Kláris
Kláris
Főoldal Hírek Korábbi számaink Színházi kritikák Rólunk Élhető Világ Kapcsolat

Színházi kritika

SZÍNHÁZ

APA

Belvárosi Színház

A Belvárosi Színház Happy Ending bemutatója után érdeklődve vártam a fiatal francia író, Florian Zeller színdarabját. A szerző korán felkavarta a francia irodalmi életet nemcsak regényei, de szövegkönyve és színházi darabjai alapján is, s ma az egyik legsikeresebb és legtöbbször játszott író külföldön. Vajon mit tudhat egy 36 éves ember az Alzheimer-kórról? Mit tudhat arról a bezártságról, ahol lassan elveszíti a tudat a valóságot, amikor múltba zárkózik az elme, s apró cserépdarabokra hull egy ember személyisége? Mit tudhat az elszigetelődésről, a magányról, a zűrzavarról, ami egyre nagyobb, egyre erősebb, zaklatottá téve a beteget, és egyben a hozzátartozókat is? A függöny széthúzása után egy szobába érkezünk, egy fotel, egy nagy cserép virág, felstócolva könyvek a padlón, és rengeteg papírgalacsin szanaszét. Az apa, André (Lukáts Andor) a fotelban ül, ölében hordozható televíziókészülék, kvízműsort néz, miközben lánya, Anne (Hámori Gabriella) a papírhalmokat szedi lapátra. Beszélgetésük szakadozó, az apa inkább a műsort figyeli, de mikor Anne szemrehányást tesz neki, hogy elüldözte az újabb gondozónőt, André ingerült lesz. Nem akar idegeneket beengedni az életébe, nem akarja, hogy megszokott ritmusát más irányítsa, s nincs tisztában helyzetével, ami már hanyatlásának nagyfokúságát jelzi. Anne kétségbe van esve, két abroncs szorításában vergődik: a gyermeki szeretet és a saját életét élni akarás.

Igazi harctér a színpad: csatázik André a maga félelmeivel, miközben próbálja megérteni az őt körülvevő történéseket, váltakozik a valóság, jelen és múlt, s ebben a csatában, mint hullámok a tengeren, hol fent van, hol lent, attól függően, mikor jönnek az egyre ritkulóbb tiszta pillanatok. Vajon hol is van most ő, a saját lakásában, a lánya lakásában, ki az, akivel beszél a lánya, vagy valaki más? S csatázik Anne is. Apja egyre zavarosabbá váló gondolataival, a betegség elfajuló tüneteivel, önmagával, hisz még mindig azt az apát keresi, akire felnézett, aki határozott és bölcs volt, küzd férjével, de legfőképpen azzal a bizonyossággal, hogy már nem tudja tovább vállalni az édesapjával való együttélést, gondozását. André nem érti, mi van vele, s egy tiszta pillanatában újabb ápolónőjének (Bohoczki Sára) így vall önmagáról: „Mintha apró lyuk volna az agyamban”. Befejezésként már a szanatóriumban látjuk viszont. Ezt a csatát nem lehet sebesülés, sérülés nélkül végigharcolni. Itt nincs nyertes, csak vesztes!

Florian Zeller a darabot tragikus bohózatként jelöli, hisz valóban vannak benne komikus, nevetésre ingerlő helyzetek, de lélektanilag a legmélyebb dráma, mely szívszorító minden nézőnek, hisz kinek nincs idős hozzátartozója, vagy éppen betege, s melyikünk az, aki nem érzi, mennyire kevés az az idő, amit szeretteinkre fordítunk. S mennyire kiszámíthatatlan egy váratlan diagnózis megjelenése, s csak akkor jövünk rá, veszteségünk nagyobb mindennél.

Zeller 2012-ben írta darabját, s már két év múlva, 2014-ben elnyerte a legmagasabb francia színházi elismerést, a Moliére-díjat. A Belvárosi Színház színpada már sokadszorra ad helyet emberi sorsok drámai harcáról szóló darabnak, amik tanításra, elgondolkodásra késztetik a nézőt, s talán sokan változnak is tőlük. A Happy Ending, az Esőember és most az Apa lelkiismeretünk vizsgálatát eredményezi, kényszerít bennünket, hogy feltegyük a kérdést: mindent megtettünk? Vajon jól és sokat adtunk-e? Orlai Tibor újra megtalálta azt a darabot, ami garantáltan siker, s ebben partnere volt a rendező, Gáspár Ildikó is, aki Mikó Csabával a színmű fordítója is volt. André szerepében Lukáts Andor egy pillanatnyi kétséget sem hagyott Alzheimer-kóros állapota felől, nem a színész volt, hanem maga a Beteg. Hihetetlen empátia kellett ehhez a szerephez, mélyre kellett ásni, mindent megtudni róla, de itt nem a lexikális tudás volt jelen, hanem egy énjét elveszített ember, kiből sugárzott a félelem s a gyermeteggé válás.

Bolyongását múltban és jelenben kiválóan ábrázolta a háttér, Kehl Richárd kitűnő munkája, változó fényeffektusok néha azt érzékeltették: lehúzott redőnyt látunk, zajos szürkeség elromlott tévét imitál, a mozgó árnyak André elméjéből kivetített „mumusok”. A videó munka Juhász András érdeme, mely nagyban elősegítette, hogy érezzük, szinte benne vagyunk André fejében. Hámori Gabriella Anne szerepében úgy tűnt, még keresi megközelítését ennek az állapotnak, ám felvillan az apa-szeretet mélysége, ahogy apja mellé ül a földre, és vele van, míg alszik. Küzdelme nagy, de még nem katartikus, mindazonáltal érezni benne a forrongást. Bohoczki Sára fiatal és nagyon dinamikus, nevét fontos megjegyezni, mert nagy tehetség szunnyad benne. Mozdulatai bátrak és emlékezetesek maradanak. További szereplők: Makranczi Zalán, Molnár Gusztáv, Lázár Kati. Producer: Orlai Tibor,akinek hálásak vagyunk ezért a bemutatóért, és további sikereket kívánunk Neki és társulatának.

 2015. február 19.

Hoffmann Katalin

 
♣    ♣    ♣
 
 
 
KLÁRIS irodalmi-kulturális folyóirat                                >>Impresszum<<                                Minden jog fenntartva!  ©