SZÍNHÁZ

CATULLUS

Pesti Magyar Színház

Az 1966-ban megjelent drámakötetében Füst Milán így vélekedett régen elfelejtett drámájáról: „Régi, megrögzött szokásom szerint az ócsárlóknak adtam igazat, de oly mértékben, hogy évekig melankolikus voltam tőle, és tudni sem akartam erről a munkámról többé.” Különös megfogalmazás, amely csak Pártos Géza, a kitűnő rendező biztatására változott meg. Így került végül is színpadra a mű. Később, 1987-ben a Katona József Színház vitte sikerre.

Miről szól ez a dráma? Színhelye a Kr. e. 50-es évek Rómája, ahol szerelmi viszonyt folytat Catullus, a költő egy nemes úr feleségével. Catullus valóban élt – többek között Szabó Lőrinc fordításában olvashatjuk néhány versét. Füst Milán drámájában a kissé izgága költő meglehetősen öntörvényű módon kezeli különös kapcsolatát az asszonnyal, és néha brutális módon „lekezeli” a megcsalt férjet, sőt legjobb barátjával sincs felhőtlen viszonyban. Költészetéről kevés információt kapunk, csupán egy bizonyos: Görögországba óhajtanak szökni az asszonnyal. Catullus a darab és az előadás szerint nem éppen szeretetreméltó figura; az életunt, megtört, idősödő férj viszont emberileg rokonszenves; halálával, öngyilkosságával kivívja az együttérzésünket.

Hargitai Iván rendezése teljesen modern. Hogy Catullus mikor élt, mikor követte el pimasz játékát Metellus-szal, a férjjel szemben, és mikor készül annak megölésére – tökéletesen mellékes. A rendező a mába helyezi a történetet, a szereplők ruhái is a mai kort idézik. Ez a tragikus történet a hűtlen asszonyról, a nyegle szeretőről és a lelkileg összeomló férjről ma és itt történik. Ezt az érzésünket még fokozza Catullus rekedtes, dacos dalolása, a Szomorú vasárnap és az Engem nem lehet elfelejteni „előadása” a darab vége felé. Kétségtelen, hogy – a szórólap szerint – szenvedély, szerelem és gyötrelem egyaránt jelen van a darabban. A második részben pedig őszintének tűnő „lelkizés”, beszélgetés a férj és Catullus között. A férj halála után mindenki tovább lép, vigasztalódik: a férjet gyászoló feleség Catullus barátjával készül Görögországba, a költő pedig a feleség kissé „izgága” barátnőjével vigasztalódik.

A költőt Horváth Illés alakítja kellő lendülettel, jól érzékeltetve a fiatalember hányavetiségét, tehetségébe vetett önbizalmát. Ruházata egyértelműen jelzi: a külsőségekkel, megjelenésével nem sokat törődik. Clodia, a feleség szerepében Holecskó Orsolya elhanyagolt, inkább szórakozást kereső nőt játszik, aki unja idősödő férje mellett az életet. A közös vacsora jelenetében viszont kivirul, már „ad magára”. Ezt jelzi rendezettebb hajviselete, egész megjelenése. Fillár István Me­tellus, a férj figuráját rokonszenvessé teszi, végtelenül emberi és szánandó. Alakítása egyszerű, végső beszélgetése Catullusszal az öngyilkossága előtt őszinte és megrendítő. A darab egyik legszebb alakítása Hámori Ildikóé, aki Metellus anyját, Flaviát játssza. A fiáért való aggódás, a gyűlölet, majd kényszerű bocsánatkérése Clodiától, végül a kétségbeesés, hogy Metellust meg akarják ölni – remek színészi produkció.

Losonczi Kata Clodia energikus barátnőjét alakítja. Csupa vitalitás; viháncoló, mai leányzót látunk a színpadon. Gula Péter, Rancsó Dezső és Tóth Sándor egy-egy karakterfigurát alakít.
A darab díszlet- és jelmeztervezője Kovács Yvette Alida.
Kár lett volna, ha Füst Milán végleg elfelejti ezt az érdekes, ma is felkavaró szerelmi drámáját.

Budapest, 2014. január 20.

Megjelent: Kláris 14/3. számában 

Tárkányi Imre