Henrik Ibsen
azonos című színműve megírásakor nagy
felhördülést
okozhatott a polgári közönség, és
nem utolsó sorban a városi tisztségviselők
körében. Már a 19. század utolsó negyedében
is probléma lehetett az, mit hoznak
nyilvánosságra, mi jó egy helyi
közönségnek, és főként, hogy milyen
jövedelemre tehet szert egy város, ha
természeti kincsei (gyógyvíz) erre
képessé teszik. Ha homokszem jut a
fogaskerekekbe (szennyvízbeszivárgás), jobb azt
eltitkolni, és nem bevallani a
lakosoknak, turistáknak.
Egy norvég
kisváros lakóinak mindennapjaiba láthatunk bele Khell Csörsz
lakásbelsőt
imitáló díszletében, ahol vacsora
készül. A fürdőorvos házában mindennapos
vendég Aslaksen nyomdatulajdonos, Hovstad, a
Népújság szerkesztője és Billing
újságíró. A vendégek
vacsoráznak, az orvos várandós felesége,
Katrine, kedvesen
fogad mindenkit. Férje, Tomas szenzációs
hírt közöl a jelenlévőkkel: most
érkezett a laboratóriumi vizsgálatok
eredménye, miszerint a város vize
szennyezett, azonnal le kell állítani a turizmust, a
fürdőket bezárni. A
problémát Morten Kiil cserzővarga műhelye okozza
elsősorban, aki a szennyvizet
beleengedi a forrásba. Mellesleg ő Katrine nevelőapja.
A bajok ekkor
kezdődnek, és nem jó véget érnek. Az orvost
üldözi a város, magára marad, csak
Horster hajóskapitány tart ki mellette, de nem
sokáig, mert kapitányi állását
is elveszíti. A család kétségbe esik, mert
nincs kiút, a házaspár kiskorú fia,
Henrik beleveti magát a pocsolyába, ezzel ér
véget a történet.
Zsámbéki Gábor
rendezése hol diszkréten, hol nyíltan
aktualizálja a két Stockmann fivér közti
alapvető ellentétet. Tomas, a fürdőorvos nyíltan
feltárja a várost elárasztó
szennyvíz
problémáját, és annak azonnali
orvoslását javasolja. Peter bátyja, a
polgármester mindezt eltitkolni akarja, s mivel fivére
tiltakozik,
nyilvánossággal fenyeget, diktatorikus módon teszi
lehetetlenné öccsét és
annak családját.
Ibsen zseniálisan
ütközteti a kétféle magatartás
ellentétességét, jó és rossz
szembenállása nyílt
és egyértelmű. Épp ezért lehetett
időnként a polgármester figurájából
ördögi
alakot formálni, fasiszta diktátort faragni,
bemutatandó, ilyen volt a
fasizmus. (Ez történt 1974-ben, emlékszünk
még Őze Lajos feketeruhás szikár
alakjára, bot és cilinder kiegészítőkkel
harsogott az akkori Katona József
Színház – a Nemzeti kamaraszínháza
volt ez időben – dobogóján. Félelmetes
figura volt, Szinetár Miklós rendezte.)
A jelenlegi
rendezés kedélyesebbé formálja a
polgármester figuráját. Erőszakos és
kérlelhetetlen, de nem gonoszsága az elsődleges,
inkább alattomossága tűnik
fel, ami azután a háttérvideók
játék közbeni bevágásával
nevetségessé teszi
alakját. Erőltetett szituációkban látjuk,
mosolyog, integet, gyereket emel
magasba, éljenzik a város polgárai, akik
rajonganak érte. A mosoly és társai
természetesen hamis illúzió, álságos
szimpátiakeresés, mindezt csak a majdani
szavazatokért gyűjti be a testvérét
elüldöző, mindenéből kiforgató Peter
Stockmann.
Tetten
érhetjük A
nép ellensége feltűnő
aktualizálását jelen politikai életünk színterén. Mintha a mai
közéletünk bugyraiba
tekintenénk be: hisz most is így mennek itt a dolgok! A
színpadon megjelenő
szennyvíz mai közéletünk szennyét
szimbolizálja, amibe belefulladnak az
ellehetetlenített közszereplők. Jó és rossz
ellentéte a jelenlegi rendezésben túl
élesen különül el, nincs igazán
árnyalva, sokszor meseszerű emiatt. A direkt
politikai aktualizálás nem tesz mindig jót a
klasszikusoknak, rövid távú sikert
szokott hozni, gyanítom, most is így lesz.
A szereplők mai
lezser öltözetben játszanak, mégis van egy
beszédes jelzés az öltözködésben
is.
Szakács Györgyi jelmeztervező
az orvost kényelmes pólóba, vasalatlan
nadrágba
öltözteti, míg polgármester bátyja
vasalt öltönyt, nyakkendőt, elegáns felöltőt
visel, és drága bőrből készült
aktatáskát. Alakja így még jobban
elmélyíti
konzervatív, vaskalapos, diktátort idéző
egyéniségét, vagyis ellenszenvessé
teszi őt skatulyából kilépett öltözete.
E színpadi jelenség csak megerősíti
eddigi tapasztalatunkat, hisz szemünk előtt változott
át a divat, és lett a
toprongy, a neglizsé, a szakadt ruha divattá, míg
mára jellemformálóvá is vált.
Fekete Ernő (Tomas
Stockmann orvos) lehetőséget kapott ezzel a főszereppel
kiugrásra, szerepe
hálás, nehéz rosszul játszani, jól
is játssza. Kulka János
vendégként
jeleskedik, remekbe szabja álságos szerepét. Az
összes többi szerep epizód,
köztü Ujlaki Dénes
tímármestere, Bán
János nyomdatulajdonosa,
Lengyel Ferenc
hajóskapitánya tetszett, de a többiek is jól
illeszkedtek a játékba (Ötvös
András, Rezes Judit, Pálos Hanna, Bezerédi
Zoltán, Bodnár Erika). Zeneszerző:
Sáry László,
videó: Varga Vince,
fordította: Kúnos
László.
Budapest, 2013. április 28.
Földesdy Gabriella
♣
♣ ♣