés közben, a felszolgálók rendelései és az ételek placcra vitele közben zajlanak, szinte mindenki egyszerre van jelen és folyamatosan szerepel. A darab kifejezett erőssége, hogy a mozgást összehangolja, ne legyen üresjárat a megszólalások között, még véletlenül se álljon le a felépített dinamika (Mozgáskoreográfia: Gyenes Ildikó).

Wesker 1959-ben írta ezt a drámát, könyve előszavában így ír a szokatlan helyszínről:

Shakespeare tekintse színpadnak a világot, én konyhának tekintem, ahol az ágálók egymást meg nem érthetik, és a lótás-futásban a barátság, szerelem és ellenségeskedés hamar lobbanó csóvái is sorra kihunynak.” 

Az író szándéka merésznek tekinthető ez idő tájt, ugyanis a társadalmi ranglétra alsó fokán élők egyik rétegéről ad drámai tudósítást. Arról ír, hogy amíg a hírlapok és a közvélemény a növekvő jólét és korlátlan szabadság bűvöletében él, addig a konyhai munkahely a kapitalista társadalom újkori rabszolgaságának megfelelő életmódot diktál az ott dolgozó szerencsétleneknek. A dráma realista eszközöket használ, nincs semmi szürreális, vagy avantgárd elem, egyszerűen bekukucskálunk a konyha negyedik, „lebontott” falán a térbe, meglessük az ott történteket.

A legtöbb szereplőnek munkahelyi problémája van, elege van a robotból, vagy külföldről jött bevándorló, akcentussal beszél, konfliktusba kerül egy másik idegennel, mint a német Peter (Takács Géza) a ciprusi Gastonnal (Kálid Artúr), s ezt verekedéssel intézik el. Kevin (Gémes Antos) ír származású, ő fizikailag merül ki, kisebb éttermekben dolgozott eddig. Dimitri (Horváth Illés) neve után ítélve szláv származék, ő a gépekhez vonzódik, olyan, mint egy nagy gyerek, Hans (Pavletits Béla) német dalokat énekel, aztán megégeti az arcát, Max (Szűcs Sándor) és Frank (Hunyadkürti István) őshonosak Angliában is és az étteremben is, időnként kiborulnak és ordítanak a többiekkel, akiket lenéznek. A két cukrász, Paul (Fillár István) és Raymondo (Rancsó Dezső) külön világban élnek, egymáshoz járnak kanbulira, mert a nőkben csalódtak. Alfredo (Tahi József) bőröndben viszi haza a maradék húsokat, a többiek csak nevetnek rajta, a lopás itt bocsánatos bűn. A chef (Yu Debin) elbújik saját fülkéjében, mert utál a beosztottjaival együtt lenni, Marango (Eperjes Károly), a tulajdonos az étteremben figyeli a forgalmat, a vendégeket, szinte itt lakik, magánélete egyáltalán nincs, mert betegesen kötődik a saját tulajdonához, na ő az, akire rázuhan a konyha mennyezete az utolsó jelenetben. A harmincfős stáb többi tagjának is legalább egyszer van megszólalása valamelyik jelenetben, mindenki önálló karakter.

A fő konfliktus mégsem Marango munkamániája, hanem Monique (Balsai Móni) és Peter többszáz fokon fortyogó szerelme, ami hol kivirágzik, hol lelohad, legtöbbször a kíméletlen munkatempó miatt kell egymásról lemondaniuk, és a beosztás miatt veszekedniük. Még a kapcsolat elején vannak, Monique-nak férje van, most gondolkozik azon, hogy otthagyja és Peterrel összeköltözik. Bár kölcsönösen vonzódnak egymáshoz, Peter férfias szenvedéllyel, sokszor erőszakosan közeledik a lányhoz, Monique viszont szeret kacérkodni Peterrel, nem bánja, ha a fiú féltékeny kicsit rá. Életteli színfolt a második felvonásban a csavargó (Tordy Géza) megjelenése, ételt kunyerál, s éppen szerencséje van, mert húst kap. Megjelenése egyértelművé teszi, hogy éhező hajléktalan létére ő van legalul a társadalmi rangsorban, hozzá képest a konyha dolgozói felsőrendű lénynek tűnnek.

Dinamika és mozgáskoordináció teszi feszültté és érdekessé a színpadi konyhában történő eseményeket, Lengyel Ferenc rendezése jól helyezte el a hangsúlyokat, technikailag is korrekt volt minden. A helyszín furcsasága mára már nem furcsaság, sőt mintha a hasonló szituációk még jobban eldurvultak volna, s a visszafojtott indulatok bármikor felszínre törhetnek, s nem tudni hol állnak meg végül.

A szakács- és pincérruhákat Kovács Yvette Alida tervezte, a zenét Vecsei László állította össze, az ablakok video látványát Török Marcell. Dramaturg Deres Péter. A férfiszínészek közül néhánynak jutott nagyobb alakítási lehetőség, a többiek csak néha szólalnak meg, legfeljebb „főznek” vagy tálalnak. A nők közül Balsai Móninak és Tóth Évának (Bertha) van jelentős szerepe, a sok férfi szereplő közül Fillár István, Takács Géza, Gémes Antos, Pavletits Béla és Tordy Géza voltak igazán emlékezetesek.

Budapest, 2015. október 5.                                        

Földesdy Gabriella

 

♣    ♣    ♣
 
 
 
KLÁRIS irodalmi-kulturális folyóirat                                >>Impresszum<<                                Minden jog fenntartva!  ©