Kláris
Kláris
Főoldal Hírek Korábbi számaink Színházi kritikák Rólunk Élhető Világ Kapcsolat

Színházi kritika

SZÍNHÁZ

STUART MÁRIA

Örkény István Színház

Schiller megírta annak idején, Kálnoky László lefordította, Mikó Csaba ennek nyomán átdolgozta a drámát. Gáspár Ildikó megrendezte, mi most megnéztük a telt házas bemutatón, hogy elgondolkozhassunk a két királynő sorsának tanulságain.

Gáspár Ildikó díszlet nélküli, „egyenruhás” rendezése mutatja, hogy a Schiller által elgondolt konfliktus mennyire örök érvényű, és sem az átdolgozás, sem a látvány viszonylagos szegénysége nem ront rajta, ma is él és leköti a nézőt. Mert megfeszített figyelemmel követjük a színpadi eseménysort, hogy megértsük, vajon jogosan ítélte-e halálra a szűzkirálynő vetélytársát és rokonát, a katolikus Stuart Máriát, vagy csak hatalomféltésből, a rivális eltüntetése céljából, netán irigységből, bosszúból?

Mintha az utóbbi történt volna. Legalább is ez jön át a közönség soraihoz.

A színpadon egy „kastélybeli” szobát látunk két ággyal, az ablak mögött hol hegyek, hol kőfal látható, a szoba két oldalán lift működik, a szigorúan őrzött Stuart Máriához csak rácsos ajtón lehet bejutni. A két királynő egyforma fekete zárt ruhát visel, a többiek szürke eminenciás köpenyt, szolgálati ruhát, hisz ők a fogoly királyné, illetve Erzsébet szolgái. Egyedül a francia követ visel polgári ballonkabátot (díszlet-jelmez: Izsák Lili, Kálmán Eszter). A Schiller-dráma átírása megfosztotta a művet sok mellékszereplőtől, másrészt néhány lovagszerepet nő játszik a mostani rendezésben. Így jobban tudunk figyelni a két királynő közti konfliktus kibontakozására, a lényegre, ami kortalan és máig ható. Törvény, jog, vagy csak a hatalom erőfölénye pusztítja el a politikai riválist? Jogos ítélet vagy gyilkosság áldozata lett a skót királynő? És ő egyszerű trónbitorló, lázadó, vagy épp annyi joga lenne Anglia trónjára, mint Erzsébetnek?

A felmerülő kérdések máig megválaszolatlanok, illetve koronként máshogy értelmezik a történteket. A Schiller által megírt tragédia nyomán többféle igazság képzelhető el, a rendező jelöli ki az ösvényt saját elképzeléséhez. Jelen előadás azt emeli ki a királynők párharcából, hogy megbékélés vagy kibékülés nem jöhet számításba – a két rokon és uralkodó a valóságban egyszer sem találkozott –, mindketten a másik fölé akarnak kerülni, Erzsébet vesztesen kerül ki, mert ellenfele szép nő, és származása törvényes, ezért Mária a szemébe tudja vágni ellenfelének, hogy fattyú (a korabeli felfogás szerint). Erzsébet így csak csellel – aláírja a halálos ítéletet, de annak végrehajtását a titkárra bízza – tudja elhárítani saját felelősségét riválisa kivégeztetésében. A mérleg ezzel Erzsébet javára dől el, hisz már a törvényt is úgy hozták meg korábban, hogy Stuart elítélhető legyen. Miféle győzelem ez? Hosszú távon persze a történelem Erzsébetet igazolta (jobban), és nem Máriát.

A mellékalakok közül kiemelt szerep jut Davison titkárnak (Spiegl Anna), aki a rábízott ítélettel nem tud jól cselekedni, életével fizet érte. Leicester (Polgár Csaba), a kegyenc, aki mindkét királynőt, sőt Mortimert is elárulja, hogy bőrét mentse, még önmaga is megveti saját magát. Burleigh (Vajda Milán) főkincstárnok, aki következetesen kitart Erzsébet mellett, Mortimer, aki rajtaveszt Mária megsegítésén, öngyilkosságba menekül, Talbot (Pogány Judit) a konzekvens jogvédő, élő lelkiismeret, az erény és tisztesség mintaképe, nyugalomba vonul. És Paulet (Takács Nóra Diána), aki szigorú őrzője Máriának, végül mégis elérzékenyül.

Az előadást átszövi kísérőzenének nem mondható hangeffektus sorozat, ami különböző zörejekből, zenei motívumokból és egy olasz dal kétszeri bejátszásából áll (Zene: Kákonyi Árpád, hang: Halmen Zoltán). Dramaturg: Ari-Nagy Barbara.

Stuart Máriát Hámori Gabriella, Erzsébetet Szandtner Anna alakítja, mindketten erejük teljes megfeszítésével, a végkifejletben fejük lekopaszításával adják a maximum teljesítményt. Hámori Gabriella szerepe érzelmileg súlyosabb, nagyobb feladatot igényel, amit a színésznő kiválóan old meg. Szandtner Anna kevesebb színnel, ugyancsak jól alakít.

A díszlet részeként jelen lévő lift-imitációk, a földgömbbe rejtett whiskys üveg sajátos, 20. századi hangulatot adnak az előadásnak, modern-kori zsarolás, vagy kémtörténet jut eszünkbe, miért is ne? A két exkluzív nő korunk hőse is lehetne.

 Budapest, 2014. május 20.

Földesdy Gabriella

 

♣    ♣    ♣
 
 
 
KLÁRIS irodalmi-kulturális folyóirat                                >>Impresszum<<                                Minden jog fenntartva!  ©