Kláris
Kláris
Főoldal Hírek Korábbi számaink Színházi kritikák Rólunk Élhető Világ Kapcsolat

A SZÍNHÁZCSINÁLÓ

SZÍNHÁZ

A SZÍV HÍDJAI

Óbudai Társaskör és Orlai Produkciós Iroda

Már évek óta új divat hódol a színházi világban: nagysikerű filmeket adaptálnak színpadra. Ez úgy kezdődött, hogy kiváló klasszikusokat, majd sikeres színdarabokat vittek filmre, hogy még nagyobb közönséghez jussanak el. Mostanra a fordítottja vált bevett szokássá, filmeket írnak át színpadra ügyes színpadi szerzők, dramaturgok.

Robert James Waller regénye, a „Madison megye hídjai” előbb filmként lett sikeres, olyan sztárokkal, mint Meryl Streep és Clint Eastwood (ő a film rendezője is), és most érkezett el hozzánk, színházi bemutató formájában (színpadra alkalmazta Zöldi Gergely).

A szép szerelmi történet – közkeletű szóval romantikus – igazi amerikai környezetbe van beágyazva, az 1960-as évek közepe meghatározóan jelen van végig. Francescának, a Dél-Itáliából egy USA farmra elszármazott feleségnek már kamasz gyerekei vannak, amikor családja távollétében beleszeret a hozzá véletlenszerűen betérő fotóművészbe, Robertba. A fotós egy fedett hidat keres, amit le akar fényképezni a National Geographic számára. A fellobbanó szerelem kölcsönös, mindkettőjük számára egész életet meghatározó élménnyé válik. A rendelkezésre álló négy nap alatt átélik az egymásra találás, szerelmi beteljesülés boldog pillanatait, majd néhány percig eljátszanak a gondolattal, hogy együtt folytatják életüket. A rideg valóság azonban ráébreszti a családját is szerető, és őket elhagyni sem akaró Francescával, hogy ezt nem teheti meg szeretteivel, mert mindannyiukat tönkretenné a csalódás. Az asszony életbölcsessége meglepően kifinomult és reális, nem vakítja el józan ítéletét az érzékeit lehengerlő szerelem. Tudja, ha elhagyná eddigi otthonát, minden megváltozna, az átélt boldogság utólag gyötrelemmé válna, lelkiismeret furdalás kísérné egy életen át. A szerelmesek elválnak, és nem találkoznak többé.

A történet a keretjátékkal válik igazán teljessé. Francesca gyerekei (Michael és Caroline) csak anyjuk halála után értesülnek az asszony hátrahagyott naplójából a régi kapcsolatról, a rövid együttlét emléktárgyait immár a két gyereknek kell őriznie tovább. Különösen megragadó fordulata a cselekménynek, hogy míg a két felnőtté lett gyerek az anya halála után felháborodva utasítja el a múltból felbukkanó szerelmi szálat – kiábrándulva az ideálisnak hitt anya figurájából –, a naplót végigolvasva mindketten megváltoznak érzéseikben, megértve és elfogadva a történteket. Rájönnek, hogy anyjuk nagyszerű ember volt, mennyire szerette őket, és apjukat is. Elfogadják azt is, hogy Francesca azt kérte, hamvait annál a hídnál szórják szét, ahová a legszebb emlék fűzi, ahol fellobbant Robert iránti szerelme. Michael és Caroline anyjuk hatására átértékeli jelenlegi házassági kapcsolatát, és megerősödik benne. (A színdarabban Caroline más elhatározásra jut, nem békül meg rosszul élő férjével, hanem azt sejteti, el fogja hagyni a férfit.)

Radnai Annamária dramaturg és Novák Eszter rendező leszűkítették a helyszíneket, a mellékszereplőket is elhagyták, négy főszereplőre zsugorodott a cselekmény, a közbülső események elmondásra kerülnek. Minden jelenet a farm nappalijában játszódik, a filmbeli párbeszédek többsége azonban szinte változatlanul megmaradt.

A 60-as évekbeli konyha túlzottan is sivárra sikeredett, zavaró az olaszos spagetti nyíltszíni megjelenése és időnkénti eltakarítása a színpadról (díszlet- és jelmeztervező Zeke Edit), a mezei piknik és szerelmi jelenet a padlón játszódik, amit a közönségből csak az első sorban ülők látnak, mivel a nézőtér nem emelkedik.

Nemcsak a film, a színpadi adaptáció is törekszik a két főszereplő lehengerlő voltának megválasztására, ami sikerül is. Udvaros Dorottya a tőle megszokott természetességgel és tehetséggel alakítja Francescát, László Zsolt – bár érződik a korkülönbség, itt a férfi fiatalabb, míg a filmben a férfi kb. 10-15 évvel idősebb az asszonynál – elhiteti velünk, hogy első pillantásra beleszeretett az asszonyba.

A két felnőtt gyereket Szamosi Zsófia és Chován Gábor játssza, játékuk kissé elmarad a sztárszínészek mögött. Kevésbé jelentősek, mint lehetnének.

Az Orlai Produkciós Iroda újból felfedezett egy sikerdarabot, amit minden évben nyári kikapcsolódásnak szán (tavaly: Gyógyír északi szélre), aztán sokkal több lesz belőle. Ezúttal is megjósolhatjuk, hogy még sokáig tartják műsoron.

Budapest, 2013. június 30.

Földesdy Gabriella

Megjelent a Kláris 13/6. számában

   

♣    ♣    ♣
 
 
 
KLÁRIS irodalmi-kulturális folyóirat                                >>Impresszum<<                                Minden jog fenntartva!  ©