Tamási
Áron kedves „székely népi
játék”-át az
Újszínházban,
Magyar Attila
rendezésében láthatjuk kiváló
alakításokkal, humoros
hangeffektusokkal kísérve-alátámasztva.
A székely hangulatot a díszlet
és különösen a népies
jelmezek is segítik elénk varázsolni (Fógel Adrienn
munkája).
A két vénlány mind
külsőben, mind szavaikban, mozdulataikban
annyira csúfak, hogy nehéz elképzelni:
feleségül vennék őket. (Gondos Eszter –
Pikali Gerda, Regina
– Timkó Eszter).
Márpedig éppen ez történne: a 15, 10
éve
odajáró „legények” – meglett
férfiemberek – esküvőjüket tervezik Eszterrel
és
Reginával. (Bakk Lukács „bácsi”
– Szakács Tibor,
Préda Máté – ifj. Jászai
László). Minden menne a maga útján
– a szokott hangos és látványos
veszekedéssel,
perlekedéssel –, ha nem élne velük a fiatal
Magdolna (Koncz Andrea), akibe
természetesen
mindkét öreglegény szerelmes, no meg ha nem
ismernénk a fiatal,
Magdolnába szerelmes Kömény Mókát (Varga Ádám),
akit meg a két vénlány szerezne meg magának
– meglehetősen nyíltan – szeretőjéül.
Ráadásul Móka még
ajándékot is hoz – szemük
láttára! –
szerelmének. Két madártojáskát! Ez
már végképp tűrhetetlen! Inkább mind
összefognak, hogy elveszejtsék a legényt. A
kútból Mókát persze Magdolna húzza
ki, a fiú „halálának”
hírére megérkezik az anyja is (most Bordán Irén
játszotta), aki megismerheti így fiának
szíve választottját. A két
öreglegény
és vénlány még mindig, sőt újra
elveszejtenék a fiatal párt irigységből,
gonoszságból – hiszen ők nem képesek
szeretni. Magdolna és Móka azonban együtt
„füstté” válik – helyükbe
két szép (élő) fehér galamb röppen
föl, hirdetve „az
igazság győzelmét”.
Nagyjából ennyi a
történet. Lényege a részletekben, a
megoldásokban, a hangulatban, a hitben rejlik. A
gonoszságot nagyon elénk
tudják varázsolni, a szépséget,
tisztaságot mindig nehezebb. A szerelem
erejének megmutatásában részt vesz
Móka anyja is, fiatalságára, szerelmes
éveire emlékezve. Természetesen ő igyekszik
egyengetni a fiatalok útját.
Magdolna szerelmének erejét a
házfal elmozdítása is mutatná.
Neki könnyedén sikerül az, ami nénjeinek minden
(komikus) erőfeszítéseik
ellenére sem. A „varjak” és az
„énekes madár” ellentéte
rajzolódik ki
folyamatosan, ezt erősíti Magdolna fehér ruhája is.
A Katolikus papot és a Dobos embert Szarvas Attila játssza.
A darab sok humort tartalmaz, amit az
előadás igyekszik
kiaknázni, sikerrel. Nyelvezete ugyanakkor hol költői, hol
pedig (majdnem)
nyers. A „csodák” hihetők is, meg nem is, Magdolna
és Móka szerelmét inkább
csak elhisszük, mint látjuk. Nagyon emberiek az
„idősek” is minden gonoszságuk
ellenére és mellett, ami még közelebb hozza
az előadást a nézőkhöz. A vénlányok
még akár szégyenlősek is tudnak lenni, de
őszinték: nem játsszák meg azt, ami
nincs: a nagy szerelmet. Férjhez menésük után
feltehetően még tovább durvul a
helyzet köztük, de mi ezt már nem
élvezhetjük.
Az előadást rengeteg fiatal
látogatja, akik a jelek szerint
jól „veszik” az előadást, Tamási
Áron lírai világát. A (tiszta) szerelem
témája
végül is tényleg örök.
Budapest,
2014. december 04.
Györgypál
Katalin
♣
♣
♣
