Kláris
Kláris
Főoldal Hírek Korábbi számaink Színházi kritikák Rólunk Élhető Világ Kapcsolat

Színházi kritika

SZÍNHÁZ

FÉNYEVŐK

Katona József Színház

Gorkij A nap gyermekei című drámáját most Radnai Annamária fordította újra és dolgozta át mai színpadra. Ascher Tamás rendezése a várakozásnak megfelelően elgondolkodtató. A többféle szál, életforma, életstílus össze is fut, meg nem is. Az alagsorban – hol másutt? – lakó „nép” oly messze áll a „feljebb”, vagy akár „fenn” lakó – amúgy nem is gazdag – emberektől, ami áthidalhatatlan akkor is, ha a csak a kutatásának élő „tudós”, Pável Protaszov (Kocsis Gergely) igyekszik emberséges lenni Jegorral, az iszákos és igen önérzetes lakatossal (Bezerédi Zoltán), munkáját elismeri és meg is fizeti. Az mégis megtámadja a zavargások idején, maga sem tudja, miért. Mert „fényevők” a „fentiek”, mert folyton csak beszélnek, és ők – Roman, a háziakhoz is lojális házmester (Lengyel Ferenc) és a kétes ivócimbora-vendég Jakov Trosin (Ötvös András) – sem azt nem értik, mit beszélnek, sem azt, hogy miből és hogyan élnek. Ezért hívják ők a fentieket „fényevőknek”.

Mert a háziak – főként Pável – magukat a Nap gyermekeinek mondja és hiszi is. Gyönyörű ábrándjait azonban nem értik a többiek. Melanyija, az állatorvos gazdaggá vált húga (Fullajtár Andrea) szerelmesen rajong érte, de persze semmit sem ért a kutatásból, a kémiából. De mivel gazdag, megvenné „férjnek” Pávelt, még laboratóriumot is teremtene számára. Más kérdés, hogy egy laboratórium létrehozható házasság nélkül is elvben, de persze ilyesmi fel sem merülhet. Ez már csak azért sem válna be, mert Pável alkalmatlan bármiféle kötött munkára. Szappangyártó üzemben meghatározott „ipari” célra létrehozott laboratórium megteremtését nem vállalja, pedig ezt ajánlja fel neki Nazar Avgyejevics, a kissé nagyvonalú „iparosító” (Máté Gábor) és annak nyegle, ideges fia (Misa – Tasnádi Bence). Pável még eladhatja megmaradt hasznavehetetlen telkét és rajta a már összedőlt házat, aztán más bevételre már nem számíthat, hacsak majd egyszer állást nem vállal valahol.

Azután itt van Pával elhanyagolt felesége, Jelena (Ónodi Eszter), aki szereti férjét, nem szereti a bele szerelmes festőt, Dimitrij Vágint (Fekete Ernő), bár sok időt tölt vele, sőt egy nagyobb érdeklődésre számot tartható kép témáját is javasolja neki: a tengeren egy hajót, orrában nagyszerű előre-, akár a jövőbe is tekintő férfiakkal… Egyszer talán a kép is elkészül.

És itt van Liza, Pável húga (Pálmai Anna), akinek az idegeit tönkretette egy pár év előtti tömeg-erőszak-jelenet, azóta sem tud szabadulni a rémképektől. Ezért hiába venné őt feleségül az állatorvos, Borisz Csipurnoj (Nagy Ervin), nem mer igent mondani neki, hiszen ő alkalmatlan bármiféle örömre. Amikorra mégis bevallja magának, hogy szerelmes belé, addigra az állatorvos éppen felköti magát, látszólag váratlanul. A tragikumot Liza megérzi – de mivel évek óta folyton csak tragédiákat érez és lát, senki nem hisz neki. A „nyavalyatörős” Liza – ahogy az új szobalány, Lusa (Mészáros Piroska m.v.) nevezi – Borisz halálát fel sem fogja, megőrül. Pávelt ezt is csak akkor veszi tudomásul, amikor külön közlik vele. Mind az érzelmek, mind az emberi kapcsolatok terén ugyanis Pável meglehetősen „érzéketlen”.

A külső erőszakot most a kolerajárvány váltja ki. Az emberek nem hisznek az orvosoknak, szerintük maguk az orvosok terjesztik a járványt, ezért megtámadják Protaszovék orvosát (Vajdai Vilmos), sőt, az utcára kimerészkedő Pávelt is. Amikor korábban Jegor részegen támadni kezdett a házban, Pávelék lebénultak, az agresszív Jegor azonban az állatorvossal akkor nem mert harcba bocsátkozni. Most nincs állatorvos, Pávelt részben a házmester, részben Jelena pisztolylövése menti meg.

A házban 30 éve él és szolgál a dada (Antonovna – Csoma Judit m.v.), gondoskodása meglehetősen szűk körre irányulóan idegesítő, a lényeges dolgokból viszont nem ért semmit. Igaz, nem is ez a dolga.

A házból csak az ügyes szobalány, Fima (Pálos Hanna) szabadul ki, ha a gazdag, de idős férfival kötendő házassága szabadulásnak tekinthető.

A darab legnagyobbrészt a ház kertre is nyíló halljában játszódik, elég sivár berendezéssel (díszlet: Khell Zsolt), a jelmezek sem túl díszesek, még Jelenáé a leginkább nőies. (Jelmez: Szakács Györgyi). Két rövid jelenetben az alagsorban vagyunk – a hall egy megvilágított szeglete. (Fény: Bányai Tamás). Az előadásban kellő hangsúlyt kap az élőzene, a néhány zenészből álló zenekar a színpadon oldalt beállítva játszik (Zene: Kovács Márton).

A sok zűrzavar, emberiséget boldogító ábránd és a hozzájuk kézzel foghatóan betört erőszak nyomán sem tudni azonban, mihez is kezdenek a jövőben. Jegor felesége talán kigyógyul a kolerából a kórházban… és főleg, Pável talán tényleg ráébredt arra, hogy felesége mekkora kincset jelent számára.

 

Budapest, 2014. április 30.

Megjelent a Kláris 14/4. számában

 Györgypál Katalin

♣    ♣    ♣
 
 
 
KLÁRIS irodalmi-kulturális folyóirat                                >>Impresszum<<                                Minden jog fenntartva!  ©