Az Orlai
Produkciós Iroda és a Weöres Sándor
Síznház együttműködésében
jött létre.
Pelsőczy Réka
állította színpadra Mary Orr darabját a
híres,
de már nem fiatal színésznőről,
Margóról (Margo Channing – Hernádi Judit) –
és
Éváról. Eva Harrington (Kovács Patrícia), az
első percekben elfogódott,
ballonkabátos-kalapos fiatal lány Margó és
csakis Margó igen lelkes rajongójaként
jelenik meg előttünk, no meg a híres darabíró
felesége (Karen Robers – Egri
Márta, Margó barátnője) szeme előtt.
Margót pedig nem ragyogni látjuk a
színpadon, hanem az előadás utáni percekben,
fáradtan, idegesen, morózusan az
öltözőjében. Madárka, a transzvesztita
öltöztető (a ragyogó Bercsényi
Péter) már
jól ismeri Margó allűrjeit,
kívánságait,
kedélyhullámzásait. De ugyanígy jól
ismeri az ismert rendező – aki olykor már belefárad
a „nagy” rendezésekbe –,
aki évek óta szereti Margót (Clamon Raymond
– Szikszai Rémusz).
És
megjelenik
Margó öltözőjében a szintén
ünnepelt házi szerző, Karen férje, Lloyd
Robers (Márton
András), aki
sikeres darabjait sorra Margónak írja. Nem
hiányozhat persze David Thomson, a színház
kritikusa
sem, akinek ugyancsak megvan a maga befolyása.
Nos, ebbe a színházi
„hátsó” világba csöppent bele
úgy egy évvel azelőtt Eva
(Éva) jellegzetes
kalapjában, csendesen, illemtudóan, elfogódottan.
Aki az utóbbi időben minden
előadáson ott volt, az első sorokban – igen,
Margónak is feltűnt már. A lány
elárulja, azért követi mindenhova Margót,
mert egyébként nem lenne hova mennie.
A fiatal lány keserves
élettörténetén mindenkinek megesik a
szíve, Margó befogadja házába, Eva pedig
mindent megtesz, hogy megkedveltesse
magát. Sőt. Lassan mindenkinek az idegeire megy, Madárka
féltékeny lesz rá,
mert elveszi a munkáját, Margó
féltékeny lesz rá, mert szeretőjével
beszélget. Sőt,
az író feleségének is lassan oka lesz a
féltékenységre.
Bár színpadon addig
játszani senki nem látta, mégis
beleegyeznek, hogy váltótársa legyen
Margónak, hiszen a színésznő
életében még
soha nem hiányzott. A „szerencse”
eljövetelében jelentős része van Karennek –
Éva szerénynek tűnő, céltudatos
kérése nyomán. Ám közben
meghallgatják Évát –
és kiderül, hogy nem csak egy szende rajongó. Nagy
rajongása, nagy
szolgálatkészsége mellett nagy
színészi tehetséggel is megáldott.
Titkolná is,
meg nem is tehetségét, vágyát arra, hogy
színpadra kerüljön. Akár rögtön a
mélyvízbe, főszerepbe. Mért is ne? Kellően
céltudatos is ehhez. Mert nem elég a
tehetség az érvényesüléshez.
Más is kell: bátorság, szerencse, meg ki tudja,
még mi minden.
A szerencse is elérkezik ismét a
feleség révén, és Margó
életében először lekési a darabot, Éva
természetesen beugrik, megmenti az
előadást, és persze nagy sikerrel, hiszen a
hónapok alatt minden mozdulatot,
gesztust ellesett Margótól, az ő ruháit hordja
– fokról fokra kívül-belül
átalakult.
Na de mi lesz ezután? Margó csak
úgy adja át a szerepet, a
dicsőséget? Az évek elmúltak Éva
nélkül is, de szerződése köti. És mi
lesz a
már megírt, de évek óta bemutatásra
váró darabbal? Abban is fiatal lány a
főszereplő, Margó meg, mint tudjuk, nem annyira fiatal.
Margó is tudja, a
rendező is tudja, aki úgy szereti Margót, ahogy van,
féltékenységi jeleneteit
azonban már nem tűri tovább. Vagy aztán
mégis. Sőt.
Nehéz eldönteni, mennyire szenved
Eva (Éva), és mennyire játszik
színházat akár túl szerény
megjelenésekor, akár azt követően, hogy egy
ízléstelen tudósítás –
természetesen David interjúja – után
Margóék azonnal
kiközösítik. (David azonban ezt is megteheti, őt
nem
lehet kiközösíteni.). De
feltehető, hogy Éva mindent feltett és feltesz egyetlen
lapra a célért: a
hírességért. Láttunk már ilyet.
És neki sikerül: a legjobb színésznői
alakításért hamarosan megkapja az
áhított serleget. Ami azért nem mindennap
történik meg. Az árat is kész volt megfizetni
érte: a hírlapíró-kritikus (Mészáros
Máté) „tulajdona” lesz, aki
kiderítette igazi előtörténetét,
szembesítve
a lányt hazugságaival. (Mifelénk ezt a
módszert zsarolásnak nevezik.)
Valóban ennyit hazudnia kellett a
lánynak, hogy észrevegyék?
A szerencse részint forgandó, részint
kiszámíthatatlan – de jöttét elő lehet
segíteni. Éva pedig elősegítette. Látta
ugyan, hogy igazából senki nem látszik
boldognak körülötte minden hírességük
ellenére, de nem veszi tudomásul. Vagy
nem hiszi el. Még az írót is
elcsábítaná feleségétől, ha nem
lép közbe a
hírlapíró, aki nyíltan és szó
szerint ráteszi kezét Évára. Éva meg
– hagyja.
Itt sincs ingyen ebéd. Vagy éppen (előkelő) vacsora.
Margó a történteken
már régen elgondolkodott, hiszen nemcsak
tehetséges, sok humorral megáldott, hanem okos is. Nem
vállal többé fiatal lány
szerepeket. Sőt, a serleget is hajlandó ő átadni
Évának. Az író pedig továbbra
is ír darabokat.
Csakhogy – csakhogy Éva
öltözőjében már megjelenik a még
fiatalabb, ugyanígy hírességre vágyó
fiatal színésznövendék leány,
és minden
szó nélkül, úgy tűnik, máris
Éva asszisztense lett (Rujder
Vivien). (Egyébként
csak itt nyílik ki a hátsó színpad,
növekszik meg jelentősen a tér.)
És már ő
próbálgatja, hogyan áll neki Éva
ünnepi estélyi
ruhája és a „győzelmi” serleg. Nos, neki is
jól áll.
Minden rosszban van jó is: Margót
elveszi a rendező,
„tisztes” feleség lesz belőle. Még
örül is neki, hiszen asszony, és szereti Clamont. Az
idő múlását talán valóban
humorral, némi iróniával lehet a legjobban
elviselni – a szeretet, szerelem talaján.
A megfelelő
hangulatot keltő díszletet Kálmán
Eszter tervezte. A színpadot lezáró falat
több ajtó és óriási ablak törik
meg, az ablakok mögött is több jelenet,
párbeszéd, énekszám hangzik el –
többek között Madárka dala arról, hogyan
adja
el magát valaki az áhított sikerért
–, de az
átlászó üvegablak akár
szélvédő is lehet az autón, amelyből furcsa
módon éppen kifogy a benzin. Vagy lehet éppen az
író lakása is.
A kifejező jelmezek Ignjatovic Kristina
munkája. Zenei vezető: Keresztes
Gábor.
Fordította: Zöldi
Gergely.
Budapest, 2015.
szeptember 12.
Györgypál
Katalin