Kláris
Kláris
Főoldal Hírek Korábbi számaink Színházi kritikák Rólunk Élhető Világ Kapcsolat

Színházi kritika

SZÍNHÁZ

DÖGLÖTT AKNÁK

Új Színház

Csurka István kamaraszínpadra írt vígjátéka az 1971-es Katona József színházi bemutatón – és utána évekig – felszabadító erővel hatott, hiszen kimondtak benne olyan mondatokat, amelyeket az utca embere akkor nem mondott ki, mert félt. A kabaré és a vígjáték volt a villámhárító, ahol viccként el lehetett sütni komoly politikai bírálatokat.  

Az ősváltozat egy „Moór és Paál” című „irodalomtörténeti kalandregény” volt, ami 1959-ben keletkezett, ebből lett a vígjáték, így ez „kaland vígjátéknak” titulálható, ha lenne értelme ennek a fogalomnak. Mindenesetre a „Döglött aknák” a Kádár-korszak sikerdarabja lett, maga Kádár János is beült a színházba, és jókat kacagott saját kézi vezérlésű szocializmusának kifigurázásán. A vidéki színházak is sikerre vitték, még 2006-ban is bemutatták Cseke Péter rendezésében, Sopronban.

A téma nagyon is kötődik a Kádár-korszak éveihez. Reakciós és pártfunkcionárius ellentéte kezdetben antagonisztikus ellentétet jelentett, a 80-as években már megszelídült mindez, eltűnt a „reakciós” fogalom is, hiszen milyen régi rendszert akartak volna visszahozni negyven évvel a háború után? És a párttitkárok sem voltak már élet-halál urai. Mára pedig már csak a humora, a nosztalgiaérzés tarthat színpadon egy ilyen korhoz kötött vígjátékot.

Moór Jenő, a reakciós kisember a kiemelt pártkórházban kerül egy szobába Paál elvtárssal, régi ellenfelével, mindketten idegösszeomlással. Ellentétük nem elsősorban politikai természetű, inkább személyes. Moór állítólag feljelentette 1945-ben a bujkáló Paál Károlyt, aki csak nagy szerencsével menekült meg a kivégzéstől. Moór közben átvészelte a szocializmus éveit, lángossütő vállalkozásra kért engedélyt, de Paál ezt többször elutasította. Kettejük vitája, ellenségeskedése helyzetkomikumokba épül be, amelyek végül a megbékélés irányába mutatnak, más megoldás úgy sincs. Erős vígjátéki megoldásnak mondható a pártfunkcionárius volt szeretőjének és a reakciós fiának „hamari” összejövése, házassága, majd pasaréti villába költözése az idő alatt, amíg az öregek a kórházban veszekednek.

Az Új Színházban ezúttal Koncz Gábor rendezőként és főszereplőként van jelen, aktualitást érzett Csurka művében, talán a politikai jobb és baloldal ellentétét fedezte fel benne, és úgy vélte, ideje lenne megbékélniük egymással. Aktualitásnak vehetjük, hogy Csurka István egy évvel ezelőtt halt meg, s tiszteletadásként került színre a „Döglött aknák”, amely aknák már valóban nem robbannak, átvitt értelemben sem.

Koncz Gábor és Dózsa László nagy szereplehetőséghez jutottak, amit ki is használnak, mellettük mindenki epizódszereplő, még a fiatal párt alakító Zsóka (Gregor Bernadett) és Béla (Vass György) is. Az orvost játszó Maros Gábornak alig van kibontakozási lehetősége. Fazekas Zsuzsa megkeseredett feleség, Bátyai Éva harcias nővérként jól teljesít.

Az előadás megmarad a színház szellemi atyjának való tiszteletadás szintjén.

 

Budapest, 2013. február 12.

                                           Földesdy Gabriella


♣    ♣    ♣
 
 
 
KLÁRIS irodalmi-kulturális folyóirat                                >>Impresszum<<                                Minden jog fenntartva!  ©