Schiller
megírta annak idején, Kálnoky
László lefordította, Mikó Csaba ennek
nyomán átdolgozta a drámát. Gáspár Ildikó
megrendezte, mi most
megnéztük a telt házas bemutatón, hogy
elgondolkozhassunk a két királynő
sorsának tanulságain.
Gáspár Ildikó
díszlet nélküli, „egyenruhás”
rendezése
mutatja, hogy a Schiller által elgondolt konfliktus mennyire
örök érvényű, és
sem az átdolgozás, sem a látvány
viszonylagos szegénysége nem ront rajta, ma is
él és leköti a nézőt. Mert
megfeszített figyelemmel követjük a színpadi
eseménysort, hogy megértsük, vajon jogosan
ítélte-e halálra a szűzkirálynő
vetélytársát és rokonát, a katolikus
Stuart Máriát, vagy csak hatalomféltésből,
a rivális eltüntetése céljából,
netán irigységből, bosszúból?
Mintha az utóbbi történt
volna. Legalább is ez jön át a
közönség soraihoz.
A színpadon egy
„kastélybeli” szobát látunk két
ággyal, az
ablak mögött hol hegyek, hol kőfal látható, a
szoba két oldalán lift működik, a
szigorúan őrzött Stuart Máriához csak
rácsos ajtón lehet bejutni. A két
királynő egyforma fekete zárt ruhát visel, a
többiek szürke eminenciás köpenyt,
szolgálati ruhát, hisz ők a fogoly
királyné, illetve Erzsébet szolgái.
Egyedül a
francia követ visel polgári ballonkabátot
(díszlet-jelmez: Izsák
Lili, Kálmán
Eszter). A Schiller-dráma átírása
megfosztotta a művet sok mellékszereplőtől,
másrészt néhány lovagszerepet nő
játszik a mostani rendezésben. Így jobban
tudunk figyelni a két királynő közti konfliktus
kibontakozására, a lényegre,
ami kortalan és máig ható. Törvény,
jog, vagy csak a hatalom erőfölénye
pusztítja el a politikai riválist? Jogos
ítélet vagy gyilkosság áldozata lett a
skót királynő? És ő egyszerű
trónbitorló, lázadó, vagy épp annyi
joga lenne
Anglia trónjára, mint Erzsébetnek?
A felmerülő kérdések
máig megválaszolatlanok, illetve
koronként máshogy értelmezik a
történteket. A Schiller által megírt
tragédia
nyomán többféle igazság képzelhető el,
a rendező jelöli ki az ösvényt saját
elképzeléséhez. Jelen előadás azt emeli ki
a királynők párharcából, hogy
megbékélés vagy kibékülés nem
jöhet számításba – a két rokon
és uralkodó a
valóságban egyszer sem találkozott –,
mindketten a másik fölé akarnak kerülni,
Erzsébet vesztesen kerül ki, mert ellenfele szép nő,
és származása törvényes,
ezért Mária a szemébe tudja vágni
ellenfelének, hogy fattyú (a korabeli
felfogás szerint). Erzsébet így csak csellel
– aláírja a halálos ítéletet,
de
annak végrehajtását a titkárra bízza
– tudja elhárítani saját
felelősségét
riválisa kivégeztetésében. A mérleg
ezzel Erzsébet javára dől el, hisz már a
törvényt is úgy hozták meg korábban,
hogy Stuart elítélhető legyen. Miféle
győzelem ez? Hosszú távon persze a történelem
Erzsébetet igazolta (jobban), és
nem Máriát.
A mellékalakok közül kiemelt
szerep jut Davison titkárnak
(Spiegl Anna), aki a
rábízott ítélettel nem tud jól
cselekedni, életével fizet
érte. Leicester (Polgár
Csaba), a kegyenc, aki mindkét királynőt, sőt
Mortimert
is elárulja, hogy bőrét mentse, még önmaga is
megveti saját magát. Burleigh
(Vajda Milán)
főkincstárnok, aki következetesen kitart Erzsébet
mellett,
Mortimer, aki rajtaveszt Mária
megsegítésén, öngyilkosságba
menekül, Talbot
(Pogány Judit) a
konzekvens jogvédő, élő lelkiismeret, az erény
és tisztesség
mintaképe, nyugalomba vonul. És Paulet (Takács Nóra Diána),
aki szigorú őrzője
Máriának, végül mégis
elérzékenyül.
Az előadást átszövi
kísérőzenének nem mondható hangeffektus
sorozat, ami különböző zörejekből, zenei
motívumokból és egy olasz dal kétszeri
bejátszásából áll (Zene: Kákonyi Árpád,
hang: Halmen Zoltán).
Dramaturg: Ari-Nagy Barbara.
Stuart Máriát Hámori Gabriella,
Erzsébetet Szandtner Anna
alakítja, mindketten erejük teljes
megfeszítésével, a végkifejletben
fejük
lekopaszításával adják a maximum
teljesítményt. Hámori Gabriella szerepe
érzelmileg súlyosabb, nagyobb feladatot igényel,
amit a színésznő kiválóan old
meg. Szandtner Anna kevesebb színnel, ugyancsak jól
alakít.
A díszlet részeként jelen
lévő lift-imitációk, a földgömbbe
rejtett whiskys üveg sajátos, 20. századi hangulatot
adnak az előadásnak,
modern-kori zsarolás, vagy kémtörténet jut
eszünkbe, miért is ne? A két
exkluzív nő korunk hőse is lehetne.
Budapest, 2014. május 20.
Földesdy
Gabriella
