Ülünk a
színpad alatti
„nézőtér” negyedik sorában,
előttünk oszloperdő emelkedik (Dante Isteni
színjátéka is kezdődhetne így), majd ezek
emelik-süllyesztik a színpad
feldarabolt kockáit, vagy az egészet együtt. Ezek
között a beépített elemek
között – amelyek időnként lépcsőt,
dobogót alkotnak, újabb szinteket hoznak
létre – játszódik John Osborne drámája
Redl ezredesről. Nemcsak őróla szól Alföldi Róbert rendezése,
hanem mindazokról, akiknek felelős beosztásban kell
megélniük nemi identitásuk
másságát. Tragikus a sorsuk, mert
zsarolhatóak, s
előbb-utóbb benyújtják nekik a
számlát, ami jelen esetben egy öngyilkosságra
kényszerítés, azaz valójában
gyilkosság.
A dráma az emberi lélek ezen
mélységeit
boncolgatja, szól még korrupcióról,
árulásról, gyűlöletről,
zsarolásról és
emberi válságokról, de hazafiságról
még a felvetés szintjén sem, Redl figurája
tipikus kozmopolita. Viszont a rendezés kéjeleg a
második felvonás
homoszexuális állófogadás
jelenetében, ahol aranycipős transzvesztiták,
énekes
nőimitátor, tangás, faunszerű, magát
riszáló pincér színesíti a kanbulit,
és
élteti a másság szépségeit.
De félre az iróniával! Az
Osztrák-Magyar
Monarchia politikai-katonai-főúri és egyéb
viszonylatainak boncolása
kimeríthetetlen kincsestár még akkor is, ha
mindezt csak áthallásként használja
egy-egy színházi rendezés vagy filmalkotás.
Redl ezredes története ideális
példázat lehet minden korban. Azért is, mert
háborúban sosem vett részt, ereje
teljében, 49 évesen, 1913-ban fejezte be földi
pályafutását. Háború helyett az
orosz kémszolgálat, az Ohrana kebelezte be, s
végül ez lett a veszte.
Az a furcsa ebben a színpad alatti
rendezésben, hogy szinte egymásba folynak a jelenetek,
amelyek sorra veszik
Redl életének egyes epizódjait, és
közben mégse kapunk magyarázatot a tettek
miértjeire. Időnként nagy ugrások vannak,
és nekünk kell kitalálni, közben mi
is történhetett, sokszor ez nem sikerül,
értetlenek maradunk. Homályban
maradnak egyes mellékszereplők be- és
kikerülésének mikéntjei, illetve
valódi
funkciójuk Redl életében, ilyen pl. von Kupfer,
Kovács hadnagy, Steinbauer, de
még Sophia Deljanov[a] grófnő is.
Személyisége annyira bonyolult, képtelenség
rájönni, hogy pusztán kémnő vagy
egyúttal szerelmes asszony is, s hogyan lesz
majd épp férjhez menő, gyermeket váró, de
Redlért epekedő rakás
szerencsétlenség? A darab másik női szereplője egy
józan prostituált, és ezzel
ki is merül a nők leltára a drámában.
A történet legkidolgozottabb vonulata az a
folyamat, amiben részesei leszünk annak, hogy Redl, az
egyszerű származású
katonatiszt hogyan ismeri fel magában a vágyat a
férfiak iránt, bár sokáig
nőkkel próbálkozik, de rájőve, hogy
kielégülést nem nyer általuk, fokozatosan
vallja be magának is, hogy egyértelműen csak a
férfiakhoz vonzódik. Előbb
titkolja, később már nem is leplezi hajlamát,
pedig a menekülési útvonal az
lehetne, hogy látszatházasságot köt –
ahogy sokan tették –, átvészelve ezzel az
őt ért zsarolást. De nem teszi, inkább
végrehajtja az ítéletet saját magán.
László Zsolt
számára ez a szerep a pálya
csúcsát jelenti, az adott lehetőségekhez
képest mindent megtesz, hogy hiteles
legyen. Mindenki más mellette epizodista, köztük a
legjobbak az itt vendégként
fellépő Gáspár
Sándor kémfőnökként, Hevér Gábor Kunz
őrnagyként, Kulka János
von Epp báróként. Helyén van, és
jól hozza von Möhl szerepét Znamenák István,
valamint von Taussigként Szabó
Kimmel Tamás. Sophia szerepében Söptei Andrea
nagyon szenved, mert szinte játszhatatlan a figura. Sokkal
könnyebb Hilde prostituáltja,
akit eMartinovics
Dorina testesít
meg. Szatory Dávid
négy szerepben is feltűnik,
ő játssza a kísértést, az újra
és újra előjövő és megtestesülő
vágy titokzatos
tárgyát. Feminin alkata alkalmas erre a fura szerepre. A
többiek asszisztálnak,
még a von Kupfert játszó –
de jócskán háttérben maradó –
Stohl András sem
jelentékeny, épp, hogy ott van.
De legalább megismertük a Nemzeti
hidraulikus színpadtechnikáját működés
közben. Hibátlanul működik, önmaga a
díszlet. A korhű jelmezeket Füzér
Anni tervezte, a színpadi mozgást Stohl
András. A fordító ezúttal is Nádasdy Ádám.
Földesdy Gabriella
