Kláris
Kláris
Főoldal Hírek Korábbi számaink Színházi kritikák Rólunk Élhető Világ Kapcsolat

Színházi kritika

SZÍNHÁZ

KEGYELEM

Ódry Színpad – Hevesi-terem

Negyedéves színművészeti egyetemista osztály előadását láttuk ezúttal bent az iskola épületében, a házi színpadukon. A koreográfus osztály diákjai hozták létre az előadást, osztályvezető tanáraik: Lukáts Andor és Horváth Csaba. Az előadás Widder Kristóf rendezői vizsgaelőadásaként készült. Egy hosszas műhelymunka utolsó fázisát, a produkciót tekinthettük meg.

A „Kegyelem”, keletkezését tekintve, egy öszvér színpadi alkotás, alkotói két, egymástól független irodalmi alkotást vegyítettek össze, amiből jelentős dramaturgiai és koreográfusi munkával alkották meg a színdarabot.

Az első felhasznált mű Krasznahorkai László „Herman, a vadőr” című novellája. Főhőse megszállott csapdaállító, szinte kiirtja a Remete nevű térség dúvadjait, mert nem hasznos állatok – szerinte. Egyszer csak megtorpan, felhagy az állatok üldözésével, helyette az embereknek állít csapdát, persze, ezt már titokban, elbújva a vadonban, amikor hajtóvadászatot indítanak ellene, már szinte várja a kopókat, hogy a rendőrfegyverek szitává lőjék. A darab címét a kötet címe, és a novella egyik mondata ihlette: „[Herman]… a kegyelem jelét fedezte fel abban, hogy hirtelen mindent új szemmel lát, a vétkes szemével, … mindannak, ami körülveszi, … azonos súlya van.” (Krasznahorkai László: Kegyelmi viszonyok. Magvető K., Bp.,, 1986, 89.p.)

A másik alkotás Agota Kristof „A lift kulcsa” című színműve. Főhőse egy asszony, aki egy tanmesével kezdi – a várúrnő hercegére vár évekig, mire az megérkezik, a nő már öreg és csúnya, lemond szerelméről, meghal és eltemetik a családi kriptába –, majd rátér saját sorsára. Építész férje rabságban tartja otthon, orvos ismerőse segítségével előbb megbénítják, így tolókocsiba kényszerül, aztán megvakítják, megsüketítik, végül a hangját is el akarják venni egy kis „beavatkozással”: csak egy injekció. A nő ekkor fellázad, kirántja az orvos táskájából a szikét, és megöli férjét. Hangját csak ezen az áron tudta megőrizni, s mindezt kikiabálni a nagyvilágba.

A két irodalmi mű között vannak kapcsolódási pontok, egyrészt a „vadőr” szerep mindkettőben megjelenik (A lift kulcsában egy rövid jelenet erejéig), másrészt mindkét mű halál közeli témát dolgoz fel. Mire képes az egyén végső kétségbeesésében, hogyan veszíti el a kontrollt gondolkodása felett, illetve mivé teszi a kiszolgáltatottság?

Widder Kristóf rendezése megpróbálta egységes egésszé ötvözni a két művet több-kevesebb sikerrel. Jól mozgatja a színészeket a pici színpadon, kiváló az élőzene aláfestés (sajnos a zenei közreműködőket nem tünteti fel a színlap), mégsem tudjuk elfeledni közben, hogy a két független történet kissé mesterkélten kapcsolódik egymásba. A szereplők maszk nélkül játszanak, vagyis a szerep szerinti megtört életkorukat nem prezentálják, fiatalnak játsszák a figurát. Ez a vadőr esetében furcsa, mert a novellában nyugdíjas korú.

A két főszereplő: Pallag Márton és Kádár Lilla, valamint a kisebb szerepekben Czakó Máté, Hegymegi Máté, Nagy Norbert és Horkay Barnabás jól szerepeltek.

A kívülálló kíváncsiságával néztük végig az immár néhány éve egyetemmé avanzsált színművészeti főiskola (korábban akadémia) belső műhelymunkáját, amit mindig csak egy szűk közönség láthat. A most bemutatkozó rendező, illetve a negyedéves színészhallgatók nemsokára önálló színházi feladatokat fognak kapni vidéken vagy a fővárosban, és nem védi már őket az iskolai „inkubátor”, alapos felkészültséggel, állandó kreativitással kell dolgozniuk. Bizonyára ezt ők is tudják. Szurkolunk, és pályájukat figzelemmel kísérjük a továbbiakban is.

 Budapest, 2013. február 27.    

Megjelent a Kláris 13/3. számában

                                                                     Földesdy Gabriella

♣    ♣    ♣
 
 
 
KLÁRIS irodalmi-kulturális folyóirat                                >>Impresszum<<                                Minden jog fenntartva!  ©