Kicsoda Hamlet? Az előadás
szórólapján szerepel a kérdés. A
válasz talányos, csak annyit árul el, hogy
dán herceg, a többi bizonytalan. Úgy
vannak vele, mint az ókori filozófus, Gorgiasz a
világgal: ha létezik is
valami, nem bizonyítható, ha mégis, az ismeret nem
közölhető. Hamlet nem
bizonyít, de cselekszik, és hullik a forgács.
Shakespeare
– mint tudjuk – egy kimeríthetetlen
kincsesbánya, már mindent megírt
négyszáz éve, most csak aktualizálni kell
picit, itt-ott lecsípni, amott beszúrni némi
trágárságot, statisztériát
felvonultatni, máris otthon érezzük magunkat, mint
egy majálison, vagy ünnepi
szónoklat alkalmával. Ha nem rímel a
történet a mostani valóságra, kicsit meg
lehet erőszakolni, paródiának mindenképp megfelel.
Ki is most Hamlet az Örkényben?
Korunk hőse, aki gyűlöli az igazságtalanságot,
apja meggyilkolását megbosszulja minden áron,
magát és szeretteit sem sajnálja,
ordít és toporzékol, ugrál, vinnyog,
parancsol és végrehajt – néha
elhamarkodottan, de azt megbánja, sőt bocsánatot
kér.
Bagossy
László rendezésében Hamlet
ugyanúgy magányos hős,
mint Shakespeare-nél, hiába segíti a technika
és modern korunk, a kizökkent
időt nem tudja visszatolni helyére. Akármerre néz,
mindenhol becstelenséget,
árulást fedez fel, egy darabig őrültet
játszik, végül maga is monomániás
pszichopatává válik, legyőzik, és nem marad
utána más, csak néma csend.
Bagossy Levente
díszlete egy tribünt alakít ki a színpadon:
piros műanyag székek borítják a beton
lépcsőket, a közönség dán (!)
színekben
pompázik (piros-fehér), a közönség
soraiban látjuk a főszereplőket is
napszemüvegben, unottan, mai ruhában (jelmez: Ignjatovic Kristina). Laertes,
Polonius, Gertrúd, Claudius, Ophélia mind ott ülnek,
aztán egyszer csak megszólalnak,
mert jelenésük van, a tribünön intézik el
a jelenetet, úgymint a párizsi út
előtti búcsúzást, Ophélia kolostorba
küldését, a két besúgó
megbízását Hamlet
figyelésére, és a többit szintúgy.
Poloniust a függöny mögött aztán
eltalálja
egy vaktában leadott pisztolylövés.
Dramaturgiai-módszertani
újítások is vannak bőséggel. Amikor a
párbajjelenethez
érünk, azt tapasztaljuk, hogy nincs akció, mert
mindenki az első széksorban ül,
és kommentálja az eseményeket, bemondja, hogy
épp mi történik. A másik óriási
ötlet, hogy az eseményeket Fortinbras is
végigköveti tolmáccsal, aki mindent
norvégra fordít. A norvég csatlósok
elfoglalják Dániát, otthonosan mozognak,
Hamlet és udvarának története
rögtön feledésbe merül, mert a győztes nemzet
érvényesíti szerzett jogait és
akaratát. Vae victis! Nekünk ismerős módon ér
véget a játék.
Ignjatovic Kristina jelmezei az utolsó
statisztáig alaposan
kidolgozottak. Hamlet jelmeze jelenetről jelenetre változik,
sokáig női ruhát
visel identitászavara miatt, máskor
bohócruhát ölt, hisz ez illik a hazug
udvari etiketthez. Ophélia miniruhában játssza el
emberi ronccsá válását,
amiből látjuk a kényszeres ugrálást, zizi
evést, bepisilést, majd a sírba tevést.
A statisztéria piros-fehér kollekciókban
mutatkozik, mai arcfestés, tetoválás,
kopasz fej, műhaj paróka, pirszing. A gazember Claudius
öltönyben és
nyakkendővel, ahogy kell. Polonius öltönye kissé
lezserebb.
Korunk Hamletje éppúgy
nemkívánatos személy, mint négyszáz
éve volt. Aki sokat tud, az megjárja, jobb nem tudni
semmit és nem cselekedni.
Hisz az eredeti műnek is van ilyen olvasata. Minden maradt a
régiben, csak a
díszlet, jelmez más. No meg a nyelvezet, ami tele van mai
kiszólással, obszcén
megjegyzéssel, néha jókat nevetünk, amikor
saját magunkat halljuk valamely
szituációban, van dobszó, hujrázás,
énekszó. A fordítás Nádasdy Ádám
munkája,
dramaturg: Gáspár
Ildikó, zenei vezető: Kákonyi
Árpád.
Nehéz dolguk van a
színészeknek. Polgár
Csaba Hamletje
hiperaktív, túlmozgásos figura,
teljesítménye magánszám. Für Anikó
királynéja
visszafogott, Znamenák
István Claudiusa hidegvérű gyilkos
(imádkozós jelenet
nem meggyőző), Csuja Imre
Poloniusként eleven humorforrás, minden
megnyilvánulása nevetésre késztet. Patkós Márton
(Laertes), Novkov Máté
(Horatio), Dóra Béla
(Fortinbras) egyetemi hallgatók, jó kiugrási
lehetőséget
kaptak az új rendezésben. Legnehezebb dolga Kókai Tündének
(e.h.) volt Ophélia
szerepében, a kiszolgáltatott, csalódott nő
fizikai leépülését kellett
eljátszani. Nehéz kezdés egy leendő
színésznőnek.
Színészi
csúcsteljesítmény volt Gálffi László
három
szerepben is, öreg Hamlet, a színészkirály
és első sírásó. E három szerepben
majdnem téren és időn kívül áll, amit
óriási tapasztalatával remekül old meg.
Sírásó társát és a
színészkirálynét Pogány Judit hozza a tőle
megszokott
rutinnal.
Budapest,
2014. március 25.
Földesdy Gabriella