A Karinthy
Színház új komédiája kissé
ijesztő, mégis kacagtató előadás. Egy
szállodai szobában találkozik Arlene, a
rendkívül csinos asszonyka és szeretője, a
nyulánk, energikus fogorvos, Mitchell.
A szerelmi légyott üdítő perceket ígér
mindaddig, amíg el nem hangzik a találkozas
célja: rábeszélni a pocakos, kissé
már koros férjet, a lopott-autó kereskedőt,
Pault a válásra. És ha nem sikerül meggyőzni,
hát jöjjön a megoldás: el kell
tenni láb alól! Így indul az Én, Te Őt! című
komédia – vagy bűnűgyi burleszk –, amelynek
folytatását nem illik elmesélni, hiszen tervezett
gyilkosság(ok)ról van szó,
amelyet a szerelem, a féltékenység
„hevében” mindhárman készek
elkövetni,
hogy megszabaduljanak egymástól, a
vetélytárstól, vagy éppen hűtlen
szerelmesüktől.
A bemutató
közönsége jól mulat a szereplők
buzgó igyekezetén, kicsinyes, vagy éppen
„nagyvonalú” reagálásaikon, amelyekkel
igyekeznek igazolni önmagukat, a tervezett
gyilkosság(ok) kivitelezését. A
darab végig ugyanabban a szállodai szobában
játszódik: a második rész a
hálaadás
ünnepén, a harmadik pedig Szilveszter
éjszakáján – harsogó, pattogó
amerikai zenével,
tűzijátékkal aláfestve a különböző
gyilkossági kísérleteket, hogy végül
meglepő
fordulattal, a három szerelmes számára
megnyugtató (?) módon végződjön a
produkció.
Az
írópáros: Ron
Clark és Sam Bobrick
frappánsan
tálalják a közönség elé a bizar
históriát. Szőlőssy
Judit fordítása híven adja vissza
a mai világban elburjánzott, kissé frivol
szöveget, amelynek néhány
„kiszólása”
ma már egyáltalán nem hat
ízléstelennek, mindennapjaink megszokott
velejárója. Verebes
István rendezése nem annyira a bűnügyre,
inkább az azt előkészítő humoros
fordulatokra helyezi a hangsúlyt. A poénok ülnek, a
közönség vidáman reagálja le
hőseink bűnös igyekezetét. Tordai Hajnal jelmezei, Major Attila szállodai-szoba
díszlete, az időnként, megfelelő pillanatban
elsötétülő színpad – Király Tamás
és Joó Sándor
jóvoltából – hozzájárulnak a
„vérfagyasztó” komédia
sikeréhez. A
szereplők mindent megtesznek ennek érdekében. Az
inkább filmszínésznőként
ismert Dobó Kata
színpadi alakítása megfelel az
elképzelésnek: szép, kissé frivol,
és megfelelően csapodár. (Ha őszinték akarunk
lenni, ez az Arlene nem érdemli
meg a harcot, amelyet a két férfi vív
egymással – érte...) Bajor Imre a
bumfordi férj. Egy ideig számára első az
üzlet, hiszen a szerető hívására azért
jött a szállodába, hogy lopott autók
vételéről-eladásáról
tárgyaljon. Szereti a
feleségét – a maga módján.
Később ellenfele, majd szövetségese lesz az asszony
szeretőjének. Az általa megformált figura a humor
igazi forrása. Csonka
András a szerető, Mitchell
szerepében sármos világfi,
néha elbizonytalanodó összeesküvő, de
mindenképpen mulatságos figura. Lorán
Lenke egy szállodai takarítónő
alakítója. Megjelenése a színpadon tapsot
arat, a
darab végi meghajlásoknál
„eljátszott” külön száma is
mosolyogtató. Végül Földvári Péter
rövid szerepében frappáns
befejezést ad a szórakoztató bűnügyi
komédiának.
Budapest,
2013. 09. 17.
Tárkányi Imre
Megjelent a Kláris 13/6.
számában
♣ ♣
♣