Kláris
Kláris
Főoldal Hírek Korábbi számaink Színházi kritikák Rólunk Élhető Világ Kapcsolat

Színházi kritika

SZÍNHÁZ

ILLABEREK

Katona József Színház


Jól egymáshoz illeszkedő szkeccsekből áll össze a kivándorlás témája Máté Gábor rendezésében. Nincs előre megírt színdarab, amihez igazodna a színház, inkább alulról építkezik, a témát három vonalon futtatja, három kivándorlási történet köré fűzi fel, hogy elgondolkodtasson (dramaturg: Török Tamara).

Miért vándorol ki annyi fiatal – és már nem fiatal – Magyarországról, hogy Amszterdamban, Londonban próbáljon szerencsét? A jobb megélhetési lehetőség miatt, mondhatnánk kórusban. De számosan vannak, akik bármilyen rossz is a helyzet, nem mennek el, mert nem tudnának máshol élni. Kötődnek. Aztán vannak olyan külföldiek – közülük látunk egy-kettőt a színpadon is –, akik imádják Magyarországot, itt élnek, vagy gyakran jönnek ide huzamosabb időre. Az utazás és a letelepedés végtelenül szabaddá vált, mindenki oda mehet, ahol jobban érzi magát.

Az előadás azonban mégsem erről szól. A kezdő jelenetben anyuka mesél arról a kisfiúról, aki a gonosz király országából elmenekült, majd meggazdagodva, filmcsinálóként tért haza, és a legszebb fiatal lányt nyerte el feleségül. A történetben ráismerünk név nélkül is a mögöttes személyre. De ez csak felütés, valójában kemény szatírát látunk az itthoni közállapotokról, a munkanélküliségről, az orvosok alacsony fizetéséről, az adósságcsapdába keveredett emberekről. Nem utolsó sorban a hazai előítéletekről, ezeknek egyik eklatáns példáját látjuk, amikor két meleg férfi jelentkezik, élettársi kapcsolatukat akarják hivatalossá tenni. A hivatalnokok semmilyen szinten nincsenek felkészülve az ilyen rendhagyó szertartásokra, komikumba fullad a hagyományos esküvőt idéző ünnepi beszéd, és ami vele jár. Egy másik vonulatban akcentussal beszélő magyar hölgy a Háry János daljáték egyik huszáros táncát próbálja feltehetően külföldön, és talán azért, mert tetszik neki a mű, a zene, férje magyar, mégis ő, mint feleség parádézik. A suta mozdulatok, az akcentus, az ének mind ironikus.

Hasonlóan komikus az építőipari munkás repülőtéri kudarca a kézipoggyászban elrejtett szerszámokról, amiket sorban elvesznek tőle, őt magát majdnem pucérra vetkőztetik az ellenőrzésnél. Ugyancsak jót mulatunk a magyar prosti és a magyar nőgyógyász külhoni találkozójánál, ahová végül az építőipari munkás is betéved véletlenül (a szálak a végén összefutnak, még itt is). A szórakoztatónak induló jelenet csúnya, kirekesztő buzizásba és verekedésbe torkollik, ami elkeserítően hat így kívülről nézve.

A komikum minden történetben tragikumba fordul, a külföldön munkát vállalókra rossz sors vár, és erről nem mindig ők tehetnek, hanem az itthoni közállapotok, amelyek elkísérik őket az idegen országba is. Amit látunk, az pusztán kérdésfeltevés, nem válasz a bajokra, és nem gyógyír a problémákra. A rendezés kérdez, de megoldást nem tud. Elítél bizonyos magatartásokat, szeretné, ha nagyobb lenne a tűrőképesség, kevesebb az előítélet.

Máté Gábor rendezésében egy sokfunkciós, bőröndökből álló térelválasztó fal a díszlet (díszlet- és jelmeztervező: Kálmán Eszter), ez szolgálja a repülőteret, rendelőt, hivatalt, az összes helyszínt, a bőrönd alakú bútorok hol széket, hol munkaasztalt helyettesítenek, a többi helyet a színészek birtokolják, nagy szerepet kap a gyors átöltözés, mivel mindenki több szerepet játszik. Legtöbbet Elek Ferenc szerepel, akit még a videó bejátszásban is látunk, mint közvéleménykutatási interjúalanyt, kb. tíz jelmezben válaszolja ugyanazt: „a kivándorlás”. Vagyis, hogy erről akar színdarabot látni. De nőimitátor, reptéri átvilágító, EU parlamenti képviselő. Pelsőczy Réka anyakönyvvezetőként, hivatalnoki ügyefogyottságban a legjobb, Rajkai Zoltán nőgyógyászként, Keresztes Tamás bunkó szobafestőként, Jordán Adél cigány prosti szerepben. Kiss Eszter tolmács, Rezes Judit gondozónő, Takátsy Péter iskolaigazgató, Pálos Hanna szociális munkás, Szacsvay László huszár alakban remekel, ahogy a hazafias verset szavaló kisfiú (Varga Zétény) is parádésan teljesít. A zene (Keresztes Tamás), a mozgás (Takátsy Péter), a videó (Kazimir Annamari) jól egészítik ki a fájdalmasra sikerült kivándorlási téma alaphangszerelését.

Kiss Judit Ágnes „Szó” című Szózat parafrázisa a darabbeli évzárón megrázó, de már senkit sem bír itthon maradásra, aki ki akar vándorolni. Az előadásból nagyon érezzük, hogy mi az, ami elviselhetetlen itthon, de semmi nem jó? Csak olyan külföldi számára élhető az ország, aki nem folyik bele az itteni politikába? Az előadás elfelejti Kennedy elnök híres mondatát, miszerint ne azt nézd, a hazád mit ad neked, hanem azt, Te mit tudsz adni a hazádnak.

 Budapest, 2013. december 15.

  

Földesdy Gabriella

♣    ♣    ♣
 
 
 
KLÁRIS irodalmi-kulturális folyóirat                                >>Impresszum<<                                Minden jog fenntartva!  ©