Kláris
Kláris
Főoldal Hírek Korábbi számaink Színházi kritikák Rólunk Élhető Világ Kapcsolat

Színházi kritika

SZÍNHÁZ

HERZL

Spinoza Színház

Herzl Tivadar nevét és – lázas – munkásságának főbb részleteit illik tudni. Élt 44 évet összesen, megelőzve korát fogott óriási államszervező munkába, amit megismerve ma is még szinte fantáziálásnak hihetnénk, ha fényképe nem lenne látható az izraeli parlament, a kneszet üléstermében. Halála (1904) után nem kellett ötven év sem, hogy valóban megalakuljon Izrael állam ott, ahová ő (is) megálmodta.

Ann Silberberg és Forgách András által írt darab előadásában állítják elénk a Spinoza Színház falatnyi színpadán Herzl alakját (Makranczi Zalán) Max Nordauval (Gyabronka József), a szintén újságíró, valamint pszichiáter-orvos alakjával, aki küzdőtársává lesz Herzlnek. 1895-től nagyjából évente találkoznak Európa valamelyik fővárosában – így otthon leszünk akár Londonban, akár Párizsban –, csak Budapesten nem, bár természetesen Nordau is magyar, szintén a Dob (Dohány) utcából. A különböző fővárosi hangulatot híven tükrözi a Pincér (Hajdú László), aki hol énekel, hol a héber nyelv frissen tanult ismereteit mutatja be, viselkedésén  keresztül mérheti le Herzl népszerűségének növekedését is.

Mikor megismerjük Herzl Tivadart, már megszületett fejében az akkor még lázas álom: a Zsidó Állam megalakítása. Nem lát más megoldást: a zsidókat sem asszimilálódásuk, sem kikeresztelkedésük után nem fogadják be Európában, még Franciaországban sem, amit addig a legszabadabbnak hitt. A zsidó államalapításról szóló könyvet is kinyomtatta (eredetileg röpirat), és most Párizsban éppen utolsó menedékként Nordaut akarja megnyerni az ügynek, ami kiváló szónoki és egyéb karizmatikus fellépésével természetesen sikerül. Az évek múlásával kettejük vitáiból, beszélgetéseiből kibontakozik előttünk az az Európa (és részben Ázsia), ami jórészt a színfalak mögött rejtőzött rejtett és nyílt antiszemitizmusával együtt. A lázas álom kezd alakot ölteni, 24 országból érkeznek résztvevők az I. Zsidó Világkongresszusra (alighanem Herzl állta a költségeket.). Nem is maguk a konkrét történések érdekesek elsősorban (hiszen tudjuk, hogy Ugandában sem alakult zsidó állam), hanem a részletek, az egyes országok, uralkodók magatartása, viszonya a zsidósághoz (szóba kerülnek az oroszországi pogromok, Kisinyov is) és maguknak a zsidóknak elsősorban a vallási előírások, a hagyományok megtartása szerinti megoszlása-megosztottsága.

Az előadás rendkívül feszes, mindenkit magával ragad gondolatisával is, mozgalmasságával is. A nézőtéri pici „ut”-at is bekapcsolják az előadásba, ki-bejárnak rajta.

Herzl egyre feszültebb, nyugtalanabb, viszi előre a tenni akarás, érezve várhatóan rövid életét. Magyar zsidó kapcsolatai révén végül bejut minden uralkodóhoz, aki csak szóba jöhet – orosz cár, török szultán, pápa. Egy „átlagos” „földi” embernek ilyesmi nem jutna még eszébe sem, olykor Nordau is alig képes elhinni. De tények vannak: egy (először rosszul sikerült) fotó a német császárral megnyitja az utat Londonba is. Hiszen Herzl kiválóan ismeri az újságírás légkörét, az újságcikkek hatását, és természetesen ki is használja. Családja van ugyan, de gyermekeivel is alig találkozik. Házassága rosszul sikerült, de más nő sem áll mellette, hiába lenne éppen elég ajánlkozó… számára csak a zsidó állam létrehozása a fontos. Másra nem marad sem ideje, sem ereje. Sok sikertelenség övezi munkáját, inkább a kelet-európai (orosz) zsidóság áll mellé. A gazdag zsidókra nemigen számíthat. Az emberfeletti munka persze hamar kikezdi egészségét, a jóval nyugodtabb, higgadtabb Nordau sem tudja megóvni.

Az előadásból számos apró részlet is felvillan, például az, hogy Herzl és Heltai Jenő unokatestvérek voltak. Herzl utazásai, félelmei, csalódásai és újult reményei elevenednek meg előttünk.

Az előadást végül a Pincér zárja le, a történések – Izrael megalakulásának – korrekt felsorolásával.

Az előadás Herzl folytonos lobogása – vagy éppen olykori elfáradásának – bemutatásával is mértéktartó, nagyon emberi és hiteles.

Rendezte: Czeizel Gábor. Producer: Sándor Anna. A kifejező jelmezeket Veréb Dia tervezte.

 
Budapest, 2014. november 30.

 


 
Györgypál Katalin

 

♣    ♣    ♣
 
 
 
KLÁRIS irodalmi-kulturális folyóirat                                >>Impresszum<<                                Minden jog fenntartva!  ©