Színházi kritika
SZÍNHÁZ
A VÖRÖS BESTIA
Újszínház
A szerző (Vaszary János) és a
cím sokat ígér, még Muráti
Lilit is eszünkbe juttatja, hisz ő volt a felesége a
szerzőnek, együtt
menekültek el itthonról 1945-ben. A család
további tagjai: Vaszary Piri, aki a
filmekben eljátszotta az összes komikus szerepet,
vénkisasszonyokat
előszeretettel, és Vaszary Gábor, ő meg írta
habókos regényeit kamasz fiúk
lelkivilágáról
(Ketten Párizs ellen).
Vaszary
János, a
„könnyű műfaj avatott művelője” írt
bohózatokat, rendezett filmet, vígjátékot,
az Andrássy úti Színház igazgatója
is volt 1941-től 1944-ig. Talán ez utóbbi az oka,
hogy most elővették az 1934-ben írt A vörös bestia
című bohózatot.
A
történet egy
velencei szállodában játszódik, ami igazi
bohózati helyszín. Félix bankigazgató
– ahogy neve is mondja – boldog ember, gazdag,
elégedett, üzlettársának lánya a
menyasszonya, most épp ezen üzlet jövőjét
jött megalapozni Velencébe, hogy egy
angol milliomossal holmi bánya részvényekről
tárgyaljon. Na, ebből nem lesz
semmi, mert megjelenik a vörös bestia, kompromittálja,
áltatja, ruháit el- majd
visszalopja a szekrénybe, szivart rak a konyakba, kikezd az
angollal, kútba
esik a szerződés is, szóval egy nap alatt
tönkreteszi Félixet. Menyasszonya
elhagyja, még üzlettársa, Lambert is elpártol
tőle, egyéb iránt pedig nagyon
megértő leendő vejével, a
férfiszolidaritást képviseli.
A
vörös bestia
egyébként Evelyne névre hallgat, és Molly
húgával a szomszéd szobában laknak,
persze álruhában. Evelyne tolókocsis idős nő,
és Molly apáca, aki a hölgyet
ápolja. Így állandó közelségben
és inkognitóban tudnak kellemetlenkedni az
általuk kiszemelt Félixnek, de egészen a darab
végéig nem tudjuk meg, mi az oka
ennek az esztelen gyűlöletnek. Hogy nagyobb kavarodás
legyen, egy amerikai
házaspár is folyvást betéved
Félixhez, mert ők nem találják a
szobájukat,
másrészt Félix barátja, Basil is
megjelenik, hogy színesítse a már amúgy is
tarka
helyzetet. Az utolsó előtti pillanatban derül csak ki, hogy
bestiánk miért
szórakozik Félixünkkel, aki igen
jóravaló férfi, a légynek sem árt,
szeretne
megfelelni környezete alapvető elvárásainak, de nem
tud. Végül marad neki
Evelyne, aki maga is áldozat – ezt végre megtudjuk
–, és a hunyó Basil lesz.
Pozsgai Zsolt
rendezése a darab bohózat voltát erősíti,
ebben segítségére van a díszlet- és
jelmeztervező (Berg Glória),
aki parádés ruhakölteményeket ad a
színészekre,
bár az „ötcsillagos” velencei szálloda
kétcsillagosnak tűnik. Vörös fényben
úsztatja az első jelenetet, amíg jófajta sanzonok
hangzanak el egy ismeretlen
dizőz (Nemes Wanda)
előadásában. A dizőz később is énekel egy
számot, akkor a
zsinórpadláson eresztik le trapézon.
Ahogy
a bohózatoknál
lenni szokott, végül minden rendeződik. Félix
sértődött menyasszonya nemcsak,
hogy megvigasztalódik, de egy gondolás olasz fiú
képében megtalálja élete nagy
szerelmét, és férjhez megy hozzá.
Félix megkapja az ő bestiáját, és Molly
Basilt. Morrison úr eltűnik a süllyesztőben, az amerikai
házaspár békében
hazatér. A befejezést valahogy megtoldották (hogy
kik, nem derül ki) egy
utójátékkal, amiben elhangzik, hogy a szereplőknek
hogy alakult az utóélete, ki
vett részt az 56-os forradalomban, ki emigrált, ki
élt száz évig stb.
Kautzky Armand
virul a főszerepben, jól adja a
kétségbeesett, szerencsétlenné vált
bankárt és
pórul járt vőlegényt. Pikali Gerda dinamikus
mozgásával – úgy ugrik rá a
számára ismeretlen Félixre, mint mókus a
szomszéd ágra – valóban démoni
jelenség, sajnos kissé idősebb a
kelleténél, amit viszont ellensúlyozni
lehetett volna egy jobb hajviselettel. Ez az egyszerű,
lesimított „vidékies”
haj nem illik a karakteréhez. Az epizódszerepek
közül legjobb az üzlettársat
játszó Incze
József, valamint a csak halandzsa olasz nyelven
megszólaló boy
fiú, Varga Ádám.
Zongorán ifj. Farkas
Sándor játszott. Vaszary János
íróként és
a színház egykori igazgatójaként ezzel a
bemutatóval elégtételben részesült.
Budapest, 2013. november 30.
Megjelent: Kláris
14/3. számában
Földesdy Gabriella
♣ ♣
♣
|