Herczeg Ferenc
színdarabjai közül mind a mai napig a
„Kék róka” a legbiztosabb kasszasiker.
Mintha nem mernének elővenni másikat a
körülbelül negyvendarabos repertoárból.
A jól megírt, biztos hatásra épülő
bravúrdarab megteszi a magáét Szegeden is,
telt házakkal megy a szegediek prózai
színháztermében, a Horváth Mihály
utcában.
Bagó Bertalan
rendezése kismértékben
módosít
a budai nyaraló szalonjában játszódó
szerelmi ötszög körülményein. A szalon
ablaka nem néz a lombos kerti fákra, hanem
vetítővászonként elénk vetíti az
1910-es évek Budapestjét, illetve mutatja a korabeli
Mercedesen érkező Trill
bárót. A hangulatot a Medgyaszay Vilma által
énekelt „Minét” sanszon (Babits
Gáláns ünnepség c. versét Szirmai Andor
zenésítette meg), és a Hulló
falevél Zerkovicz „Csókos
asszony” c. operettjéből
egy kellemes férfihang szolgáltatja. A bútorok
és a ruhák színei teljes
harmóniát alkotnak, a fehér-szürke-fekete
színösszeállítás megadja az
alaphangot:
ahogy a kék róka színe sem kék, hanem
szürke, úgy a világot színesben látni
akaró öt szereplő élete a fehértől a
feketéig mutatja a szürke minden
árnyalatát.(Díszlet- és jelmeztervező: Sántha Borcsa, zenei
szerkesztő: Dobri
Dániel.)
A történet természetesen ugyanaz,
mint
mindig, Cecile gyanúba keveredik a házibarát
által, hátha nem is a szűcsnél
járt, hanem Trill bárónál, aki ugyancsak a
Török utcában lakik. Nem a férj
háborodik fel, aki pipogya, mindent elhisz gyönyörű
feleségének, és utálja a
kellemetlenségeket, hanem Sándor, a
házibarát, aki viszont évek óta szerelmes
Cecile-be, és mint szerelmes férfi kéri
számon a férj iránti hűséget. Herczeg
két korábbi novellájából
szerkesztette össze a cselekményt, de közben arra is
ügyelt, hogy Molnár Ferenc
poéndramaturgiájából is
bekerüljön valami a darabba.
Sikerült a talányt meghagyni, olyan ügyesen
csűri-csavarja a szerző a párbeszédeket,
Cecile oly okosan beszél saját jövőjét
megalapozva, hogy mi sem tudjuk,
megcsalta-e Trillel az urát, vagy nem. A szerelmes
Sándor, akit ez érdekelt a
legjobban, végül leveszi napirendről a megcsalás
kérdésének kiderítését. Ha
elveszi Cecile-t feleségül, mindegy, hogy mi
történt korábban.
A rendezés kissé gúnyosra veszi a
szereplők
beszédét, hangsúlyaikból érezni,
hogy sokszor az iróniával intéznek el kínos
helyzeteket. Cecile és Sándor egymásra
találása egy nem várt anyakönyvvezetői
befejezésbe torkollik. Vajon a kor kívánta meg a
házassággal végződő
befejezést, vagy Herczeg maga érezte úgy, teljes
csak házasság révén lesz a
történet. Akárhogy is volt, a Kék rókában a
férfiak húzzák a rövidebbet, Paulus
eleve papucsférj, akit a mindenkori feleség
irányít, Sándor megrögzött
agglegénységét Cecile oldja fel, amikor
magába bolondítja a férfit, Trill
báró
pedig kezdettől fogva a „repülő barom”
kategóriájába tartozott, az üresfejű
nőcsábász senkiházi szerepében
jelenik meg. Bagó rendezése a fináléra őt
is behozza a színpadra (eredetileg
nincs ilyen jelenet), mert az öt szereplő összeborul,
és a nagy kibékülésre
stampedliből isszák a „János
áldást” mindannyian. Ez a rendezés
még a
szokásosnál is kedélyesebbre veszi a
századelő úri középosztályának
szerelmi szokásait.
A színészek játéka
dönt el végül majd
mindent. A fehéröltönyös Rédei Roland (Trill
báró) kicsit fiatalka ahhoz, hogy
hiteles nőbolond legyen, a cserfes Lencsit alakító Gidró Katalin
túljátssza a
szegény rokonkislányból lett
„naccsága” kacérságát. Hangja
időnként hamisan
cseng. Pál (Paulus) öntudatos megcsalt férjét
Kárász
Zénó játssza, Lencsi
mellett nehezebb az élete, mint Cecile mellett volt, ezt
érzékelteti. Borovics
Tamás (Sándor) nem kifejezett
házibarát típus, de nagyon igyekszik, hogy
méltó
legyen Cecile leendő férjének szerepére. Cecile-t Szabó Gabi alakítja,
szép és
elegáns hölgy, szőke hajával, fehér és
fekete ruhakölteményével, manöken
soványságával az 1938-as Bajor Gizi
alakítást juttatja eszünkbe (csak első
blikkre, hisz felvétel nincs róla). Mozgása,
beszéde élénk és hiteles,
mindössze pergamenszerű arca árulja el, hogy kissé
koros erre a szerepre.
A sok elegancia közepette épp a kék
róka
szőrme készült műszőrméből, ami zavart okoz, mivel
disszonáns hatást kelt. Szőrme
ügyben más megoldást kellett volna találni.
Például csincsillát – a hecc
kedvéért, ami nem illik a főszereplőhöz, de
épp ezért jelzés értékű lehetett
volna, mint az idézőjelbe tétele a
párbeszédeknek.
Budapest, 2015. május
23.
Megjelent a Kláris 15/6. számában.
Földesdy Gabriella
