Csurka
István kamaraszínpadra írt
vígjátéka az 1971-es
Katona József színházi bemutatón –
és utána évekig – felszabadító
erővel
hatott, hiszen kimondtak benne olyan mondatokat, amelyeket az utca
embere akkor
nem mondott ki, mert félt. A kabaré és a
vígjáték volt a
villámhárító, ahol
viccként el lehetett sütni komoly politikai
bírálatokat.
Az ősváltozat egy „Moór
és Paál” című
„irodalomtörténeti
kalandregény” volt, ami 1959-ben keletkezett, ebből lett a
vígjáték, így ez
„kaland vígjátéknak”
titulálható, ha lenne értelme ennek a fogalomnak. Mindenesetre a „Döglött
aknák” a
Kádár-korszak sikerdarabja lett, maga Kádár
János is beült a színházba, és
jókat kacagott saját kézi vezérlésű
szocializmusának kifigurázásán. A
vidéki
színházak is sikerre vitték, még 2006-ban
is bemutatták Cseke Péter
rendezésében, Sopronban.
A téma nagyon is kötődik a
Kádár-korszak éveihez. Reakciós
és pártfunkcionárius ellentéte kezdetben
antagonisztikus ellentétet jelentett,
a 80-as években már megszelídült mindez,
eltűnt a „reakciós” fogalom is, hiszen
milyen régi rendszert akartak volna visszahozni negyven
évvel a háború után? És
a párttitkárok sem voltak már
élet-halál urai. Mára pedig már csak a
humora, a
nosztalgiaérzés tarthat színpadon egy ilyen korhoz
kötött vígjátékot.
Moór Jenő, a reakciós kisember a
kiemelt pártkórházban kerül
egy szobába Paál elvtárssal, régi
ellenfelével, mindketten idegösszeomlással.
Ellentétük nem elsősorban politikai természetű,
inkább személyes. Moór
állítólag feljelentette 1945-ben a
bujkáló Paál Károlyt, aki csak nagy
szerencsével menekült meg a kivégzéstől.
Moór közben átvészelte a szocializmus
éveit, lángossütő vállalkozásra
kért engedélyt, de Paál ezt többször
elutasította. Kettejük vitája,
ellenségeskedése helyzetkomikumokba épül be,
amelyek végül a megbékélés
irányába mutatnak, más megoldás úgy
sincs. Erős
vígjátéki megoldásnak mondható a
pártfunkcionárius volt szeretőjének és a
reakciós fiának „hamari”
összejövése, házassága, majd
pasaréti villába
költözése az idő alatt, amíg az öregek a
kórházban veszekednek.
Az Új Színházban
ezúttal Koncz Gábor
rendezőként és
főszereplőként van jelen, aktualitást érzett
Csurka művében, talán a politikai
jobb és baloldal ellentétét fedezte fel benne,
és úgy vélte, ideje lenne
megbékélniük egymással. Aktualitásnak
vehetjük, hogy Csurka István egy évvel
ezelőtt halt meg, s tiszteletadásként került
színre a „Döglött aknák”, amely
aknák már valóban nem robbannak, átvitt
értelemben sem.
Koncz Gábor és Dózsa László
nagy szereplehetőséghez
jutottak, amit ki is használnak, mellettük mindenki
epizódszereplő, még a fiatal
párt alakító Zsóka (Gregor Bernadett) és
Béla (Vass György)
is. Az orvost
játszó Maros
Gábornak alig van kibontakozási lehetősége.
Fazekas Zsuzsa
megkeseredett feleség, Bátyai
Éva harcias nővérként jól
teljesít.
Az előadás megmarad a
színház szellemi atyjának való tiszteletadás
szintjén.
Budapest,
2013. február 12.
Földesdy Gabriella