Kláris
Kláris
Főoldal Hírek Korábbi számaink Színházi kritikák Rólunk Élhető Világ Kapcsolat

Színházi kritika

SZÍNHÁZ

A KÉPZELT BETEG

Örkény István Színház

Ha Mohácsi János (rendező), akkor Mohácsi testvérek (szerzők). Ha Mohácsi testvérek, akkor átirat (jelen esetben Moliére-é).

„A képzelt beteg” alcíme ezt híven tükrözi: „Moliére úr után, helyett és valahol neki is”. Igen, neki is, hiszen a halált senki nem kerüli el. Nemcsak azért, mert a darab elején megjelenő „Halál” (Debreczeny Csaba) – aki ráadásul Re Noire névre hallgat („de nem a híres festő”) –, Moliére helyett Argant akarja elvinni – mint később kiderül, olvasási tudáshiányából fakadóan –, de egyébként is. Moliére minden esetre meghal azon az éjszakán.

A színészeknek ez alkalommal is tág terük van a játékra, élnek is vele. Ezt az előadás ideje sem korlátozza (két részben, egy szünettel, a tiszta játékidő három óra). Ki is bontakoznak sorra-rendre, olykor váratlanul, a halál témáját leszámítva tökéletes vígjátékként. A halált azonban sohasem lehet leszámítani.

Gálffi László (Argan) igyekszik beteg lenni, nagyon-nagyon beteg. Lepkéit látva kissé mást is hihetünk egészségi állapotáról, mint amik a legfőbb gondjai e téren. Betegségének tudata azonban valóban annyira lefoglalja, hogy lányai jövendő boldogsága alig jut el a tudatáig. Bár egy fiúunoka, aki ráadásul az ő nevét viseli, talán mégis jó lenne.

A színpad mozgalmas. Két oldalt a két nagy akvárium a „röpködő” lepkékkel, háttérben egy talán még nagyobb akvárium óriási fehér bábbal – ki is fog kelni belőle a gyönyörű Atlantisz lepke, és elszáll –, zsámolyok, asztalok, olykor utazóládák, több is a kelleténél. Szerszámosládában pedig millió gyógyszer.

És főleg jövő-menő-rohangáló-vitatkozó emberek. Az Argan család – Béline, Argan második felesége (Für Anikó), nagyobbik lánya, Mimolette, aki nagyon szerelmes (Trokán Nóra mv.), kisebbik lánya, Rouelle, aki szerelemre vágyik, és nem is kell csalódnia (Bíró Kriszta). A többször „alulöltözött” Béralde, Argan öccse (Znamenák István). És a rövid ideig csaknem a családhoz tartozó, aztán mégsem, aztán mégis – Toinette, szolgáló (Szandtner Anna). Akinek szerelme szinte váratlanul kivirágzik Béralde-dal, aki nemcsak nagyon okos, de valóban nagyon tud szeretni, aki a végén gyereket vár az időközben vőlegénnyé előlépett férfitól.

Béline pénz (örökség) éhségét nem kell külön jelenetben bemutatni (Moliére-nél, mint tudjuk, ehhez Argan megjátszott halála szükségeltetik), olyannyira nyíltan, erőszakosan „forszírozza” a sok oldalas végrendelet aláírását. Argan szerelme iránta már rég (?) alább hagyott, így nem siet aláírni. Bár már majdnem, de akkor meg nem fog a tolla. Mimolette nyíltan támadja Béline-t, Rouelle-t meg igyekeznek folyton lerázni a szerelmesek is. Zajlik a családi élet.

Az orvosok szinte uralják a „terepet”. A legkülönfélébb szerzetek a legkülönfélébb, a nézőtérről szemlélve butábbnál butább ötletekkel. Még „vér nélküli operáció”-t is láthatunk a nyílt színen, tíz méteres „véres” boát emelve ki a beteg „hasából”. Egészen, mint a távol-keleti „sebészek” újkori videóin. De a hit önmagában is olykor gyógyít, ki tudja, kinek mi használ, mi a jó?

Nekünk a sok jó ötlet, fordulat. A sebész (Dr. Boursin md. – Epres Attila) disznót vágni készül, Arganék operációra gondolnak – ez még nem annyira izgalmas, bár ez is kell. Sok más fordulat mélyebb, átütőbb, kiszámíthatatlanabb, így lekötik a figyelmet.

(Orvosok még: D’Auveregne – Vajda Milán, Dr. Livarot – Máthé Zsolt.)

Tág tere van a szerelemnek is. Rouelle szerepe sokkal jelentősebb, mint az eredeti darabban. Nem csupán „koslat” a szerelmesek után, de Thomas-ban (D’Auveregne orvos fia, Gyabronka József mv.) rá is talál a szerelemre. Cléante mint ál-énektanár kellően nem-jól énekel, és néha kellően-nem-jól találja fel magát (Polgár Csaba). De amikor tettre kerül a sor, nincs hiba, ahogyan azt szerelme ábrándozó állapota mutatja.

A halál mindnyájukért el fog jön. Amikor – korábban – megjelenik, és kiderül, hogy nem tud olvasni (noteszében pedig ott áll a névsor), Argannak áll módjában megtudni a nevet, de nem árulja el. A halál tehát bárkiért jöhetett a jelenlevők közül. Ez az egyik legerősebb jelenet: mindenki a másikat tolja előtérbe, csak ő még élhessen egy kicsit. Az óriási kavarodásban Argan nem vesz részt, ő magába roskadva ül, elkülönülten a többiektől. Akkor a halál Béralde-ot viszi magával – előtte nagy búcsújelenet Toinette-tel –, később aztán Béralde visszajön, mert valaki az utcán elolvasta a noteszben a névsort, és nem Béralde neve állt ott. A Mohácsi-rendezésbe sok más mellett ez is belefér.

Többször szó van királyról, a darab végén is a király „végrehajtóit” várják az eltulajdonított Atlantisz lepke miatt – vagy inkább a halál eljövetelét várják, aki biztosan eljön külön-külön valamennyiükért, valamikor?

A jelmezek kifejezők, talán kissé sok a fekete (Remete Krisztina). Díszlet: Fodor Viola.

 A színen végig ott vannak a zenészek különös hangzású zenéjükkel. A különböző méretű hangtálak alkalmazása a mi fülünknek szokatlanabb, olykor szinte varázslatos hangokat adnak a vonós hangszerek mellett vagy helyett. (Zene: Kovács Márton, zenészek: Kovács Márton, Rozs Tamás, Benkő Róbert.) A zene szerves része az előadásnak. Az előadást a sötétben még a percekig (vissz)hangzó zene zárja is le.

 Budapest, 2013. december 23.

                      

Györgypál Katalin

♣    ♣    ♣
 
 
 
KLÁRIS irodalmi-kulturális folyóirat                                >>Impresszum<<                                Minden jog fenntartva!  ©