Kláris
Kláris
Főoldal Hírek Korábbi számaink Színházi kritikák Rólunk Élhető Világ Kapcsolat

TARELKIN HALÁLA

SZÍNHÁZ

JOHANNA A MÁGLYÁN

Nemzeti Színház

Műfaja: misztérium nyolc képben, valójában oratóriumnak készült. Mindez egy prózai színházban, mintha hangversenyen lennénk. Más a helyzet, amikor a pusztán hangszeres zeneművet dramatizálja a rendező, és megelevenedik a zene mögötti történet. Ez utóbbi esetben inkább balettről van szó, a „Johanna” nem ilyen.

Arthur Honegger 1935-ben Paul Claudel szövegére írt oratóriumát színjáték nélkül is elő lehet adni, amikor az énekesek, színészek egy helyben állnak, és felmondják a szöveget, más szereplők énekelnek. Itt és most a látványra épülő mozgás, a monumentalitás volt a cél. Életre kelt a színpad technikai motorja, sziporkáztak a díszletelemek, táncosok, énekkarok, bárányfejes statiszták, a disznójelmezes Cochon püspök, a Hordók anyja, Szent Domonkos, a szamárjelmezes jegyző és számos más szereplője a történetnek vette birtokba a színpadot. A hatalmas apparátus működésbe lépett, a zenekar néhány tagja a színpadra került (talán nem fért el a zenekari árokban), mindenesetre szerves részei lettek az előadásnak.

Johanna a franciák nemzeti szentje, 1431-ben megégették ugyan, mert a kor szelleme akkor ezt kívánta, de a franciáknak mindig is ő volt az, aki megmentette az angol terjeszkedéstől francia földjüket. Szentté csak 1920-ban avatták. Claudel és Honegger együtt alkották meg ezt a monumentális művet, amelyben Johannának a máglya meggyújtása előtti perceit rekonstruálja az oratórium. Hogyan vezetett a fiatal lány útja az ismeretlen falusi életből a nemzeti háborúba, majd a roueni máglyára. Bírái azt akarják bizonyítani, hogy az ördög szavára hallgatott, amikor az angolok ellen buzdított harcra. S hiába tudja ő is, a király, a többiek, hogy nem az ördög, hanem a hazaszeretet motiválta lépéseit, Johannát egyikük sem védi meg, hagyják ártatlanul szenvedni és megégni. Johanna pere koncepciós per, elpusztítására szükség van, politikai érdek. A történet visszafelé játszódik, a végén érünk el a domrémy-i szülőházhoz, Johanna anyjához, aki nem is érti, mi történik lányával, miért hagyja ott a falut a harcért.

Vidnyánszky Attila az oratóriumban rejlő látványelemeket ragadta meg, közben ügyelve a mű által közvetített mondanivalóra. Koncepciója középpontjában a hatalmas fénylő kard áll, amely embernél is magasabb, Johanna mégis fel tudja emelni. A kard szimbolikus, nem az ellenség legyőzésére alkalmas gyilkoló fegyver, hanem a szeretet fegyvere. Vele ellentétben áll a kártyajáték, vagyis a mögötte húzódó politika, amely a szeretet és összetartás ellensége. Minderre válasz az összedőlt kártyavár, és Johanna mennybemenetele (valóban lélegzetelállító technikai bravúr), majd utána rögtön a nézők közé jövetele. Ez csak úgy lehetséges, hogy nem ugyanaz a személy alakítja a két Johannát. A nézőteret a zenekartól elválasztó keskeny peremen jön végig mosollyal az arcán.

A gyönyörű befejezés inkább poétikus, mint megrendítő. Nincs katartikus hatása, pedig feltehetően ez volt az eredeti cél. A megrázó erő hiánya a Johannát játszó Tompos Kátya játékának nem elég erőteljes kisugárzásából ered, másrészt a bombasztikus színpadi hatások túlzó voltából. Kevesebb több lett volna, kisebb látvány, nagyobb lelki kisugárzás. A többi szereplő nem tud kiviláglani, kénytelen beleolvadni a tömegjelenetekbe. Udvaros Dorottya (Hordók anyja), Nagy Mari (anya), Bodrogi Gyula (lisztes molnár) nem tudják itt érvényesíteni tehetségüket. Kiss B. Attila (Cochon) is inkább szép tenorhangjával tűnik ki, bár remek disznó jelmezét is megcsodáljuk. Jelentős feladat Blaskó Péternek jutott (Szent Domonkos), aki él is a lehetőséggel, igazi főszereplő.

A kiváló operaénekesek (Bátori Éva, Denk Viktória, Gémes Katalin, Hajdú András, Kristóf István, Dékán Jenő, Németh Renáta) mellett a MÁV Szimfonikusok (Vezényel: Kocsár Balázs; Strausz Kálmán), a Budapesti Stúdió Kórus, a Honvéd Férfikar, a Kodály Zoltán Magyar Kórusiskola, valamint Bozsik Yvette táncosainak produkciója magas színvonalú. Díszlet- és jelmeztervező: Olekszandr Biluzob, a maszkokat Varga-Jártó Ilona tervezte, koreográfus Bozsik Yvette, dramaturg: Rideg Zsófia.

  

Budapest, 2013. december 3.

Megjelent: Kláris, 14/2. szám

     Földesdy Gabriella

 ♣    ♣    ♣

 
 
 
KLÁRIS irodalmi-kulturális folyóirat                                >>Impresszum<<                                Minden jog fenntartva!  ©