Kláris
Kláris
Főoldal Hírek Korábbi számaink Színházi kritikák Rólunk Élhető Világ Kapcsolat

A LOVAKAT LELÖVIK, UGYE?

SZÍNHÁZ

A LOVAKAT LELÖVIK, UGYE?

Vígszínház

A Vígszínház „monstre" bemutatóját – amit az idősebbek amerikai filmként már a 70-es években láthattak – műfajilag nehéz meghatározni. Egyrészt feltünteti a szórólap, hogy „táncmaraton két részben", aztán, hogy „Horace McCoy regénye alapján" készült, végül a plakáton a „színmű" műfaji meghatározás is szerepel. Mindezekkel együtt első benyomásként éri a nézőt, hogy az eredeti történetet, amely az 1932-ben, a gazdasági világválság idején játszódik, a rendező (Eszenyi Enikő) és a dramaturg (Kovács Krisztina) átírta a mai Magyarország viszonyaira. Benne van a devizahitel, Devecser, Fábri „só", a toi wc-k divatja, az obszcén beszéd, depresszió, ordítás, drog, alkohol, ahogy azt nap mint nap magunk körül tapasztaljuk.

Eszenyi Enikő rendező nagyot akart az asztalra csapni, leleplezni a politikát, a korrupciót, a médiaszereplőket, létrehozott egy új magyar táncdrámát külföldi alapötlet nyomán. Központban egy csopaki táncverseny áll, ahová azok jelentkeznek, akik a tízmilliós díjból akarják majd megoldani anyagi problémáikat, mert azt hiszik, azzal minden bajuk megoldódik. Sorra bemutatkozik minden páros, és elkezdődik a verseny, ami szelíden indul, de egyre gyilkosabb tempót erőltet a táncosokra, egyre öldöklőbb méreteket ölt a kiszorításos játék. Közben élő zenekar játszik nekünk régi slágereket, híres country dalokat, tangót, rokit, ami jön. A dalokat Dinyés Dániel hangszerelte, ötletes a régi és új dalok válogatása is.

Glória és Robi, a két főszereplő, életproblémájuk megoldását várják a versenytől, Glória külföldre készül a pénzből, Robi filmrendező szeretne lenni. De a dolgok nem úgy alakulnak, ahogy szeretnék, Glória meghal, Robi pedig börtönbe kerül. A rendezés kerettörténetben helyezi el az eseményeket, mindent Robi mesél el utólag, kiszabadulva a börtönből évekkel később. De nemcsak a főszereplőket ismerjük meg, minden táncospár élete egyedi, sorsproblémájuk megjelenik a színen, ezt a rendezés remekül kezeli: a devecseri terhes asszonyka férjével, vak fiú párjával, tengeri medve a titkárnővel, kimustrált színésznő, halott nagymamát elhagyó fiú, vállalkozó páros és más szerencselovagok. Az eseménytörténet később is követi őket, minden párnak van egyéni táncszáma, minden táncszám más stílusú, az átmenet szinte észrevétlen.

A fergeteges tempót remekül bírják a színészek, nincs egy perc megállás se, mindezt segíti a jól megírt forgatókönyv-szerű dramaturgia, a mozgatható alig-díszlet (Füzér Anni), ahol a vaságyakat maguk a színészek tolják be, amikor szükség van rá. A toi wc-fülke is díszletelem, hol zuhanyzó, hol szeparéként funkcionál, jól működik a színpadot keresztben átívelő híd, ahol „erkély jelenetek" zajlanak. A háttérben időnként elúszó meztelen testek a proszektúrát idézik fel, csak a végén jövünk rá, hogy a meghalt táncosok hullakamrai formáját látjuk folyamatosan előadás közben.
(Médiainstalláció: Kopek Gábor.) A jelmezek (tervező: Bartha Andrea) közül kissé kilóg Somogyi Mimi exszínésznő nerc bundája strandszezonban.

A sok dicséret, jó ötlet mellett elmarasztalni való is akad a rendezésben. Ízléstelenül hat a Hídvégi-Petneházi páros (Börcsök Enikő-Mészáros Máté) piros-fehér-zöld színben világító posztókabátja, miközben a Hazám, hazámat adják elő (Bánk bán) szólószámként. Talán ezzel nem kéne gúnyolódni, az irónia bántó és igazságtalan ezúttal. Másrészt kissé idegenül hat a főhősnő, Glória (Bata Éva) helyzete, aki remekül alakítja a dinamikus, temperamentumos és vad leányzót, de végső megoldása (lopott pisztollyal lelöveti magát táncpartnerével) nem hiteles a mű végén. Az öngyilkosság szinte indokolatlanná válik az ő esetében, a csalódás – nem 10 milliót, hanem csak 350 ezret nyert – kevés ahhoz, hogy mint sebesült lónak, el kelljen pusztulni. Nem történt meg a végső elcsigázódás, a „tovább élni lehetetlen" parancsa, ahogy ez igen jól sikerült az 1969-ben készült Sidney Pollack filmben Jane Fondával a főszerepben.

A táncos párok mellett kiváló hármast alkot a versenyt rendező stáb (Pindroch Csaba, Csőre Gábor, Borbiczki Ferenc), negatív szerepükkel jól sáfárkodnak. Ők az igazi hiénák, akik a versenyzők izzadságából, halálából élnek, mert eladják a tv-nek, a közönségnek mások szerencsétlenségét. A párosok közül kiemelkedőt alakít Majsai-Nyilas Tünde – Molnár Áron, Járó Zsuzsa – Telekes Péter, Hegyi Barbara – Hegedűs D. Géza és Réti Adrienn – Nagy Dániel. Profiként énekel Szőcs Artur, óriásit alakít Lengyel Tamás Robi szerepében, kisfiús mosolya mindenkit elbűvöl.

Hát ilyenre sikerült a „magyar ló, aki lelöveti magát".

Földesdy Gabriella


(Megjelent a Kláris 2012/6. számában.)

♣    ♣    ♣
 
 
 
KLÁRIS irodalmi-kulturális folyóirat                                >>Impresszum<<                                Minden jog fenntartva!  ©