Kláris
Kláris
Főoldal Hírek Korábbi számaink Színházi kritikák Rólunk Élhető Világ Kapcsolat

Színházi kritika

SZÍNHÁZ

AZ ÖRDÖG

Karinthy Színház

János, a fiatal festőművész éppen elbocsátja Selyem Cinkát, a modelljét, aki szerelmes belé, és „privátból” lett modell. János nősülni készül, mégis várja szerelmét, a gyönyörű Jolánt, aki gazdag férje karján meg is jelenik a műteremben, hogy a fiatalember lefesse. Hat éve a festő szerelme, igaz, csak plátói módon. Most itt az alkalom, hogy beteljesüljön a szerelem, és János megfesthesse a nő gyönyörű vállait, kebleit és mindent, ami a férfivágyakat kielégítheti… És ekkor a kandalló elől, a paraván takarásából előbukkan a titokzatos férfi, aki János barátjának mondja magát. Hogyan került a műterembe, és ki ő valójában? Nem tudjuk, de a néző érdeklődéssel figyeli mesterkedéseit, miként teszi féltékennyé a festőt, hogyan kényszeríti érzéseik megvallására a fiatalokat, hogy a darab végén egymásra találjanak. Az elegáns férfiú nem átall szépet tenni Jolánnak, és mindkettőjüket – fondorlatos trükkökkel” – rávenni, hogy végre vallják be izzó, szerelmes érzéseiket. Az író szerint ő az ördög, aki miután teljesítette feladatát”, elegáns Voilá! felkiáltással távozik, búcsút intve a közönségnek.

A mai néző Molnár Ferenc Az ördög c. játékán jól szórakozik. A szellemes párbeszédek híven tükrözik az író érzésvilágát, a nő és férfi kapcsolatáról szóló gondolatait. A darabot 1907-ben mutatták be, Hegedűs Gyulával a címszerepben. Ermete Zacconi, a jeles olasz színművész meglátta a Vígszínház előadását, és Olaszországban is bemutatta a darabot. A siker további útja New York, London és Berlin volt, bár ez utóbbi helyen némi megütközést keltett a második felvonás kérdése: vajon Jolán, belépője alatt, estélyi ruhát visel, vagy mezítelen? A mostani előadást látva mi már tudjuk a választ, és a mai néző elnézően mosolyog a régi világ prűdségén… De bennünk is felvetődik a kérdés: ki ez az ördög nevezetű úr? 

Tallózzunk egy kicsit a múlt század jeles irodalmárainak, kritikusainak véleményei között. Schöpflin Aladár megfogalmazása szerint a társadalmi erkölcshöz és világbeli pozíciókhoz ragaszkodó nő tudatos akaratának a súrlódása az ördög szerepében kivetített tudatalatti, érzéki vágyakkal, amelyek a szerelmi ballépés felé szorítják”. Hegedűs Géza írja: Molnár Ferenc nem fél képtelen ötletekből kiindulni, de szinte klasszikus mértéktartással őrizkedik a túlzásoktól, így azután minden képtelensége – az ördög képében színpadi testet öltött kísértés, a mennybe menő városligeti vagány, vagy a feleségét saját magától, jelmezben elhódító színész (Az ördög, Liliom, A testőr) – finom jelképpé válik. Mi ez a jelkép ebben a darabban? Talán ezek után bátran kimondhatjuk: egy tudatalatti érzés, amely az ördög képében irányítja a darab szereplőit.”

A maga korában Keszler József, a neves kritikus keményebben fogalmazott – idézi Magyar Bálint a Vígszínházról írott könyvében –, amikor kijelentette: Ez az ördög a bűnnek szimbóluma, a bűné, mely mikor minket egyszer megfogott, többé ki nem bocsát karmai közül.”

De mi ez a bűn? A házasságtörés”, amely a darab végén bekövetkezik – igaz, csupán az ajtó mögött... És amely mai világunkban mindennapos, bocsánatos bűn”.

További észrevételek például Sárközi Mátyástól, Molnár Ferenc unokájától, aki szerint ez a darab nyilvánvalóan fausti ihletésű mű. Főhőse Mephistóként keríti hálójába – démoni erőket mozgósítva – a szerelmeseket, emberi lény alakjában. Végül Tarján Tamás, a jelenkor kitűnő színházi szakembere szerint Az ördög gondolatait áthatja a freudi lélektan, az első világháború előtti esztendők izgatottsága, a századelő modernsége…”

Mindezeket a gondolatokat, észrevetéleket a mostani előadás is hitelesen közvetíti. Igen, János és Jolán valóban egy tudatalatti, felfokozott érzés hálójában vergődve jutnak el a szerelem beteljesüléséig. Vígjáték – határozza meg a szerző és a szórólap is a darab műfaját. De talán több is, más is… A feltörő vágyak, a szerelem – néha szép, máskor kegyetlen - ábrázolása. A címszerepben Balikó Tamás jól érzékelteti ennek a titokzatos, mégis emberi lénynek a különösségét. Nem rosszindulatú, mindenképpen össze akarja hozni” a fiatalokat. Néha rámenős, amikor a szituáció azt kívánja, máskor elnézően kedves. A rendező, Balikó Tamás rokonszenvessé teszi a titokzatos férfiút. Amikor a második felvonásban a menyasszony-jelölt Elzát csillapítja, okítja, ez az ördög rendkívül mulatságos. Gubás Gabi, Jolán alakítója, dekoratív szépség. Kitörései, indulatai őszinték – szerelmi megnyilvánulása, az ördög által inspirált levele megható, a kézbesítés elmaradásának tényét kellő felháborodással fogadja. Elhiteti, hogy bár gazdag férjjel nagy társasági életet él, mégis valami másra vágyik. A festőművész figuráját Szabó P. Szilveszter kellő lendülettel és szerelemtől áthatva idézi meg. Fölényesen bocsátja el a szerelmes modellt, féltékenyen reagál az ördög mesterkedésére, amellyel ingerli elfojtott szerelmi vágyait. Schlanger András a férj passzívabb szerepében megértő, és egy kissé naiv. Külön említésre méltó a privátból lett modell” szerepében Balázs Andrea, és a menyasszonyt alakító Balázsovits Edit. Előbbinek megható jelenete a festővel való búcsúzkodás, utóbbinak a második felvonásban játszott ellentétes reagálása: indulatos, majd kislányosan szemérmes. És kettősük hatásos jelenete a harmadik felvonásban egymásra borulásuk nagy csalódottságukban. Honti György a festő inasának szerepében kimért és udvarias. Dicséret illeti a népes alkotógárdát/műszakiakat, akik részt vettek a darab létrehozásában.

A hölgyek jelmezei kifejezik személyiségüket, hovatartozásukat – Pilinyi Márta munkája; Horesnyi Balázs jellemző festőműtermet és igen szép nagypolgári szalont” tervezett. Karinthy Márton mint művészeti vezető segítette Molnár Ferenc világhírű darabjának újabb sikeres bemutatását.

Budapest, 2013. november 19.

Megjelent: Kláris, 14/2. szám

Tárkányi Imre

 

♣    ♣    ♣
 
 
 
KLÁRIS irodalmi-kulturális folyóirat                                >>Impresszum<<                                Minden jog fenntartva!  ©