Plautus
ókori római drámaíró –
bár több vígjátékot is írt
–
komédiája a bármely korban elővehető, biztos
sikerre számítható művek sorába
lépett, és így van ez jól. Mert kitűnő
vígjáték, kortalan, az emberi
gyarlóság
és a játékos nevetségessé
tétel örök témáján alapszik. A
világ változik, mint
tudjuk, de az emberi hibák tovább élnek.
Bár 1988-ban a Radnóti
Színház mutatta be óriási sikerrel
és
Taub János rendezésében a darabot, a Pesti
Színház most újra próbálkozott vele
új fordításban és új
koncepcióval. Az újrafordítás Karsai György és Térey János
munkája, akik a mai nyelvhez igazították a
szöveget, és a latinos-görögös neveket
megmagyarosították. Így lett Pyrgopolinicesből
Ostromváry Győző (ő az, aki
hetvenkedik), és Palaestriot, a furfangos szolgát
Gyürköc Ferire keresztelték,
a Philocomasium névre hallgató athéni
lányból Partícia lett, és így
tovább.
Szőcs Artur
rendezése a mai fiatalokhoz hozza közel Plautus
vígjátékát. Az új
fordítás nem lett volna elegendő
nézőcsalogató, még hozzájött
Gyürköc Feri rock sztárként való
bemutatása. A zene egyébként is áthatja a
vígjáték jeleneteit, hol Michael Jackson, hol
Elvis Presley sláger hangzik fel,
az egyik jelenet pedig az „Ének az esőben”
című revűnek a parafrázisa. Boros
Lőrinc kissé antikolt díszletei és Horányi Júlia frivol
jelmezei (a főhős
jelmeze egy lila tanga), a színpadi tánc és
mozgás (koreográfus: Duda
Éva)
elbűvöli a fiatalos közönséget, akik a jelenetek
közben is, amikor tetszik
nekik valami, tapsolnak, nevetésre fakadnak.
Különösen sikeresnek mondható,
amikor papír százdollárosok ezreit
szórják a színpadra (Szőcs Artur (!)
képével),
emlékül viheti haza, aki akarja, vagy az egyik szolga
sárga bukósisakja
leesésekor az első sorban ülő néző adja vissza
és teszi a színész fejére az
elbitangolt sisakot.
Közben játszódik a
történet is, Ostromváry beképzelt, gőgös
nárcizmusát úgy törik meg szolgái,
barátnője, hogy csapdát állítanak neki,
és ő
belesétál. Elhiszi, hogy a szomszéd
úriasszony szerelmes belé, és
találkára
hívja. Az úriasszony valójában egy prosti,
akinek tetszik ez a játék, a
hetvenkedő pedig jól megjárja, barátnője
megszökik új szerelmével, magával
viszi a hetvenkedőtől eddig szerzett összes javakat, őt
magát villamosszékben
gyötrik, kínozzák, közben jön rá,
hogy barátai szívatták végig… Így jár az, aki az
öndicséret és önteltség
fertelmes vétkében leledzik.
A vígjáték főhőse ebben a
rendezésben a furfangos szolgáló,
Gyürköc Ferit alakító Mészáros Máté
lett. Uralja a terepet, kellően harsány,
minden fölény az övé. Mellette Csőre Gábor, a
címszereplő csak szánalmas
figura, pedig kisportolt testén jól mutat a lila tanga.
Már első pillanatban
tudjuk, vesztésre áll a „tatamin”. Bata Éva Partícia
szerepében mintha kevésbé
lenne jelentős a két prosti lány mögött, Bartsch Kata és Réti Adrienn
átveszik
a női főszerepeket. Molnár
Áron, Gere Dénes, Telekes Péter jól
mókáznak szolgai
minőségükben,
Szatmári Liza Morzsarágó szerepében
kissé kirí a sorból, korát,
mozgását tekintve mindenképp.
Figyelemre méltó a befejező
jelenet, amelyben az Athénba
elhajózó szereplők egy valódi csónakban
ülnek a színpad közepén, a hajó neve
pedig „Santa Taub”, utalva a korábbi, Radnóti
beli előadás azóta elhunyt rendezőjére,
Taub Jánosra. Szép gesztus.
Budapest,
2013. március 26.
Földesdy Gabriella
Megjelent a Kláris 13/4.
számában.