Kláris
Kláris
Főoldal Hírek Korábbi számaink Színházi kritikák Rólunk Élhető Világ Kapcsolat

SZENT JOHANNA

SZÍNHÁZ

SZENT JOHANNA

Nemzeti Színház

Bernard Shaw Szent Johannája (1924) rafinált iróniával és cinizmussal megírt, remek politikai színdarab. Szerzője tudása legjavát adta ebben a művében. Négy évvel Jeanne d'Arc szentté avatása után lehúzta a vizes lepedőt egyházról, királyról, politikusokról, koncepciós perekről, a hatalmasok azóta is kapkodhatják a fejüket, mert mindenkit eltalált valamiképp az író nyila, aki hatalmánál fogva torolhat meg ellenfelet, forradalmárt, lázadót stb.

Az orleansi szűznek máglyán való megégetése (1431) után közel 400 évet kellett várnia, hogy hazafiságát, Franciaország felszabadítását az angol invázió alól elismerjék, és egyházilag is díjazzák.

Alföldi Róbert is azért rendezte meg Shaw „történelmi színművét", hogy általa üzenjen a mai politikusoknak, a rendező kollégáknak, a nézőknek: nem változott a helyzet az elmúlt 400 évben sem, hiszen aki nem a hivatalos verziót fújja, az megjárhatja. Persze, nem máglyán végzi, de megszólják, leváltják, mellőzik, vagy egyéb módon ítélik el „fentről", de még akár „lentről" is. A rendezés azt sugallja, hogy manapság is így intéznek el egy renitens hőzöngőt vagy lázadozó személyt.

A fordítás új, Nádasdy Ádám munkáját – mostanában minden klasszikus darabot vele fordíttatnak újra – néhány obszcén szó fémjelzi, és a „Szűz" megnevezés helyett „a lány" titulus járja, egyébiránt a mai nyelvhez igazított, és gördülékeny.

Az Alföldi Róbert-féle rendezés díszlettelen, üres teret hoz létre, hogy benne egy-két szimbólummal jelezze a jelenet lényegét. Papírból készült tyúkokkal teli színpad a kezdő jelenetben, majd óriás viaszosvászon Golgota-festmények, laptop a három tárgyalófél asztalán, vetített máglyatűz hátul, néhány kis gally elöl. Értjük, stilizál a díszlettervező, aki szintén Alföldi Róbert (mellesleg igazgató is).

A Szent Johanna közege sok tekintetben idézi jelen világunkat. Magunkra ismerhetünk a létbizonytalanságban, az emberek kiszolgáltatottságában, az állandó rabszolgalétben, az élőmunka adok-veszek jellegében, a korrupcióban, abban, ahogy a nagypolitika, a bank- és tőkésvilág „elintézi" a renitenskedőket. Csoda, hogy nem hangzott el az a jól ismert fogalom, ami ide illik: „Likvidálni". Persze ilyen Johanna-féle eltökélt, szenvedélyes hazafiak ritkán bukkannak elő, manapság nem mindenki áll úgymond a jó oldalon, aki renitens, lehet, hogy csak deviáns, másféle, lökött stb.

A darabbeli szereplők közt Johannán kívül csak két normális lelkületű, épeszű figura létezik: Baudricourt várkapitány és Dunois, a hadvezér. A többiek kisszerű, pitiáner, saját pecsenyéjüket sütögető senkik, és mégis mindig ők ítélkeznek. A rendezés szinte teljesen elhagyja az utójátékot (csak az marad meg, hogy Johanna nehogy feltámadjon, mert lénye nem kell a társadalomnak, legfeljebb a szentté avatott nimbusza), amiben Shaw épp azt láttatja, hogy Johanna elítélői később se változtak meg, nem lettek jobbak, igazán nem bánták meg tetteiket, nem is értették meg, hogy ők a történet vesztesei.

Nincs végigvitt rendezői koncepció, csak ötletelés, némi aktualizálás, áthallás. Van viszont statisztéria, sok barnacsuhás ferences szerzetes, a nagykutyák öltönyben, a püspök lila kesztyűben gyűrűvel (jelmez: Nagy Fruzsina). A színészi alakítások azért többnyire jók. Bánfalvi Eszter Johannája méltóan illeszkedik az eddigi híres Johannák sorába (Bajor Gizi, Bulla Elma, Gobbi Hilda, Ruttkai Éva, Kútvölgyi Erzsébet), játéka erőteljes, természetes, meggyőző. Kár, hogy az utolsó jelenetben meztelenül kell játszania, annál is inkább, mert semmi funkciója nincs a ruhátlanságának. Fodor Tamás Cauchon püspöke és Kulka János Warwick grófja jól egészíti ki egymást: mindketten a saját territóriumukat védik, egyik a mindenható egyházat, másik a főnemességet. Znamenák István káplánja egyszerre gonosz és komikus alak, László Zsolt inkvizítora a hittételek mögé bújik. Bodrogi Gyulát csak a jelmeze teszi érsekké; Földi Ádám dauphinje igazi lezser figura, tehetségtelen és élősködő. A kisebb szerepekben Szabó Kimmel Tamás, Szatory Dávid, Fehér Tibor, Nagy Zsolt és Szarvas József jeleskednek.

Kár a nem egyenletes, kifejezetten eklektikus megoldásokkal élő produkcióért. Az alapanyag kiváló, a rendezés és az akusztika még kívánnivalót hagy maga után.

Földesdy Gabriella

(Megjelent a Kláris 12/3. számában)
♣    ♣    ♣
 
 
 
KLÁRIS irodalmi-kulturális folyóirat                                >>Impresszum<<                                Minden jog fenntartva!  ©