Kláris
Kláris
Főoldal Hírek Korábbi számaink Színházi kritikák Rólunk Élhető Világ Kapcsolat

A SZÍNHÁZCSINÁLÓ

SZÍNHÁZ

A NÉP ELLENSÉGE

Katona József Színház

Henrik Ibsen azonos című színműve megírásakor nagy felhördülést okozhatott a polgári közönség, és nem utolsó sorban a városi tisztségviselők körében. Már a 19. század utolsó negyedében is probléma lehetett az, mit hoznak nyilvánosságra, mi jó egy helyi közönségnek, és főként, hogy milyen jövedelemre tehet szert egy város, ha természeti kincsei (gyógyvíz) erre képessé teszik. Ha homokszem jut a fogaskerekekbe (szennyvízbeszivárgás), jobb azt eltitkolni, és nem bevallani a lakosoknak, turistáknak.

Egy norvég kisváros lakóinak mindennapjaiba láthatunk bele Khell Csörsz lakásbelsőt imitáló díszletében, ahol vacsora készül. A fürdőorvos házában mindennapos vendég Aslaksen nyomdatulajdonos, Hovstad, a Népújság szerkesztője és Billing újságíró. A vendégek vacsoráznak, az orvos várandós felesége, Katrine, kedvesen fogad mindenkit. Férje, Tomas szenzációs hírt közöl a jelenlévőkkel: most érkezett a laboratóriumi vizsgálatok eredménye, miszerint a város vize szennyezett, azonnal le kell állítani a turizmust, a fürdőket bezárni. A problémát Morten Kiil cserzővarga műhelye okozza elsősorban, aki a szennyvizet beleengedi a forrásba. Mellesleg ő Katrine nevelőapja.

A bajok ekkor kezdődnek, és nem jó véget érnek. Az orvost üldözi a város, magára marad, csak Horster hajóskapitány tart ki mellette, de nem sokáig, mert kapitányi állását is elveszíti. A család kétségbe esik, mert nincs kiút, a házaspár kiskorú fia, Henrik beleveti magát a pocsolyába, ezzel ér véget a történet.

Zsámbéki Gábor rendezése hol diszkréten, hol nyíltan aktualizálja a két Stockmann fivér közti alapvető ellentétet. Tomas, a fürdőorvos nyíltan feltárja a várost elárasztó szennyvíz problémáját, és annak azonnali orvoslását javasolja. Peter bátyja, a polgármester mindezt eltitkolni akarja, s mivel fivére tiltakozik, nyilvánossággal fenyeget, diktatorikus módon teszi lehetetlenné öccsét és annak családját.

Ibsen zseniálisan ütközteti a kétféle magatartás ellentétességét, jó és rossz szembenállása nyílt és egyértelmű. Épp ezért lehetett időnként a polgármester figurájából ördögi alakot formálni, fasiszta diktátort faragni, bemutatandó, ilyen volt a fasizmus. (Ez történt 1974-ben, emlékszünk még Őze Lajos feketeruhás szikár alakjára, bot és cilinder kiegészítőkkel harsogott az akkori Katona József Színház – a Nemzeti kamaraszínháza volt ez időben – dobogóján. Félelmetes figura volt, Szinetár Miklós rendezte.)

A jelenlegi rendezés kedélyesebbé formálja a polgármester figuráját. Erőszakos és kérlelhetetlen, de nem gonoszsága az elsődleges, inkább alattomossága tűnik fel, ami azután a háttérvideók játék közbeni bevágásával nevetségessé teszi alakját. Erőltetett szituációkban látjuk, mosolyog, integet, gyereket emel magasba, éljenzik a város polgárai, akik rajonganak érte. A mosoly és társai természetesen hamis illúzió, álságos szimpátiakeresés, mindezt csak a majdani szavazatokért gyűjti be a testvérét elüldöző, mindenéből kiforgató Peter Stockmann.

Tetten érhetjük A nép ellensége feltűnő aktualizálását jelen politikai életünk  színterén. Mintha a mai közéletünk bugyraiba tekintenénk be: hisz most is így mennek itt a dolgok! A színpadon megjelenő szennyvíz mai közéletünk szennyét szimbolizálja, amibe belefulladnak az ellehetetlenített közszereplők. Jó és rossz ellentéte a jelenlegi rendezésben túl élesen különül el, nincs igazán árnyalva, sokszor meseszerű emiatt. A direkt politikai aktualizálás nem tesz mindig jót a klasszikusoknak, rövid távú sikert szokott hozni, gyanítom, most is így lesz.

A szereplők mai lezser öltözetben játszanak, mégis van egy beszédes jelzés az öltözködésben is. Szakács Györgyi jelmeztervező az orvost kényelmes pólóba, vasalatlan nadrágba öltözteti, míg polgármester bátyja vasalt öltönyt, nyakkendőt, elegáns felöltőt visel, és drága bőrből készült aktatáskát. Alakja így még jobban elmélyíti konzervatív, vaskalapos, diktátort idéző egyéniségét, vagyis ellenszenvessé teszi őt skatulyából kilépett öltözete. E színpadi jelenség csak megerősíti eddigi tapasztalatunkat, hisz szemünk előtt változott át a divat, és lett a toprongy, a neglizsé, a szakadt ruha divattá, míg mára jellemformálóvá is vált.

Fekete Ernő (Tomas Stockmann orvos) lehetőséget kapott ezzel a főszereppel kiugrásra, szerepe hálás, nehéz rosszul játszani, jól is játssza. Kulka János vendégként jeleskedik, remekbe szabja álságos szerepét. Az összes többi szerep epizód, köztü Ujlaki Dénes tímármestere, Bán János nyomdatulajdonosa, Lengyel Ferenc hajóskapitánya tetszett, de a többiek is jól illeszkedtek a játékba (Ötvös András, Rezes Judit, Pálos Hanna, Bezerédi Zoltán, Bodnár Erika). Zeneszerző: Sáry László, videó: Varga Vince, fordította: Kúnos László.

 Budapest, 2013. április 28.                         

Földesdy  Gabriella

♣    ♣    ♣
 
 
 
KLÁRIS irodalmi-kulturális folyóirat                                >>Impresszum<<                                Minden jog fenntartva!  ©