Kláris
Kláris
Főoldal Hírek Korábbi számaink Színházi kritikák Rólunk Élhető Világ Kapcsolat

TARELKIN HALÁLA

SZÍNHÁZ

A KÉK ANGYAL

Örkény István Színház

Kosztolányi fordításában Gondából lett Ronda, az Örkényben Osványból lesz Posvány tanár úr Gáspár Ildikó fordításában. Heinrich Mann regénye (1904-ben jelent meg) érintetlenül pihen a könyvtár polcain, mert az 1930-ban készült film (A Kék Angyal, rendezte Josef von Sternberg) Marlene Dietrichhel világsiker lett, innét került a színpadokra. A történet a benne lévő lehetséges politikai áthallások miatt igen jó alapanyag a mindenkori korrupt, középszerű, igazodásra késztető (és melyik nem késztet igazodásra?) kormányok bírálatára, kigúnyolására.

A szigoráról híres középiskolai tanár (Osvány) jelenlegi diákjait is bukással fenyegeti, sőt már elődeiket is megbuktatta úgy, hogy utólagos kozmetikázással jutottak csak érettségihez. Mikor Lohmann a szép Fröhlich Loláról ír dolgozatában, Posvány leckéztetés céljából elmegy a lokálba, hogy a diákjait leleplezze, ehelyett beleszeret az énekes-táncosnőbe, minden pénzét rákölti, feleségül veszi, emiatt elveszti állását. A filmben ő maga is bohócnak áll, ám amikor Lola elhagyja, visszamegy az iskolába, és a katedrán leli halálát. Gáspár Ildikó átírásában a bohócnak álló tanár és a végső visszatérés a katedrára elmarad, helyette nagy orgiákba fullad a Lolával való együttélés, ezek kapcsán Lola persze alaposan megcsalja a Posványnak csúfolt férjét, és úgy tesz, mintha mi se történt volna.

Gothár Péter rendezése is áthallásokban utazik. Kiváló figurákat talál a bíróban, az ügyészben, iskolaigazgatóban, polgármesterben, akiknek szájába adja a 30-as évek német nemzeti szocialista szövegeit, mondván, hogy jól illenek a mai politikai helyzetre. Nagy kár, hogy az első rész virtuóz játéka után a második részben tárgyaláson vagyunk, ahol a Hunok sírjának meggyalázásáért kell felelniük Posvány diákjainak. A fiúk világgá menését követően a történet lapossá, helyenként unalmassá válik, szinte elfogy a cselekmény egy orgia útvesztőjében.

A színpadkép másfelől zseniális (a díszletet is Gothár készítette), a lokál artista műsora, Lola és Kiepertné énekei csak egyfelől szólnak hozzánk, másrészt létezik egy színpad hátrafelé is, ahol képzelt közönség ül és tapsol a varieté és énekszámoknak. Így rendkívül mozgalmassá válik az első rész, a színpadképek, helyszínek állandóan váltakoznak, szereplők jönnek-mennek átmenet nélkül, az ajtó mögött látszólag folynak a mindenkori artista számok. Másik bravúr a nézőteret átívelő keskeny palló, a színpad meghosszabbítását szolgálja, amelyen a színészek időnként kimenekülnek egy-egy jelenetből. A darab legelején viszont ezen a pallón rohannak be a középkori jelmezbe öltözött diákok, hogy eljátsszák Schiller orleans-i szűzről írt drámáját.

Igen fontos része az előadásnak a jelmezek állandó váltakozása, néhányan több szerepet játszanak. Znamenák István erőművész és iskolaigazgató, Takács Nóra Diana Guste, Kiepert felesége és Hedvig színésznő, pincérnő. Mácsai Pál szendvicsember és lelkész, Vajda Milán von Erztum diák és Lorenzen borkereskedő, Ficza István Kieselack és a polgármester terhes felesége, Polgár Csaba Lohmann és kurtizán stb. Az átöltözés olajozottan megy, a ruhák testre szabottak, szellemesek, a női ruhát viselő transzvesztiták ápoltak, Lola és Hedvig előttünk öltözik át koktél ruhákba. Posvány zakója komikusan szűk, ez a felső gomboláson látszik, Kiepert öt-hatféle artistaruhában mutatkozik, zseniális mind. (Jelmez: Izsák Lili, Szlávik Júlia.)

A dalszövegeket Kiss Judit Ágnes írta, a dalokat Kákonyi Árpád szerezte, a zongorista részese az előadásnak, ahogy egy lokálban mindig ott játszik a pianista.

A kiváló technikai apparátus, az olajozott játék miért is küzd a színpadon? Hogy jól megmondja a magáét a körülöttünk zajló „bűzös posványról”, a korrupt állami apparátusról, a káoszról. Az „egy zsarnok vége” alcím kissé erőltetettnek tűnik, hisz Posvány tanár úr inkább szánalmas, esendő figura, semmint zsarnok, ahogy az áthallásban megcélzott politikus sem az.

A Lolát játszó Szandtner Anna bájos romlottságával hat a színpadon, jól énekel, kellően kacér, beszédhangja kissé fád és affektált, ami csökkenti a figura alapvetően harsány voltát. Takács Nóra Diána most mutathatja meg tehetségét igazán, mivel többféle alakban jelenik meg, és mindben kiváló. Legjobb alakítása a „Csak az a Kiepert nem tud tönkre tenni” refrénű sanzon előadása. Gálffi László Posványként meggyőző, az utolsó jelenetben viselt konyhai kötény jelzi, mivé lett a hajdani rettegett tanár. Polgár Csaba három szerepben is megmutathatja a „meztelen igazságot” (a szó legszorosabb értelmében!), Vajda Milán testhez álló szerepben (tortaevés, birkózás), Ficza István transzvesztitaként nagyszerű. Viszonylag kis szerep jutott Debreczeny Csabának (Kalt bíró) és Baksa Imrének (a bumfordi polgármester). Maszk: Végh Attila, világítás: Pető József. Mácsai Pál kissé önironikus szerepben tündököl, reklámozza saját színházát itt is, ott is, amíg Tell Vilmos nyila le nem teríti. Másik szerepében lelkészként papol, nem jó eszköz a valláson keresztül gúnyolódni, az egyházon még megjárja. Semmi sem szent, ezt sugallja. Megértettük.

 Budapest, 2013. november 3.                     


Földesdy Gabriella

(Megjelent a Kláris 2014/1. számában)

 ♣    ♣    ♣

 
 
 
KLÁRIS irodalmi-kulturális folyóirat                                >>Impresszum<<                                Minden jog fenntartva!  ©