Kláris
Kláris
Főoldal Hírek Korábbi számaink Színházi kritikák Rólunk Élhető Világ Kapcsolat

Színházi kritika

SZÍNHÁZ

A REVIZOR

Vígszínház

„A Vígszínház és a Szputnyik Hajózási Társaság* közös produkciója. Nyikolaj Vasziljevics Gogol A revizor maiasított, magyarosított tragikomédia fifti-fiftiben, két részben, okosba’. Morcsányi Géza fordítása alapján, a színészek improvizációinak felhasználásával a szövegkönyvet készítette Bodó Viktor és Kovács Krisztina.”

 
Mindezt előre tudni lehet az előadásról. Mikor beülünk a nézőtérre, máris egy uszodában találjuk magunkat (a színlapon „uszodaigazgató” is szerepel: Karácsonyi Zoltán), velünk szemben (kopott) csempével kirakott, víz nélküli medence, körülötte kabinok, a medence széle, széles lépcsők, feliratos táblák stb. Hátul pedig, keresztben végig a színpadon óriási üvegajtók, üvegablakok. (Díszlet: Balázs Juli.) A medencében összevissza bedobált iratcsomók, a medence közepén oda nem illő műanyag fólia, feltekerve. Megjelennek egyesével a polgármesteri hivatal alkalmazottjai, tanácstalanul vonják fel vállukat egymásra nézve – beszédes némajáték. Az összetekert fóliából-takaróból (mint később kiderül, egy óriási transzparens) kigurul a joviális polgármester (Hegedűs D. Géza) – és kezdődhet a komédia.

A történet lényege azonos Gogol komédiájával, önmagában ez még nem okozna meglepetést. A polgármesternek azonban nem egy, hanem két lánya van (Marja – Rainer Micsinyei Nóra m.v. és Varja – Koblicska Lőte m.v.), ikrek („szörnyszülöttek” – mondja róluk az anya). A „polgármesteri hivatal alkalmazottjának” neve is lesz: Kondorosiné (Gonda Kata e.h.). Ugyancsak humor forrása a két beszédes nevű, egymással szinte összenőtt helyi ingatlanos, Dobcsinszkij és Bobcsinszkij (Molnár Áron és Szabó Zoltán m.v.), akik szinte mindig egyszerre beszélnek, így alig érteni szavukat. Mindenesetre ők hozzák hírül, hogy bizonyára az uszoda büféjében étkező, és egyáltalában itt, az uszoda egyik kabinjában lakó vendég, Hlesztakov (Lengyel Tamás) lehet a nagyhatalmú, titokzatos, inkognitóban utazgató revizor. A félelem jól tapinthatóan lesz úrrá valamennyiükön. Ez azonban nem gátolja meg őket abban, hogy Kondorosinét meg ne verjék kicsit, vak komondor-kölyköt említve bűnösként – aktualizált történet-morzsa –, és egyéb kiszólásokkal ne fűszerezzék beszélgetéseiket. Így például az oktatás kifigurázása (iskolaigazgató – Józan László), vagy a kórházban a drága gyógyszerek helyett a természetes – olcsó – gyógymódok alkalmazásának „feltalálása”, amitől a beteg úgy is vagy meggyógyul, vagy nem.

Az előadás Gogol művének minél több részletét igyekeznek közel hozni, valóban, a mai nézőkhöz. A polgármester ebben is igen jeleskedik, mégsem árt tekintélyének még a feltűnő parancsolgatás, illetve hajbókolás sem, hiszen jó ideje polgármester már, a szava „szent”. Különösen, hogy elismeri: az ő fején is vaj van, na de a többiekén is, ami, ha betartanak egy bizonyos mértéket, elnézhető. A revizort azonban majd mindenképpen meg kell győzni arról, hogy például a kápolna – amit egyébként el sem kezdtek, csak a pénzt vették át érte – azért nem látható, mert leégett tegnap, vagy talán tegnapelőtt, de inkább már egy éve.

Hlesztakov minderről mit sem sejt, egyelőre nagyon éhes, a büfében már nem szolgálják ki, annyira sokkal tartozik, pénzt már nem küld neki az apja, eleget volt „léhűtő”. Amikor a „fényes küldöttség” felkeresi, előbb nem is érti, miről van szó, szabadkozik, hogy majd mindent kifizet. Ám hamar megérti, milyen ragyogó pénzforrásra akadt. Előbb persze, hajlandó megnézni a kórházat (a szociális intézmények gondnoka Kerekes József), amelyben érdekes módon túl kevés a beteg, a börtönre azonban sehogyan sem kíváncsi (bíró – Hevér Gábor). Kondorosiné „női” szolgálatát szívesen veszi, mint ahogy a polgármester lányainak „hízelkedését” is, nem beszélve Anna, a polgármester kihívó feleségéről (Anna – Járó Zsuzsa).

De nem marad le senki a nagy színjátékról: a legkülönfélébb módon igyekeznek megvesztegetni a „revizort”. Persze, mindent csak szigorúan kölcsönbe! Konkrét ügyről szó se essék! Hlesztakov pedig egyre gátlástalanabbul kér „kölcsön”, ha már felkínálják neki, miért is ne fogadná el – ráadásul nagy kárörömmel és lenézéssel?

De mindez még nem elég. Hlesztakov nagy megtiszteltetésben részesíti a polgármestert: megkéri mindkét lánya kezét (!) úgy egyszerre. A polgármester boldog, máris a fővárosba költözést tervezi, ki tudja, tán még miniszter is lehet belőle.

Hlesztakov azonban – jóbaráti figyelmeztetésre – jobbnak látja, ha szedi a sátorfáját. Előbb azonban megírja mindezt egy barátjának, a postamester (Lajos András) természetesen résen van, a levelet szokás szerint felbontja, a levelet elhozza – a polgármester meg a sleppje nehezen, de ocsúdik. És itt van egy csavar. Szidja magát; persze, a közönség derül – és rövid monológjában a polgármester úr néhány nyomatékos szóval közli a nagyérdeművel: magunkon nevetünk. A nevetés pillanatokra elhal, a monológ folytatódik, a halk nevetés újraéled. Mert azért ez nem igazán komédia. Nem is bohózat. Ha belegondolunk, a legvéresebb tragikomédia. Ha nem jönne az igazi revizor (de persze jön!), akkor is.

Az orosz (?) nevek ne tévesszenek meg bennünket, sajnos, nem áll tőlünk mindez oly távol a vak komondorkölykökkel, vagy akár azok nélkül. Beleértve a beszélgetések – olykor nyers utasítások – stílusát, trágárság sem kell hozzá, bár a „kisípolás”-oknak külön szerepük van. (Nem különösebben trágár egyébként.) A kiszólásoknak pedig nyomatékot ad egy-egy kacsintás ujjpattintgatással, ami egységesíti is az előadás ebbéli szándékát.

A szereplőgárdát „Az összes szolga” (Géczi Zoltán) és a két rendőr (Fábián Szabolcs e.h. és Mózes András e.h.) teszik teljessé.

A kifejező jelmezek Nagy Fruzsina munkáját dicsérik. A mozgás is gondosan tervezett (Hegymegi Máté). Az előadásnak fontos része a kifejező, olykor montázs-szerű zene. (Zeneszerző: Klaus von Heydenaber, zenekarvezető: Matkó Tamás). Szcenika: Krisztiáni István.

 A színpadon végül is Gogolt látunk, de azért mégsem egészen. Ez teszi külön érdekessé az előadást, amely követi a mai „trendet”: a színészi munka, a színészi ötletek tágabb terű alkalmazását és a kiszólásokat mai hazai életünket illetően.

Budapest, 2014. január 11.

 
Györgypál Katalin

–––  

* A Szputnyik Hajózási Társaság 2008 januárjában alakult Bodó Viktor vezetésével, a magyarországi színházi struktúrán belül az úgynevezett független színházak közé tartozik – honlapjukról.

♣    ♣    ♣

 
 
 
KLÁRIS irodalmi-kulturális folyóirat                                >>Impresszum<<                                Minden jog fenntartva!  ©