Kláris
Kláris
Főoldal Hírek Korábbi számaink Színházi kritikák Rólunk Élhető Világ Kapcsolat

Koldusopera

SZÍNHÁZ

A Veszprémi Petőfi Színház és a KOLDUSOPERA

Veszprémben 1908-ban nyílt meg a kőszínház, a különlegesen szép szecessziós, vasbeton épületet Medgyaszay István tervezte, színes, ovális üvegablakát, Hunor és Magor sgrafittóját Nagy Sándor festőművész. Ez akkor hazai sikernek számított, mert végre győzött az új stílus – színházépítés terén is –, hisz ha végignézünk századfordulós színházainkon, majd mindet a Fellner és Helmer színházépítő cég húzta föl neobarokk stílusban, ld. Vígszínház, Szeged, Kecskemét, Fiume stb.

Az épület átadásakor több funkciós volt, sokféle rendezvényt tartottak benne; csak 1926-ban vette fel Petőfi nevét, ekkor vált önálló színházzá, de nem volt társulata. A jelenleg 103 éves épület egy másik évfordulót ünnepel az idén (2011-ben). Ötven éves az önálló társulat, és most koptatja a tizenkettedik igazgatót Oberfrank Pál személyében.

Egy vidéki színház jelentősége óriási az adott városban, sokkal fontosabb, mint a főváros egyik színháza a sok közül. A színház a város lelke, mindenki ráfigyel, akkor is figyelemmel kísérik, ha sosem mennek megnézni az előadásokat. A veszprémi színház elevenen őrzi a két színész fivér – Latinovits Zoltán és Bujtor István – emlékét, akik élénk nyomot hagytak ottani működésükkel. Latinovits 1971—73 között főszerepet játszott Illyés Különcében és Miller: Az ügynök halálában, valamint rendezett két drámát, Gorkij Kispolgárok és Németh László Győzelem c. darabjait. Aztán az akkori funkcionáriusok már ezt sem engedték neki. Öccse, Bujtor István 2008–2009-ben igazgatója volt a színháznak, őhozzá fűződik a 100 éves jubileumi évad megünneplése, a színház megújulása. Az ő igazgatása indított el egy nézőszám növekedést, ami azóta is tart. Míg a 2007/2008-as évadban 75.900 volt a fizetett nézők száma, ez 2010/2011-re már százezer lett, közben az eladott bérletek száma 11.600-ról 15.600-ra emelkedett. Bujtort a halál akasztotta meg 2009 nyarán.

Fontos szerepe volt még Pethes György rendezőnek, aki 1964—83 közt 47 darabot vitt színpadra, és Horvai Istvánnak, aki több fronton is segítette a színházat az 1960-as évek második felétől a rendszerváltásig, amit aranykornak is neveznek a beltagok. Veszprémben „háziszerző" volt Illyés Gyula és Csurka István ezekben az években.

Eszembe jut, hogy ebben az aranykorban még színháztalálkozót is tartottak többször Veszprémben, talán 1981-ben volt az a nevezetes esemény, amikor Mezei Mária már betegen, mögötte oxigénpalackkal, de a függöny előtt elszavalta Babits Zsoltár gyermekhangra c. költeményét. Néhány éve pedig itt rendezték meg a József Attila szavalóverseny döntőjét, ahová sok neves előadóművészt és színészt válogattak be.

Az 1984–88 között felújított színház ma kívül-belül gyönyörű, a modern bejárat, előtte az ún. színházpark jól illeszkedik az impozáns szecessziós épülethez. Az aulában tárlók alatt és mellett színházi kellékeket és jelmezeket állítanak ki neves képzőművészek-től, márványlépcső vezet fel a földszinti széksorokhoz. A nézőtér és az emeleti páholysor otthonos, kellemes benyomást kelt, diszkrét elegancia jellemzi az épület belső kiképzését, nem pedig barokkos túldíszítettség.

A 2011/2012-es évad a szeptember 16-i Koldusopera bemutatójával kezdődött. Mint a vidéki színházaknál bevett szokás, a Himnusz hangjaival indul az előadás. Ezt az igazgató, Oberfrank Pál néhány perces bevezető köszöntője követi. Az igazgató hálás – mindenért. A megújult épületért, a társulat lelkesedéséért, az egyre, növekvő nézőszámért, az eddigi bemutatókért, azért, hogy a színház a nehéz pénzügyi helyzetben is prosperálni tud. A ma esti bemutató létrejöttéért is.

Szinetár Miklós vendégként rendezte meg a Koldusoperát, Brecht és Kurt Weil művét. Mint tudjuk, a polgárpukkasztó Brecht első sikere volt ez a darab 1928-ban, Berlinben, hamar klasszikussá vált. Szinetár Miklós most a negyedik alkalommal rendezi meg. Saját koncepciójáról így nyilatkozott a közelmúltban a veszprémieknek:

„Ennél aktuálisabb darabot nem is lehetne találni a mostani világra. Ez a zenés színmű a kapitalizmusról szól, annak kegyetlen törvényeiről, a rendszer embertípusairól, jelenségeiről. A kor az, amelyik mindig újra tud fogalmazni vagy mássá tenni egy művet, ám jelenleg nincs erre szükség, mert a Koldusopera itt zajlik a szemünk előtt és körülöttünk."

Ennek jegyében aktualizálja Szinetár Brechtet, s játszatja színészeit naturalista módon, akik néha „kiszólnak" a nézőtér felé. A szép és nemes szándék ihlette azt az ötletet, hogy az elején bevetítenek egy utasszállító repülőgépet és az angol és magyar parlament fotóját egymás mellé helyezik, hisz a távolság elhanyagolható a két helyszín között. Az elmés alvilági történet manapság is megtörténhet Londonban és Pesten is. A Koldusopera mára világjelenség számba megy, játszódhatna akárhol. Csak jó figurákat kell hozni, hiteles szituációkat teremteni ebben a karakterekre épített színdarabban. De mit is látunk a színpadon?

A londoni kolduscéh, amely nem koldulásból, hanem rablásból és betörésből él, most leszámolásra készül. Bicska Maxi, a sármos rablógyilkos elcsábítja Peacock lányát, Pollyt, s titokban feleségül veszi. A sértett apa azonban bosszút áll, Maxit a legénybúcsún egyik örömlány szeretője, Kocsma Jenny árulja el és adja át a rendőröknek. Az alvilágban nincs kivétel, itt mindenki kijátszható, elárulható, megvehető, barátság, szerelem csak átmeneti jelenség.

Az alvilági történet, amely önmagában hordozza mondanivalóját és összes aktualitását, itt és most kissé kedélyes, tét nélküli musicallé alakul át. Persze így is el lehet játszani a Koldusoperát, csak ahhoz remek zenekar, jó énekesek, táncosok szükségesek, díszletként vagy semmi, vagy harsány színű toprongy. Veszprémben ez a mívesség még nem tudott megjelenni. A díszlet egy korábbi előadás „alapján" készült – jelenlegi megvalósítója Perlaki Róbert –, csak épp funkciója nincs, a zenekar parányi, nem szól igazán, néhány táncost látunk illusztrációképpen, ám a színészek haloványan énekelnek, és a figurákat nem formálják igazi karakterekké. Kívülről eljátszani egy figurát sokkal nehezebb, mint belülről, úgynevezett átéléssel. A kívülről játszásban egyúttal a színész az általa alakított figura kritikáját is eljátssza, sőt megtölti valami eredeti színnel is. Ebből kevés valósul meg. Néhány rendezői ötleten mosolygunk menet közben (a rablók árcédulás öltönyökben jelennek meg Maxi esküvőjén, mert most rabolták az áruházból, vagy az a megjegyzés, amit Maxi „félre" szól, miszerint a bankszakmában folytatja, mert az jövedelmezőbb), de egységes egésszé nem áll össze a darab.

A színészi alakításokat tekintve a brechti alapvetéshez a narrátor (itt konferanszié cím alatt fut) állt legközelebb. Módri Györgyi férfi öltözetben, lesimított hajjal, mellkasára kötött hatalmas tangóharmonikával jelent meg a jelenetek között, kipötyögte a dallamot, és énekelt hozzá kissé rekedt hangján. Emlékezetes alakítás. Őt Eperjes Károly Tigris Brownja követi, aki legalább karakter, és él is saját eszközeivel a színpadon, néhány kellemes pillanatot szerezve a közönségnek. Hirtling Bicska Maxija nem elég gazember, inkább elegáns úrifiú, aki befolyásos szüleitől szökött meg, de itt sem találja a helyét, Nyirkó István kolduskirálya joviális öregúr, nem rabló, feleségét, Papadimitriu Athinát mintha egy másik színdarabból (Hosszú út az éjszakába?) kölcsönözték volna át, Trokán Anna Pollyjának a hangja kissé gyenge, Csarnóy Zsuzsa Kocsma Jennyje oly ártatlan, nem hisszük el, hogy bordélyban tengeti napjait. Az alvilági fiúkat sem mozgatja jól a rendező, pedig Horváth Zoltán, Gere Dénes Ákos, Máté P. Gábor, Baranyi Péter jól tudná „adni a bankot", ehelyett majdnem operett szerepeket játszanak. Tordai Hajnal jelmezei túl elegánsak, Hirtling fehér öltönye egy bankár ünnepi öltözete is lehetne.

A Koldusopera mostani bemutatóján érződik a jó szándék, a közönség megnyerésére szánt akarat – ez sikerült –, a sok befektetett energia, amely érzésem szerint kamatozni fog a jövőben Veszprém gyönyörű színházában.

Földesdy Gabriella
Megjelent: Kláris, 2012/1.
♣    ♣    ♣
 
 
 
KLÁRIS irodalmi-kulturális folyóirat                                >>Impresszum<<                                Minden jog fenntartva!  ©