Műfaja: misztérium
nyolc képben, valójában oratóriumnak
készült. Mindez egy prózai színházban,
mintha hangversenyen lennénk. Más a helyzet, amikor a
pusztán hangszeres zeneművet
dramatizálja a rendező, és megelevenedik a zene
mögötti történet. Ez utóbbi
esetben inkább balettről van szó, a „Johanna”
nem ilyen.
Arthur Honegger 1935-ben Paul Claudel
szövegére írt oratóriumát
színjáték nélkül is elő lehet
adni, amikor az énekesek, színészek egy helyben
állnak, és felmondják a
szöveget, más szereplők énekelnek. Itt és
most a látványra épülő mozgás, a
monumentalitás volt a cél. Életre kelt a
színpad technikai motorja, sziporkáztak
a díszletelemek, táncosok, énekkarok,
bárányfejes statiszták, a disznójelmezes
Cochon püspök, a Hordók anyja, Szent Domonkos, a
szamárjelmezes jegyző és
számos más szereplője a történetnek vette
birtokba a színpadot. A hatalmas
apparátus működésbe lépett, a zenekar
néhány tagja a színpadra került (talán
nem
fért el a zenekari árokban), mindenesetre szerves
részei lettek az előadásnak.
Johanna a franciák
nemzeti szentje, 1431-ben megégették ugyan, mert a kor
szelleme akkor ezt
kívánta, de a franciáknak mindig is ő volt az, aki
megmentette az angol
terjeszkedéstől francia földjüket. Szentté csak
1920-ban avatták. Claudel és
Honegger együtt alkották meg ezt a monumentális
művet, amelyben Johannának a máglya
meggyújtása előtti perceit rekonstruálja az
oratórium. Hogyan vezetett a fiatal
lány útja az ismeretlen falusi életből a nemzeti
háborúba, majd a roueni
máglyára. Bírái azt akarják
bizonyítani, hogy az ördög szavára hallgatott,
amikor az angolok ellen buzdított harcra. S hiába tudja ő
is, a király, a
többiek, hogy nem az ördög, hanem a hazaszeretet
motiválta lépéseit, Johannát
egyikük sem védi meg, hagyják ártatlanul
szenvedni és megégni. Johanna pere
koncepciós per, elpusztítására
szükség van, politikai érdek. A történet
visszafelé játszódik, a végén
érünk el a domrémy-i szülőházhoz,
Johanna
anyjához, aki nem is érti, mi történik
lányával, miért hagyja ott a falut a
harcért.
Vidnyánszky Attila
az oratóriumban rejlő látványelemeket ragadta meg,
közben ügyelve a mű által
közvetített mondanivalóra. Koncepciója
középpontjában a hatalmas fénylő kard
áll, amely embernél is magasabb, Johanna mégis fel
tudja emelni. A kard
szimbolikus, nem az ellenség legyőzésére alkalmas
gyilkoló fegyver, hanem a
szeretet fegyvere. Vele ellentétben áll a
kártyajáték, vagyis a mögötte
húzódó
politika, amely a szeretet és összetartás
ellensége. Minderre válasz az
összedőlt kártyavár, és Johanna
mennybemenetele (valóban
lélegzetelállító
technikai bravúr), majd utána rögtön a
nézők közé jövetele. Ez csak úgy
lehetséges, hogy nem ugyanaz a személy alakítja a
két Johannát. A nézőteret a
zenekartól elválasztó keskeny peremen jön
végig mosollyal az arcán.
A
gyönyörű befejezés inkább poétikus, mint
megrendítő. Nincs katartikus hatása, pedig feltehetően ez
volt az eredeti cél.
A megrázó erő hiánya a Johannát
játszó Tompos
Kátya játékának nem elég
erőteljes
kisugárzásából ered, másrészt
a bombasztikus színpadi hatások túlzó
voltából.
Kevesebb több lett volna, kisebb látvány, nagyobb
lelki kisugárzás. A többi
szereplő nem tud kiviláglani, kénytelen beleolvadni a
tömegjelenetekbe. Udvaros
Dorottya (Hordók anyja),
Nagy Mari (anya), Bodrogi
Gyula (lisztes molnár) nem
tudják itt érvényesíteni
tehetségüket. Kiss B.
Attila (Cochon) is inkább szép
tenorhangjával tűnik ki, bár remek disznó
jelmezét is megcsodáljuk. Jelentős
feladat Blaskó Péternek
jutott (Szent Domonkos), aki él is a lehetőséggel,
igazi főszereplő.
A kiváló
operaénekesek
(Bátori Éva, Denk
Viktória, Gémes Katalin, Hajdú András,
Kristóf István, Dékán
Jenő, Németh Renáta) mellett a MÁV
Szimfonikusok (Vezényel: Kocsár
Balázs;
Strausz Kálmán), a Budapesti Stúdió
Kórus, a Honvéd Férfikar, a Kodály
Zoltán
Magyar Kórusiskola, valamint Bozsik Yvette
táncosainak produkciója magas
színvonalú. Díszlet- és jelmeztervező: Olekszandr Biluzob, a maszkokat Varga-Jártó Ilona
tervezte, koreográfus Bozsik
Yvette, dramaturg: Rideg
Zsófia.
Budapest,
2013. december 3.
Megjelent: Kláris, 14/2.
szám
Földesdy Gabriella
♣
♣ ♣
