Hogyan fér el összesen 21 szereplő és
élő zenekar zongorával egy kisebb
színpadon? Ez egyik rejtélye a Karinthy
Színháznak. A darab igazgató-rendezője, Karinthy Márton pedig
igazán jól ismeri a színház szó
szerint is veendő
kulisszatitkait, számos más emlékezetes
rendezése után.
Most Nóti Károly,
a sikeres bohózatíró szórakoztató
darabját láthattuk Fényes
Szabolcs–Szenes
Iván dalaival, Vislóczky
Szabolcs által koreografált
táncokkal, csaknem 3 órányi
játékidőben, két részben. A második
rész különösen
pergő és fordulatos, az első rész ezt kellően
előkészíti.
A bohózatot 1929 óta játsszák, film is
készült belőle, ez a zenés játék
azonban napjainkban kevésbé ismert. A
történet most az utolsó boldog békeidőben
játszódik, tehát éppen 100 éve,
Szerdahelyen. Többször utalnak a császár
előrehaladott korára, a Monarchia ingatagságára
is. A háború közelgő kitörése azonban
még kevéssé érződik, hacsak nem a
polgármester sóhajaiból a kifizetendő nagy
összegekre, és baljós
vízióiból: mi lenne, ha ezeknek a
kétbalkezes bakáknak
harcolniuk kellene?
Szerdahely csendes kisváros, melynek
életét – és erkölcsét –
a beszállásolt „bakák”
dúlják fel, törvénytelen gyermekek
számának
megsokszorozódása „képében”.
Egészen konkrétan is: a Polgármester (Szirtes
Gábor)
szakácsnéja-cselédlánya, Mariska (Balázs Andrea játssza
kedves-szégyenlősen) a
szenvedő fél, aki előző nyáron nyitva felejtette az
ablakot. És egy baka
éjszaka bizony beugrott hozzá, ígérve
fűt-fát, házasságot. Baka eltűnt, gyermek
maradt, most pedig Mariska, miután megszülte
kisfiát, visszatért a
polgármesterékhez. Talán még a gyermek
apját is megtalálja.
Sok szálon fut a cselekmény,
bakák, cselédlányok, a
polgármester családja, köztük Pirivel, a
lányukkal (Piri – Császár
Réka, Polgármesterné
– Martin Márta);
őrnaggyal-őrmesterrel és „nyalka” hadnaggyal (Őrnagy
– előbb
szigorú, majd szerelmetes Mihályfi
Balázs, Őrmester – Marton Róbert, Hadnagy
–
jól táncoló, szerelmes, bár kissé
csélcsapnak mutatkozott Kékesi
Gábor); a
polgármester világával: a két hivatalnokkal
(a hajlongó Sramek – Szűcs
Péter
Pál, a kissé bumfordi Gólya – Földvári Péter);
és itt a vendéglő is, ahol
kártyázni lehet (a színfalak mögött):
Kovács úr, a vendéglős (és egyben olykor
narrátor, főként amíg hátul a színt
gyorsan és hangtalanul átrendezik – Németh
Gábor), meg a felesége, Juliska (Bozó Andrea). De
tanúi lehetünk Gréti, a
hadnagy régi szerelme feltűnésének is
(szintén Bozó Andrea játssza ragyogóan).
A cselekmény maga
leegyszerűsíthető lehetne, hiszen az
egyébként igen tisztességes Mariska
végül megtalálja ugyan gyermeke apját, de
addigra már beleszeretetett Novotny közlegénybe, az
„ügyetlen bakába” (Dányi
Krisztián) – aki persze messze nem annyira
ügyetlen –, így őt választja,
Novotny barátja, Károly (Szegezdi
Róbert) és Erzsi (Sári
Éva) nagy
megkönnyebbülésére, hiszen ők már
egymást szeretik. Piri is megbocsát a
hadnagynak, igaz, talán nem is tud Gréti viselt
dolgairól.
Mindez pedig a polgármester által
adott nagy bálon
teljesedik ki, a hadsereg és a civil lakosság nagy
barátkozásakor, ahol még az
őrnagy úr is rátalál a szerelemre, Gréti
alakjában – a színdarab miatt már
nőnek beöltözött Novotnyval történt
közelebbi ismeretsége után.
Az egyik legjobb jelenet talán a
három, nőnek beöltözött
férfi (színdarab a színdarabban)
Csehov-imitációja, ezen belül is több finom
és
szellemes utalás a Körmendi János által
írt Csehov paródiára (A három nővér).
Sok-sok kedves és humoros mozzanatba
belefeledkezhetünk. A
pár fehér kesztyű többszöri
„vándorlásába” a polgármester
lakásában, a rossz
helyre kézbesített szatócsbolt-rendelés
bonyodalmaiba, vagy akár külön
„fejezetként” a polgármester folytonos, de
csendes lázadásaiba, amelyeket
felesége, majd környezete is folytonosan elcsitít.
Ahány szál, annyiféle
élet, azaz annyiféle stílus, beszéd,
ruházat, mozgás. Mégis összefüggő
előadást látunk színesen, kavargóan, tele
életkedvvel, ritmussal, érzelemmel.
A négy fiatal „baka”
és három fiatal „parasztleány”
kedvessége, játéka, üdesége
tovább vidítják szívünket.
Díszlet: Juhász Kata, a
sokféle jelmez tervezője Tordai
Hajnal. Zenei vezető Fekete
Mari. A zenészek megosztva a színpad
fölött két
oldalt foglalnak helyet. Olykor a zongoristát szervesen
bekapcsolják a játékba
is. Dramaturg: Deres Péter.
Kedves és szellemes,
fordulatos történet a Nyitott
ablak, az
előadás finoman és szinte
észrevétlenül gondolkodtatja el a nézőt
erkölcsről,
szerelemről, történelemről, életről a
hagyományos színjátszás legjobb,
maradandó eszközeivel, értékeivel.
Budapest,
2014. november. 01.
Megjelent
a Kláris 15/1. számában.
Györgypál
Katalin
