Kláris
Kláris
Főoldal Hírek Korábbi számaink Színházi kritikák Rólunk Élhető Világ Kapcsolat

Színházi kritika

SZÍNHÁZ

TANGÓ

Örkény István Színház

Különleges élményben volt részünk, Mrozek Tangó című darabjának egyik próbáján vehettünk részt a bemutató előtt három héttel. A színház a sajtónak és a pártoló tagoknak kedvezett ezzel a lehetőséggel.

Bagossy László rendező a nézőtér első sorából irányította a próbát, a második felvonás volt soron, ismertették az első felvonás koncepcióját, hogy bele tudjunk helyezkedni a szituációba. Még nem volt igazi díszlet, jelmez, egy-egy jelenetnek többször is nekifutottak, kipróbálván többféle mozgási, játszási lehetőséget, melyik jobb, melyiket tartsák meg véglegesnek. Meglepő volt, hogy rendezői diktatúra helyett színpadi demokráciával találkoztunk, mivel a színészek többször álltak elő ötleteikkel, és meghallgatásra találtak Bagossynál, vagyis a darab kidolgozása, jelenetezése közmegegyezésen alapul Örkényéknél, legalább is a Tangó esetében.

Még azt is megtudtuk, hogy Mrozek nagyon pontos instrukciókat adott drámája eljátszásához, centire meghatározta, mikor mit hová kell tenni, ki mikor hová megy, stb. Persze, ettől el is lehet térni, kevesen tartják be a szigorú előírásokat.

A színészek a szövegmemorizálás korszakában voltak, súgóval dolgoztak, ami zökkenőmentesen funkcionált, a hangsúly mindig a színpadi mozgáson volt, ennek begyakorlása, kidolgozása sokkal nehezebbnek tűnik, mint a szöveg elsajátítása.

A sajtóbemutatón tizenhat nappal később láthattuk a Tangót megszakítás nélkül, teljes jelmezzel, díszlettel. Az eltelt időszak kiérlelte a szituációkat. Szinte meglepő, hogy – mai divat ellenére – nem fordíttatták újra a darabot, jó volt a régi (Kerényi Grácia), nagyjából követték a szerző előírásait a díszlet tekintetében (Khell Zsolt), viszont Artúr megölésének módjában változtattak.

Mindenki azt várta, mitől lesz aktuális mostanság Mrozek 1950-es évek végén játszódó darabja, ami akkor abszurd műnek számított, s lázadt egyrészt a konvenciók, másrészt a káosz, a „mindent szabad” liberális rendetlensége ellen. Az Edek által diktált terror akkor még felidézte a náci uralomtól való rettegést. A nyílt erőszak ma is fenyeget(het), de ezúttal nem asszociálunk rá. Már sokszor láttuk mindezt, így a Tangó egyre kevésbé hökkent meg bennünket, abszurd helyzetei mára realitásokká, sőt naturalistává lettek. Legfeljebb elszórakozunk jól fogalmazott szentenciáin, bájos humorán, de nem hordoz sorok (jelenetek) között megbúvó súlyos társadalmi mondanivalót.

Bagossy László rendezése is ezt támasztja alá. Az első rész rendetlenségét kínos rend váltja fel a második részben. Artúr, a rendet visszakövetelő ifjú titán próbálja uralni a családot új, konvenciókat felelevenítő uralmával, ám belebukik, az elvtelen, senkiházi Edek legyőzi. De ez már nem újság, ez már régi lemeznek számít manapság. Nem érezzük, hogy a magatartástípusokat hordozó szereplők valóban képviselnének valami újat, mindent és mindenkit túlírt a valóság. Nincs aktualitás.

A színészek e koncepció kereteit betartva vergődnek. Pogány Judit és Csuja Imre az öregek sajátos szereplehetőségeit hozzák a színpadra (vagy rettegnek a változástól vagy elébe mennek), Mácsai Pál hiába játszik jól, sovány alkata ellentmond a Sztomilban megtestesült apa szerepnek. Für Anikó a boldogságot kereső feleség-anya megszokott szerepét játssza, Szantdner Anna a butuska libát, ezzel együtt ő egy valódi mai fiatal lányt varázsol elénk. Leghálásabb szerep Debreczeny Csabáé (Edek), aki él is a lehetőséggel, önző, mindenkit lenéző, alattomos figurája igen jó alakítás. Máthé Zsolt fiatal lázadóként épp ellenkezőleg, nem tud értelmes figurát csinálni Artúrból, legtöbbször csak egy sipítozó, rakoncátlan kölyök jön ki belőle.

Khell Zsolt díszlete megfelel a Mrozek-féle előírásoknak, míg Ignjatovic Kristina jelmezei akkor válnak érthetetlenné, amikor a fénykép jelenethez a négy szereplőt lengyel népviseletbe öltözteti. Dramaturg: Gáspár Ildikó, koreográfus: Budai László.

 

Budapest, 2012. december 29. 

                    Földesdy Gabriella


♣    ♣    ♣
 
 
 
KLÁRIS irodalmi-kulturális folyóirat                                >>Impresszum<<                                Minden jog fenntartva!  ©