A százegy
éve (2005) kitört I.
világháború egyre inkább arra
készteti a színházakat, hogy e fontos
eseményre
emlékezzenek. Jaroslav Hasek
felejthetetlen klasszikus regénye, a Svejk
(fordította: Réz
Ádám), megunhatatlan epizódjaival és
kíméletlen iróniájával a
Monarchia életképtelen hadserege, a korrupt tisztikar
és a háború húsdaráló volta
ellen gyilkos humorral tiltakozott. A helyzetek abszurditása
közel áll mai ízlésünkhöz,
gondolkodásunkhoz, így leporolás
nélkül és évforduló
híján is mindig kedvelt
repertoárdarab, hisz mindig aktuális.
A nyitott
színpadon már kezdés
előtt körülnézhetünk, hatalmas
rendetlenség uralkodik, vaskályha, tábori
ágy,
alatta éjjeli edény, Ferenc József
óriás portréja, sörös kriglik
szerteszéjjel
(díszlet: Mira János),
hátul rezesbanda, óriási hangerővel
fújják a valcert, a
háborús nótákat, Érikát,
himnuszt, cseh nemzeti dalt, majd
illusztrációképpen a
barkarolát a Hoffmann meséiből, és a valkűrök
lovaglását Wagnertől. Ez utóbbi
két zenemű úgy kerül ide, hogy Svejk előbb egy
Hoffmann nevű, majd egy Wagner
névre hallgató polgár viselt dolgairól
mesél a hadbíróságon, így jön
létre a
rendezésben a zenei társítás, miközben
a történetnek köze sincs a felhangzó
komolyzenékhez.
Bodolay rendezése (a Géza keresztnevet nem
használja) a harsány
motívumokat erősíti fel a Svejkben, kitűnő
módon bánik a színészek figurateremtő
készségével. A szerepeket szétosztotta
hét felé, Svejket Sorbán
Csaba játssza, a többi
férfiszínész két-három
figurát
alakít, viszont az összes női szerepet egyetlen
színésznő: Szilágyi
Annamária.
A rendezés határozott erénye, hogy az
epizódokból álló történet
egységes
egésszé áll össze, az eseményeket a
központi figura időnként narrátorként
kommentálja (sajátos
értelmezésében), ezzel folyamatosságot
teremtve az össze
nem illő részekben.
Svejk
közismert életművész, korábban
egy bizottság kimondta róla, hogy hülyesége
miatt alkalmatlan katonai
szolgálatra, a háború kitörésekor
mégis behívják, ahol először katonai
fogdákban, tábori kórházakban
teljesít szolgálatot, később a frontra is
kikerül. Itt számos alkalom kínálkozik a
Monarchia militarista anomáliáit
nevetségessé tenni. Svejk a legfenyegetőbb helyzetekben
is bebújik a „direkt
hülye” szerepébe, innen nézeget
ártatlanul kifelé. Feljebbvalóit az őrületbe
kergeti pofátlanságával, majd tettének
látszólag ésszerű magyarázatával.
A jelenetek
sokszor a
közönségességig naturalisták, még
akkor is, ha mindez csak imitációja a
közösülésnek, ürítésnek,
hányásnak. Cserébe jót
szórakozhatunk az örökérvényű
mondanivalón, miszerint a háború
értelmetlen és rendkívül galád dolog,
csak
túlélésre szabad játszani benne, akik
komolyan veszik, hamar belehalnak, vagy –
regényben, színpadon – nevetség
tárgyává válnak az
örökkévalóságig.
Sorbán
Csaba jó választás volt a
címszereplő megformálására. Alkatra ugyan
nem elég testes, de mosolygós kerek
arca pótolja a „svejki” figura
kövérségből adódó
esetlenségeit. Még kissé
sipítós, gurgulázó hangja is
rájátszik a fura karakterre. Játéka
valójában
intellektuális szinten közvetíti a
mondanivalót, mert mondatain, mozgásán
szüntelenül átüt a belső tudatosság, a
szándékos átverés és
zavarkeltés.
Szilágyi Annamária az összes női szerep
megformálója, arányos
kövérségével
hódít minden nőalakban.
Kövérségének van valami erotikus
vonzása, természetesen
mozog kocsmárosnéként, de otthonos
kurtizánként és „tisztes”
feleség szerepben
is, szundikáló férje mellett. Jakab Tamás tábori
pap (és még két másik)
szerepben új eszközökkel közelít a
figurákhoz. Indulat és kiabálás helyett
hórihorgas alkatával, a részegség okozta
nyelvtörő beszédével teszi komikussá
figuráit. Szívós
László „Kutya” alakjában
bokszkesztyű és vonítás
segítségével
kápráztat el bennünket, Kárász Zénó
faarccal hozza a butaságot mint kereskedő
és mint generális egyaránt. Pataki Ferenc (Lukas;
rendőrkapitány), Rédei
Roland
(ezredes; Vodicka), Báhner
Péter (Bretschneider) jó
karakteralakításokkal
járulnak hozzá a színpadi Svejk véresen komoly
szatírájához.
A jelmezek
egyöntetűek, a szürke
katonai zubbony és katonasapka dominál, a foglyok
térdig érő alsónadrágban
mutatkoznak, a pap reverendában szónokol, a női
öltözékek szerepenként
változnak a slampostól az elegánsig (jelmez: Bianca Imelda Jeremias).
Az igen hangos
zenét a K.U.K.
Rezesbanda hattagú zenekara szolgáltatja, zenei
vezető Rákai András és Rákai
István.
A
háborút régóta palackba zárt
szellemként könyveljük el a köztudatban, a
gyakori megidézés hatására
remélhetőleg nem fog kitörni palackba
zártságából…
Budapest, 2015. február 23.
Megjelent a Kláris 15/5. számában
Földesdy Gabriella
♣
♣
♣
