Kláris
Kláris
Főoldal Hírek Korábbi számaink Színházi kritikák Rólunk Élhető Világ Kapcsolat

Színházi kritika

SZÍNHÁZ

ANGYALOK AMERIKÁBAN

Nemzeti Színház

A nemzetközi hírű Andrei Serban harmadik rendezése ez már a Nemzeti Színházban. A cím önmagában figyelemfelkeltő: miféle angyalok, és miért Amerikában? A szerző, Tony Kushner nevét látva azonban máris kevesebb a kérdés, és több a kíváncsiság.

 Az Angyalok Amerikában első része a Közeleg az ezredforduló, a második része a Peresztrojka címet kapta. Két külön darab, az elsőre – hosszabb változatban – emlékezhetnek azok, akik látták a Vígszínházban.

Most azonban, a kettőt együtt látva Magyarországon (is), máshova helyeződnek a hangsúlyok. (Szálinger Balázs fordította.) Még kevésbé izgalmas téma az egyébként mindent átszövő politika (Joe-nak a legnagyobb bűne Louis és barátai körében, hogy „republikánus” – amellett, hogy meleg, mormon és ügyvéd), szó van Reaganről, nyilvánvalóan a peresztrojkáról, a Szovjetunióról. (A darabok a 90-es évek elején íródtak, de kisebb változtatások később is történtek az író részéről.)

Mindez azonban szinte háttérbe szorul az emberi sorsok igen váltakozó alakulása mögött.

A Nemzeti Színházban nagyívű, nagyformátumú, érzelmekben gazdag előadást láthatunk kiváló és sokszínű, árnyalt színészi alakításokkal. Egyéni síkon a „Peresztrojka” szerves folytatása az „Angyalok”-nak.

Tanúi lehetünk Roy Cohn befolyásos (és gonosz) ügyvéd virágzásának – hatalma teljében –, és bukásának – betegségében. Mégis, a befolyásának köszönhetően megszerzett, halálával feleslegessé vált kísérleti gyógyszer segít Prior Walternek továbbélnie életét. Talán ezért érdemli meg Cohn – felemásan – a zsidó áldást halálakor. Kulka János alakításában, cipelve az infúziós állványt, csaknem részvétet érzünk iránta betegségében, aki „hetero, csak férfiakkal van”. Orvosának nem hazudhat, saját magának talán, a külvilágnak pedig minden lelkiismeret furdalás nélkül. Annyira gyűlöli a kommunistákat, hogy mindent megtett Ethel Rosenberg kivégzése érdekében annak idején. 30 éve van a pályán, sok aljasságot elkövethetett. Halála előtt már félti hatalmát, ezért küldené washingtoni állásba a mormon vallású Joe-t (Stohl András), aki egyesek szerint „játszópajtása”. Tény, hogy Joe vívódik és vívódik. Itt van Harper, a már gyógyszerfüggő felesége (Tenki Réka), akit nyilván elhanyagol, helyette sétálni jár – mint később kiderül, a Central Parkba (ti. férfiakkal ismerkedni). Ismeri Louist (László Zsolt) a hivatalból, akiről – ellentétben vele – külsőségeiben is lerí homoszexualitása. Bele is szeret. Felhívja éjjel anyját, hogy elmondja neki végre helyzetét – anyja (Udvaros Dorottya) el sem hiszi. Aztán még házát is eladja, mielőtt hozzájuk utazik Salt Lake Cityből. Joe ugyan visszatér feleségéhez, de a házasság nyilvánvalóan nem működhet. Az addig meglehetősen döntésképtelen feleség az, aki végül is kilép belőle.

Louis – Walter szerint – nem is tudja, mi a szerelem, felszínesek az érzelmei. A férfias alkatú Joe-val csak néhány hétig van együtt, talán mégis szereti Waltert, de irtózik a vértől, a betegségtől. Mozgása, hanghordozása igen nőies.

Prior Walter AIDS-es. A betegség az „Angyalok” írásakor még rettegettebb volt, mint valamivel később. Alföldi Róbert hitelessége a szerepmegformálásban vitán felüli. Szeret és szenved, hogy Louis a betegsége miatt, betegségében hagyja el. Betegen, erőtlenül is elmegy azokra a helyekre, ahol Louis megfordul – a hivatalba, a mormon közösségbe. Végül nem fogadja vissza Louis-t, bár szereti még. És legfőképpen – betegen is az élet mellett teszi le voksát.

A cselekmény és a hangnem ennél persze sokkal több, átfogóbb, sokszínűbb. És még ennél is inkább — az álmok, a hallucinációk, az együttérző percek, félmondatok. „Ez csak rák” – mondja Walternek megnyugtatóan (!) a kórházban Joe édesanyja (a sok közül egyik szerepében a most is fantasztikusan játszó Udvaros Dorottya), aki Walter sorsán keresztül próbálja megérteni fiát. Repkedő Angyal (Söptei Andrea), repkedő utazási ügynök (Szabó Kimmel Tamás), utóbbi Harper látomásaiban, akik ráadásul együtt jelennek meg – melyikük álma ez igazából, Walteré, vagy a nőé? – érezni kell, látni, belefeledkezni, eltűnődni akár a látomások, víziók lehetséges keletkezésén, akár tartalmukon. Ebben nagy szerepe van a jól működő díszletnek és a kifejező jelmezeknek is. (Díszlettervező: Izsák Lili, jelmeztervező: Izsák Lili és Szlávik Juli.)

Ezért tűnhetnek kissé feleslegeseknek a magyarázkodások, politikai „elmélkedések”. Az író számára azonban ezek nyilván fontos momentumok, mindenesetre az utolsó vetített képek között megjelenik hirtelen a Hősök tere is.

 A csaknem négyórás előadás mindössze nyolc színész nagy érdeme. Többen több szerepet játszanak, ami az amúgy is nagy „kavarodásban” – mozgalmasságban, a sokszor igen gyorsan pergő eseményekben – nem okoz fennakadást, főként Udvaros Dorottya meglehetősen különböző alakításait értékelhetjük. És a humort itt-ott, végig az előadásban.

Hiteles, érzelmekkel teli emberi világot ismerhetünk meg a színpadon, ahol „nincs Amerika” – zsidó, mormon, néger élő emberek vannak. A darab és az előadás az emberi oldal hiteles felmutatásával (is) kiérdemli a percekig tartó vastapsot.

 

Györgypál Katalin

Megjelent a Kláris 12/6. számában
♣    ♣    ♣
 
 
 
KLÁRIS irodalmi-kulturális folyóirat                                >>Impresszum<<                                Minden jog fenntartva!  ©