Kláris
Kláris
Főoldal Hírek Korábbi számaink Színházi kritikák Rólunk Élhető Világ Kapcsolat

KISPOLGÁROK

SZÍNHÁZ

KISPOLGÁROK

Katona József Színház

Irodalomtörténeti hivatkozások szerint Gorkij legnépszerűbb, legtöbbet játszott drámája a Kispolgárok (gyanúm szerint az „Éjjeli menedékhely" ismertebb, és talán többször is került színpadra), amely egyben első színdarabja is, 1901-ben keletkezett, még a csehovi időszakban, amikor Sztanyiszlavszkij vitte sikerre az orosz realisták műveit. Gorkij műve kicsit hasonlít még a csehovi „cselekménytelen" szerkesztésre, itt-ott „felesleges"figurákkal népesíti be a színpadot, de már a Csehovénál erőteljesebb hangja is érvényesül.

Ha mostanság nézzük a Kispolgárokat, nem értjük, mitől félt a cári rendőrség vagy erőszakszervezet a bemutató alkalmával. Semmi lázítás nincs benne – politikai téren –, persze jó tudni, hogy Gorkij forradalmi hangulatú kirohanásait már régen törölték a szövegből, ezek amúgy is unalmassá tették a művet. Gorkij műve a család örök harcáról, szülők és gyerekek életformaváltásáról, illetve az abból fakadó konfliktusokról szól. Ki hogyan sínyli meg közvetlen családtagja tőle eltérő tetteit, bele tud-e törődni egy másfajta életmódba, alkalmazkodik-e egyik nemzedék a másikhoz? A szakadék óriási, de tudjuk, hogy a fiatalon lázadó gyerekek idővel maguk is a szüleikhez fognak hasonlítani, s ők fognak küzdeni saját gyerekeikkel.

Zsámbéki Gábor – a darab rendezőjeként – kissé „posztmodernesítette" Gorkijt, aki minden művében állást foglalt, keményen ítélt a régi rend képviselői felett, kiállt az új politika, az új életforma mellett, s bátran vállalta mindezt. A „Kispolgárok" az átkosban – a szovjetben is – az 1905-ös forradalmat előkészítő lázadás realista megtestesülése volt. Ez már a múlté. Zsámbéki nem foglal állást, épp azt rendezi meg, hogyan lehet mindenkinek igaza. Még ha ellenszenves is, nem bűnös. Távol áll tőle, hogy elítélje az öregeket, a maradiakat, vagy a léhűtő semmirekellőket, de a lázadókat, öngyilkosokat, a szerelemféltőket se. Napjaink toleráns elvárása ez.

Vaszilij Besszemjonov, a drámabeli apa és felesége, Akulina Ivanovna bármenyire is ósdiak és ellenszenves a maradiságuk, a férfi esztelenül kuporgat, fösvény, kicsinyes, párja buta és értetlen, mai szemmel nézve mindkettő csődtömeg, inkább sajnálatra méltók, mint pusztulni valók. Lányuk, Tatyána, öngyilkosságba menekül, amikor szerelme másik lányt vesz feleségül, fiuk, Pjotr, otthagyta az egyetemet, most a csinos albérlő asszonnyal szűri össze a levet. Nevelt fiuk – Nyíl – fellázad fösvény nevelőapja ellen, és a cserfes Poljával együtt hagyja el a házat. De a többiek is üde színfoltot jelentenek a kispolgári házban, a habókos madarász, Percsihin, vagy a mindig részeg kórista, a feleselő szolgáló, vagy a világmegváltó Siskin.

Bagossy Levente díszlete egy összedőlő félben lévő faházat varázsolt a színpadra, ahol ferde a pad, és az asztal lapja leér a földig, a felvonás végére kidől a ház fala, és árok választja el a bejáratot a járdától, amiről ellopták a keresztgerendát. A díszlet nem a belső tereket mutatja, hanem a ház külső képét, aminek előterében zajlanak az események. A berendezést egy jókora szamovár képezi, a kispolgári lét szimbóluma, amit a cselédnek kell behoznia mindennap, s ha ő már nem bírja, a többiek (a család tagjai, lakók) nem szívesen alacsonyodnak le a cipelés szintjére.

Szakács Györgyi jelmezei kortalanok, átlagos polgári öltözetet mutatnak, talán Percsihin szőrös bekecse és Tyetyerev nadrágból kilógó szakadt holmija a kivétel.

A feszes, zárt előadás színészei egyenrangúak. A megkeseredett idős házaspárt jól alakítja Bezerédi Zoltán és Szirtes Ági, Fullajtár Andrea Tatyánája semmibe néző vénkisasszonya szívszorítóan hiteles. Őket egészíti ki Kocsis Gergely, Ötvös András, Rezes Judit, Pálmai Anna, Kocsis Lehel. Kiemelkedő alakítás Máté Gábor lepusztult értelmiségit mintázó, mindenbe beleszóló kóristája, és Bán János üdítő komédiázása szegény rokon szerepében.

Az előadás minden pillanatára oda kellett figyelnünk. Fordította: Radnai Annamária.

Földesdy Gabriella
Megjelent: Kláris, 12/4. szám
♣    ♣    ♣
 
 
 
KLÁRIS irodalmi-kulturális folyóirat                                >>Impresszum<<                                Minden jog fenntartva!  ©