Kláris
Kláris
Főoldal Hírek Korábbi számaink Színházi kritikák Rólunk Élhető Világ Kapcsolat

Színházi kritika

SZÍNHÁZ

HAMLET

Örkény István Színház

Kicsoda Hamlet? Az előadás szórólapján szerepel a kérdés. A válasz talányos, csak annyit árul el, hogy dán herceg, a többi bizonytalan. Úgy vannak vele, mint az ókori filozófus, Gorgiasz a világgal: ha létezik is valami, nem bizonyítható, ha mégis, az ismeret nem közölhető. Hamlet nem bizonyít, de cselekszik, és hullik a forgács.

Shakespeare – mint tudjuk – egy kimeríthetetlen kincsesbánya, már mindent megírt négyszáz éve, most csak aktualizálni kell picit, itt-ott lecsípni, amott beszúrni némi trágárságot, statisztériát felvonultatni, máris otthon érezzük magunkat, mint egy majálison, vagy ünnepi szónoklat alkalmával. Ha nem rímel a történet a mostani valóságra, kicsit meg lehet erőszakolni, paródiának mindenképp megfelel.

Ki is most Hamlet az Örkényben? Korunk hőse, aki gyűlöli az igazságtalanságot, apja meggyilkolását megbosszulja minden áron, magát és szeretteit sem sajnálja, ordít és toporzékol, ugrál, vinnyog, parancsol és végrehajt – néha elhamarkodottan, de azt megbánja, sőt bocsánatot kér.

Bagossy László rendezésében Hamlet ugyanúgy magányos hős, mint Shakespeare-nél, hiába segíti a technika és modern korunk, a kizökkent időt nem tudja visszatolni helyére. Akármerre néz, mindenhol becstelenséget, árulást fedez fel, egy darabig őrültet játszik, végül maga is monomániás pszichopatává válik, legyőzik, és nem marad utána más, csak néma csend.

Bagossy Levente díszlete egy tribünt alakít ki a színpadon: piros műanyag székek borítják a beton lépcsőket, a közönség dán (!) színekben pompázik (piros-fehér), a közönség soraiban látjuk a főszereplőket is napszemüvegben, unottan, mai ruhában (jelmez: Ignjatovic Kristina). Laertes, Polonius, Gertrúd, Claudius, Ophélia mind ott ülnek, aztán egyszer csak megszólalnak, mert jelenésük van, a tribünön intézik el a jelenetet, úgymint a párizsi út előtti búcsúzást, Ophélia kolostorba küldését, a két besúgó megbízását Hamlet figyelésére, és a többit szintúgy. Poloniust a függöny mögött aztán eltalálja egy vaktában leadott pisztolylövés.

Dramaturgiai-módszertani újítások is vannak bőséggel. Amikor a párbajjelenethez érünk, azt tapasztaljuk, hogy nincs akció, mert mindenki az első széksorban ül, és kommentálja az eseményeket, bemondja, hogy épp mi történik. A másik óriási ötlet, hogy az eseményeket Fortinbras is végigköveti tolmáccsal, aki mindent norvégra fordít. A norvég csatlósok elfoglalják Dániát, otthonosan mozognak, Hamlet és udvarának története rögtön feledésbe merül, mert a győztes nemzet érvényesíti szerzett jogait és akaratát. Vae victis! Nekünk ismerős módon ér véget a játék.

Ignjatovic Kristina jelmezei az utolsó statisztáig alaposan kidolgozottak. Hamlet jelmeze jelenetről jelenetre változik, sokáig női ruhát visel identitászavara miatt, máskor bohócruhát ölt, hisz ez illik a hazug udvari etiketthez. Ophélia miniruhában játssza el emberi ronccsá válását, amiből látjuk a kényszeres ugrálást, zizi evést, bepisilést, majd a sírba tevést. A statisztéria piros-fehér kollekciókban mutatkozik, mai arcfestés, tetoválás, kopasz fej, műhaj paróka, pirszing. A gazember Claudius öltönyben és nyakkendővel, ahogy kell. Polonius öltönye kissé lezserebb.

Korunk Hamletje éppúgy nemkívánatos személy, mint négyszáz éve volt. Aki sokat tud, az megjárja, jobb nem tudni semmit és nem cselekedni. Hisz az eredeti műnek is van ilyen olvasata. Minden maradt a régiben, csak a díszlet, jelmez más. No meg a nyelvezet, ami tele van mai kiszólással, obszcén megjegyzéssel, néha jókat nevetünk, amikor saját magunkat halljuk valamely szituációban, van dobszó, hujrázás, énekszó. A fordítás Nádasdy Ádám munkája, dramaturg: Gáspár Ildikó, zenei vezető: Kákonyi Árpád.

Nehéz dolguk van a színészeknek. Polgár Csaba Hamletje hiperaktív, túlmozgásos figura, teljesítménye magánszám. Für Anikó királynéja visszafogott, Znamenák István Claudiusa hidegvérű gyilkos (imádkozós jelenet nem meggyőző), Csuja Imre Poloniusként eleven humorforrás, minden megnyilvánulása nevetésre késztet. Patkós Márton (Laertes), Novkov Máté (Horatio), Dóra Béla (Fortinbras) egyetemi hallgatók, jó kiugrási lehetőséget kaptak az új rendezésben. Legnehezebb dolga Kókai Tündének (e.h.) volt Ophélia szerepében, a kiszolgáltatott, csalódott nő fizikai leépülését kellett eljátszani. Nehéz kezdés egy leendő színésznőnek.

Színészi csúcsteljesítmény volt Gálffi László három szerepben is, öreg Hamlet, a színészkirály és első sírásó. E három szerepben majdnem téren és időn kívül áll, amit óriási tapasztalatával remekül old meg. Sírásó társát és a színészkirálynét Pogány Judit hozza a tőle megszokott rutinnal.

Budapest, 2014. március 25.


Földesdy Gabriella

♣    ♣    ♣

 

 
 
 
KLÁRIS irodalmi-kulturális folyóirat                                >>Impresszum<<                                Minden jog fenntartva!  ©