Kláris
Kláris
Főoldal Hírek Korábbi számaink Színházi kritikák Rólunk Élhető Világ Kapcsolat

TARELKIN HALÁLA

SZÍNHÁZ

ANATOL ÉS A NŐK

Radnóti Miklós Színház

Bálint András rendezésében könnyed szórakozás – a felszínen – a „szerelmes jelenetek” alcímű Arthur Schnitzler darab. Márton László fordításában kel életre most a Radnóti Színpadán. Markáns, gyengéd, elmélázó, szerelmet szerető fiatal férfi (Pál András). Kétórányi szellemes párbeszédek, féltékenység, indulat, feledés, félelmek, kétségbeesés. Nők, nők – csinosak, fiatalok és kevésbé fiatalok, előkelőek, de főleg kevésbé előkelők.

A 19. század vége, 20. század eleje – korabeli igényes díszletek (leszámítva a hátteret adó egyszínű fehér felcsavarható óriás vásznat), korabeli igényes jelmezek, a nőké szinte ruhaköltemények, színesek, lengék. (Díszlettervező: Bagossy Levente, jelmeztervező: Remete Kriszta). Nincs laptop és nincs mobiltelefon. Csak Schnitzler, „Bálint András módra”, hitelesen.

Kis fricska a hipnotizálásnak, meg a drognak – utóbbi vízipipa formájában –, kis kóklerkedés, és főleg – gyávaság. Anatol nem mer szembesülni azzal a számára rendkívül izgató kérdéssel, hogy a szép Cora (Móga Piroska e.h.) vajon hű-e hozzá, de részleteiben megvitatható a kérdés régi és hű barátjával, Maxszal (Schneider Zoltán), hogy egyáltalában mi a hűtlenség, mi számít annak… és ezzel több szinttel azonnal beljebb is vagyunk Anatol lelkében. A tisztességről (vagy éppenhogy annak hiányáról) és a hűségről (Anatolnál éppen ennek is hiányáról) teljes képet kaphatunk.

Cora eltűnik a homályban, de a téli utcán, hóesésben karácsony előtt megjelenik Gabriele, a régi, de nem Anatol kedve szerinti ismerős (Kováts Adél). Azt nem tudjuk meg, ki Anatol szerelmének tárgya éppen akkor – egy külvárosi szőke; ennyit szed ki az előkelő belvárosi hölgy Anatolból, és egyre kíváncsibb, féltékenyebb az ismeretlen fiatal lányra, annak Anatol által leírt, foltos olajfestékes szegényes szobájára. Anatol kétértelmű megjegyzései, közeledése talán nem is lehetetlen Gabriele-hez – valamikor máskor?

A hűtlen fiatal színésznő – Annie (Petrik Andrea) – egészen más karakterű lány. Anatol szakítani szeretne vele, immár 8 napja van valaki más, aki miatt naponta kétszer kénytelen szegény vacsorázni… De mihelyt kiderül, hogy Annie egy kollégáját szereti, Anatol teljesen megvadul, Max – akit saját védelmére kért, hogy maradjon vele – Anatolt kénytelen lefogni. Annie utoljára kiélvezi az osztrigát, a vacsorát, a pezsgőt, a gazdagságot, mert ezentúl szegény lesz – és boldog. Valaki mással. (Talán.)

Azt gondolnánk, hogy Anatol szépen sorban el is felejti a sok nőt, miután meghódította őket. De nem így van: kis ládában gondosan szortírozva őrzi emlékeiket. Nevükre nem emlékszik, az nem is fontos. Egy-egy idézet (hiszen Anatol költő – is), feljegyzés, hajtincs, kétes rendeltetésű hajsütővas – és egy átlátszó zacskóban por. Ami vagy három éve még virág volt. Biancától, a cirkuszos lánytól (Andrusko Marcella), akivel összesen két órát töltött a zongoránál, aki valami földöntúli lény volt, és aki biztos, hogy őt, Anatolt nem felejtette el a három év alatt, ahogy zongorázott neki a piros-kék színű kislámpa fényénél. Biancát azonban Max is jól ismerte, olyannyira, hogy a lány, mostani hazatértekor, éppen őhozzá készül. Megjön. És fogalma sincs ránézésre, ki is az a fiatalember Max lakásán… Anatol sértetten el, Bianca azonban, megtudva a férfi nevét, felvillanyozódik, és Anatol után sietne – ha meg nem állítaná Max a ládikával. Szembesülve a por-virággal, a lány azt elégeti, és látva a láda teljes tartalmát, benne rendezetten a sok női relikviát, „kiszeret” Anatolból.

Nem így Ilona (Szávai Viktória)! A régi „ismeretség”. Szerelmes (és részeg) éjszakát tölt Anatollal, aki nem meri bevallani neki, hogy aznap délben lesz az esküvője. Jellemző, hogy nem tudjuk meg, kivel! – csak azt, hogy Max felelős az egyik virágcsokorért… Anatol az utolsó pillanatig képes eltagadni, hogy ő a vőlegény, csak az utolsó (utáni) pillanatban vallja ezt be. Ilona valóban nagy jelenetet rendez, „elfogyasztva” egy pehelytoll párnát is; Anatol jobbra el, Max pedig szépen meggyőzi Ilonát, hogy Anatol házassága nem a világ vége, majd megy minden tovább… Ilonával (is). És ez nagyon valószínűnek tűnik, most már kellően kiismerve Anatolt. Valószínűleg a menyasszonnyal ellentétben, bár ebben a környezetben hogyan várhatunk másféle felfogást, életmódot leendő (bár számunkra ismeretlen) jövendőbelijétől?

Max ugyan némileg elítéli barátja életvitelét, felfogását, de hűségesen kitart mellette, sőt! – gondoljunk vigasztaló szavaira Ilonához.

Ilyen darabhoz nélkülözhetetlen egy inas, aki mindent tud, mindent lát, és éppen ezért mégsem lát semmit. Eredetileg Keres Emil nagyszerű szerepe, most (2014. május 30.) Bálint András játszotta. A nagy ebédhez Annie-val pedig elengedhetetlen a pincér (Ujvári Zénó).

Kellemes a zene (Dinyés Dániel), elandalít a díszletek gyors átrendezésekor is.

Mi pedig, nézők, kellemesen elszórakozunk, elnevetgélünk, leköti figyelmünket a két óra (szünet nélkül) – és talán, később, csak eszünkbe jut, hogy ez így valahogyan nem igazán tartalmas élet, még ha kellően mozgalmas is.

Budapest, 2014. május 31.

 

 Györgypál Katalin

 ♣    ♣    ♣

 
 
 
KLÁRIS irodalmi-kulturális folyóirat                                >>Impresszum<<                                Minden jog fenntartva!  ©