Szórakoztató,
könnyed játékot vártunk és kaptunk, de
a
„klasszikus” filmet az első pillanatoktól
elfelejthetjük. Nehéz is lett volna
az után a film meglepő játékot varázsolni a
színpadra. Varázsoltak hát mást, az
alapfigurák és az alaptörténet
meghagyásával. Természetesen (csaknem) ma
játszódik, bár se szokásos mobil, se
szokásos laptop nincs. Vagy ennyire mégsem
a mában játszódik, hiszen Márta, a fiatal
szobalány Freudnál tanult
pszichológus (mi is lehetne más?).
A Mohácsi
testvérek, akik Zágon
István színdarabját „mai
színpadra alkalmazták” a színlap szerint,
most sem hazudtolták meg magukat: ez
a „színpadra alkalmazás” kellően
széles értelemben veendő, a színészek
kellően
szabad játékára építve. Így
sokfelé kalandozhat a nézők figyelme is:
Schneiderék (Schneider – Elek
Ferenc, Schneiderné, Lujza – Csákányi Eszter),
szerelmi-házas
életének hiányosságaira, lányuk,
Terka – Terézia, Réka (Téby Zita) –
Sorbonne-i
műveltségére, francia és német
„nyelvleckékre”, Freud pszichológiában
elért
eredményeire. De még a mohácsi vész
bizonyos elemeibe is betekintést
nyerhetünk, ha Palika (Mertz
Tibor) terepasztalát nem is látjuk.
Rengeteg a szóvicc, a poén, a
politikai színezetű
kiszólás-elszólás, és főleg nagyon
sok a váratlan fordulat. Utóbbiak közül
kiemelkedik Hippolyt (Kulka
János) számos unokahúgának
említése, akik közül egy
többször megjelenik a legmeglepőbb helyzetekben,
ráadásul többféle néven.
Először talán érteni szeretnénk, de gyorsan
rájövünk: élvezni kell a játék
egészét, nem pedig ott és akkor megérteni.
Hiszen a komédia alcíme is
rejtélyes: nagypolgári villa, meg ezüstkanál.
Nos, nagypolgári villát
nehéz a viszonylag kis színpadon
berendezni, de közel sikerül. (Díszlet: Khell Zsolt.) A
félköríves hátsó falban
a rengeteg ajtó akár egy villa nagyságát is
jelezheti. Sok a jövés-menés,
harsányság, olykor ének és nagyon sok a
legkülönbözőbb idézet. Természetesen
kihasználják a rengeteg (szám szerint 5 db
egymás mellett) ajtó meglétét sűrű
ajtócsapkodásokkal, eltévedésekkel.
Természetesen hosszasan viccelődnek az inas
nevén (de „hippodrom” szerencsére nincs)
Schneider mama 50. születésnapján,
hiszen e napon játszódik maga a történet.
És ezért kerül
középpontba a gyémántokkal
díszített ajándék nyakék,
amit többen többféle okból szeretnének
ellopni késő estig.
Hippolyt, azután pedig az
állítólagos unokahúg, a
többféle
néven megjelenő Manci (Pető
Kata) az összekötő szál Nagy András
úr, a most
sofőrként itt dolgozó gróf (Pál András)
életében. Terka és a „sofőr”
gróf úr az
inas ösztönzésére figyelnek fel
egymásra, de az unokahúg olykor közbeszól
ebbe
a kapcsolatba.
A szobalány, Márta (Boros Anna), aki persze
szintén
„unokahúg”, külön történet a
történetben. A Bécsből jött, ott végzett
pszichológusnő nem is hazudtolja meg magát.
Tudását leginkább Palikára
„pazarolja”, nem is minden eredmény
nélkül.
Makáts figurája (Nagy Viktor) tovább
bonyolítja az előadást,
hiszen ő itt Lujzát, Schneidernét szereti, az ő
kedvéért hajlandó ő is betörni
– speciel Mikulásként – a villába a
Lujzától kapott kulccsal. Nagy András
Terkától kapott kulcsot, Manci pedig Schneidertől.
Így „A kékszakállú herceg
vára” opera megtekintése után vagy
közben szépen összeverődnek újra a
nappali-ebédlőben, szót ejtve még a hetedik
ajtóról is, hiszen van, aki értette
közülük Bartók operáját.
Karády Katalint viszont Manci idézi fel.
Az utolsó percekben végképp
felborul minden addigi
elképzelésünk: hirtelen kiderül, hogy Nagy
András gróf apja – Hippolyt. Ám
ebből nem következik semmi, a hírt tudató levelet
Terka égeti el. A fiatal gróf
éppen akkor örökölt vagyona tehát marad.
Kulka
János inasa kiszámított mozdulataiban,
komolyságában,
merev jólneveltségében, mindentudó
műveltségében kirí ebből a környezetből. Ő
is „születésnapi ajándék”
Schneider úr részéről Lujza számára.
Küldetése van:
az embereket kívánja boldoggá tenni, és
miután itt mindenki boldoggá vált, el is
megy. A kinyitott esernyővel, amivel bejött az előadás
elején. Akkor még volt
konkrét funkciója az ernyőnek, a kivonulásakor
talán csak utalás ez is.
Érteni az előadást
mélységeiben és minden pillanatában
tehát
nem szükségeltetik. Szórakozni annál
inkább. És a közönség jól
szórakozik.
A gondolatfoszlányok,
állítások, megkérdőjelezések
később,
napok múlva merülhetnek fel bennünk az élet
várható folytonos váratlanságairól.
Rendezte: Mohácsi János. A
kifejező, beszédes jelmezeket Remete
Krisztina tervezte.
Az Orlai Produkciós Iroda, a FÜGE és a
Kultkikötő előadása.
Producer: Orlai Tibor.
Budapest, 2013. 07.
08.
Györgypál
Katalin
Megjelent: Kláris, 2013/5. sz.
