Kissé zavart (vas)taps zárta az
előadást. Ennek számos oka
lehet.
Gáspár
Ildikó írta Heinrich
Mann „Professor Unrat”
című regénye nyomán. Az ellenszenves,
zsarnokoskodó gimnáziumi tanár neve itt
Osvány (Gálffi
László), akit magától
értetődően csúfolnak Posványnak korábbi
és
jelenlegi tanítványai is. (Posvány
„illata” is jellemző rá, ami azonban a sok
negatív tulajdonságát inkább már
gyengíti, mint erősíti.)
Gyűlölködésének nem
ismerjük igazi okát – talán
közrejátszik ebben felesége évekkel előbbi
elvesztése –, amit még fokoz alapvetően zsarnoki
hajlama. A kisváros elitje –
a kifigurázott Polgármester, Fürwahr
iskolaigazgató, Helsig ügyész és Kalt
bíró
(Baksa
Imre, Znamenák
István, Epres Attila
és Debreczeny
Csaba) azonban nem tesz kifogást a tőlük
függő, mindenki számára
ellenszenves tanár ellen. Ők a maguk hazugságaikkal,
hatalmi és gazdasági
játékaival vannak elfoglalva (a hajléktalanokat
elítélik, mert „aki nem
dolgozik, ne is egyen, ne is legyen!” – sorsukat
aztán nem ismerjük meg):
„nyakunkon a háború”, és az érc
jó üzlet a fegyverekhez.
A cselekmény nagyon is
sokszálú, a nézőtéren
átvezető pallón nagy a sürgés-forgás,
nem beszélve a jelmezes-harcos nyitó
jelenetről – lehet akár a tanár úr
álma is. A színpadon hol osztályteremben
vagyunk, hol sötétzárkában (a három
diák mozgása a gyufaszálak
megvilágításában
is jó, sok más ötlet mellett), hol erdőben, hol
tárgyalóteremben. De lehetünk
gyűlésen is. Mindezekhez nem sok díszlet
szükségeltetik: lécekből készült
szószék, fentről belógatott hinta, szintén
fentről lelógatott, de gödörbe
eresztett emlékmű (Hunok sírja), vagy Lola teljes
ruhatára, ami többször is
leereszkedik. A legtöbbet azonban a Kék Angyal bár
hátsó helyiségében vagyunk –
hátsó színpad és öltöző egyben.
Itt találja meg
Osvány üldözendő diákjainak
bálványát, Fröhlich Lola
„művésznőt” (Szandtner
Anna), akibe nem nehéz
beleszeretnie. Lola szerelme a tanár iránt már
kétségesebb, de miután elveszi őt a közben
mégiscsak kirúgott tanár –
Osványnéként
„tündökölve” érthetőbb.
Megismerjük az artista
házaspár életét,
Kiepert artistát (szintén Znamenák István)
és élettel teli feleségét, Gustét
(Takács Nóra
Diána). Meglehetősen szabados élet folyik a
bár e hátsó fertályán
– hasonlóan jóval később
Osványék lakásában.
Az első részben
hosszasan láthatjuk a három
szerelmes-kíváncsi diák (Lohmann – Polgár Csaba, von Erztum
– Vajda Milán, a
nincstelen Kieselack – Ficza
István) életét. Hárman
háromféleképpen
viszonyulnak Lolához, egyformán rombolóak a Hun
sírt illetően az erdei kiránduláson,
és megint csak háromféleképpen viselkednek
a bíróság előtt. Lohmann későbbi
sorsát ismerjük csak meg néhány mondat
erejéig – amint ruhátlanul Lola mellé
ül, Lola másik oldalán férje
masszírozza Lola lábát. A gyűlölt
három diák közül
kettőt már „elintéztek”, de Lohmannt
még nem. Miközben Lorenzen borkereskedő
hullája ott fekszik mellettük. Nem
állíthatjuk, hogy halálában nem volt
szerepe
Lolának, bár
„játékbóli”, igazából
gonosz parancsai a részeg borkereskedőnek –
túl sokáig álljon fejen, egyen tortát (egy
pillanat erejéig még klasszikus
burleszk-elemet is láthatunk tehát) – nem
igazán voltak kötelezőek. Csak éppen
fogadtak rá – újra csak együtt az egész
„városelit” kompánia, feleségestől.
Külön fricska, hogy a két feleséget is
férfiak játsszák. (Ficza István és
Polgár Csaba. Polgár Csaba még
Helgaként is megjelenik a darab első részében.)
Homérosz és a
görög nyelv ismerete nem óv
meg az erkölcsi bukástól. Aminek azonban, a jelek
szerint, nem lesz
következménye: a tanár úr legfőbb
elfoglaltsága – miután minden addig gyűjtött
pénzét felélték – mostanában a
meggazdagodott emberek, legfőképpen Lorenzen
által odadobált pénz komótos
számolása. Lorenzen halála persze
problémát
okozhat, de ennek mi már nem leszünk tanúi.
Mi mindent tartalmaz
még az előadás? Jól
megzenésített jó dalokat kifejezően előadva mind
Lola, mind Guste részéről (még
„balladát” is). Zsidó viccet. Kühl
lelkész (Mácsai
Pál) kellően álszent
alakját. Az ifjúság nevelésére
vonatkozó „szent” elveket (hitleri
idézetekkel)
az iskolaigazgató részéről, amik azonban valahogy
sehogy sem akarnak eredményt
hozni. Német nyelvű utalásokat
Németországra. Sok-sok színt, rengeteg
kavarodást. Egy óriási forgó
franciaágyat a második részben
(Osványék lakása).
De legfőképpen Osvány, és talán még
nála is jobban Lola átváltozását.
Talán Lohmann az
egyetlen, akinek tartása
van, aki külföldre ment tanulni, akit a tanár nem
véletlenül gyűlölt a
leginkább, és aki az egyetlen, aki sohasem kaphatta meg
Lolát. Talán Lola őt
szerette…?
Játszik még: Némedi Árpád
(hajóskapitány és
pincér), Csire Zoltán
(őr a Hunok sírjánál) és Horváth Éva (bírósági
jegyző).
Rengeteg féle jelmezt
láthatunk az előadás
során. Lola és Guste különösen sokszor
öltöznek át, éspedig igencsak
különleges
ruhákba (gondoljunk az eredeti filmre is!), de
például Osvány kissé szűk és
koszos öltönye is emlékezetes marad.
Díszlet: Gothár Péter, jelmez: Izsák Lili,
Szlávik Júlia; zene: Kákonyi
Árpád, dalszövegek: Kiss Judit Ágnes. Rendezte:
Gothár
Péter.
Az előadás annyira
sokrétű és színgazdag,
hogy feltehetően csak falatonként fogyasztható. Idő kell
megemésztéséhez.
Budapest, 2013. november 1.
Györgypál Katalin
♣
♣ ♣
