Kláris
Kláris
Főoldal Hírek Korábbi számaink Színházi kritikák Rólunk Élhető Világ Kapcsolat

HÁROM NŐVÉR

Színházi kritikák

Nemzeti Színház

HÁROM NŐVÉR

Andrei Serban román származású amerikai rendező magyarországi bemutatkozása hasonlatos a 60-as évek beli Peter Brook Lear király vagy később a Hamlet rendezéseihez, amelyeket Budapesten is bemutatott vendégszereplés formájában. (Mellesleg Serban Brook tanítványa) Ott tolongott mindenki, aki számított a Vígszínházban, és csodálta a trapézon lógó színészeket. Most nem vendégjáték érkezett, hanem a rendező jött el, hogy magyar színészekkel hozzon létre egy Három nővér előadást. Most is mindenki megnézi, mert olyan más ez a rendezés, mint amit eddig megszoktunk. Ezért folyamatos teltház van a Nemzetiben a bemutató óta.

Annyi Csehovot játszanak világszerte, kies hazánkban is garmadával bukkannak elő a Csehov bemutatók, már a könyökünkön jöhetne ki akármelyik darabja, főleg a Három nővér, és mégse! A válasz persze készen áll: minden rendezés mást hoz ki a szerző által leírt szövegből. Serban többször is nyilatkozta, hogy Csehovot azért szereti, mert nem fűzött megjegyzést szövegéhez, nem értelmezte, magyarázta saját darabját, így az értelmezés mindig a rendezőtől függ, végtelen számú variáció lehetséges. Ellentétben Brechttel, aki minden sorához utasítást adott.

Serban rendezése rendkívül mozgalmas színpadi játékot hoz létre. Sokszor kényszeres mozgással fejezi ki, hogy egy-egy szereplő miért szenved, miért szerencsétlen, elhibázott életformája van (Mása, Irina, Natasa), máskor cirkuszi tornamutatványt látunk. De ugyanígy bánik a többi színpadi mozgással is: a szereplők keresztül-kasul szántják a színpadot, amikor megjelennek, közben elmondják monológjaikat saját bánatukról, vagy véleményüket a világról. Ezek a monológok többnyire idézőjelbe vannak téve, szócsőként, karikatúraként hatnak, nem lehet komolyan venni, kortes beszédként hatnak sokszor.

A rendezés szerves részévé válnak a zajok, állandóan hallatszik valami intenzív zaj, harangozás, csörömpölés, gyereksírás, utcai forgalom, víz folyása, sziréna, Ave Mária és operaária. Mindehhez jön még a színpadi konstruált tér, amely szimbolikusan jelzi a szereplők elrontott életét, boldogtalanságát, semmibe zuhanását. A negyedik felvonás színpadképe középen egy gödör, amibe mindannyian belépnek egyszer.

Minden szereplő magában hordja saját tragédiáját, reménytelen, kilátástalan sors mindegyiküké, ám a néző ezúttal nem sajnálkozást, szomorúságot érez, ahogy ez eddig legtöbbször történt a rendezésekben, hanem kívülről képes nézni a szereplők vergődését, hibáit, gyengeségeit, nevetséges voltukat is látja, ami sokszor karikaturisztikus méreteket ölt. A szereplők a saját ostobaságukba, mániájukba fulladnak bele: Olga túl jó és az élhetetlenségig szerény, Mását csak saját szerelmes volta érdekli, Irina nem tud választani a felkínált lehetőségek közül, semmi nem jó számára, Andrej gyenge és pipogya, Versinyin becsapja a hozzá vonzódó nőket, Tuzenbach túlzottan magabiztos és rátarti, Szoljonij mizantróp fenegyerek, akár Csebutikin, aki szintén mizantróp, de már csak önmaga karikatúrája. Mintha Serban visszatért volna Csehov eredeti – nem publikus – szándékához, miszerint ő inkább kineveti, gúnyolja a szereplőket, mint sajnálja.

A rendező két figurát kiemel a többiek közül: Natasát teszi meg a legellenszenvesebb alaknak, gonoszsága mellett hisztérikus elmebetegnek mutatja, aki elpusztít mindent maga körül, Anfisza öreg dadaként a kiszolgáltatottság áldozatává válik, örül, hogy cseléd maradhat.

Menczel Róbert díszlete jól szolgálja a rendező merész elképzeléseit, a bársony függöny aktív része lesz a színpadképnek, ahogy a fehérnemű hegyek is lehetővé teszik a színészek mozgásjátékát. Daróczi Sándor jelmezei a könnyű mozgáshoz teremtik meg a lehetőséget. Natasa jelmeze a legsokatmondóbb, mert egyre ízléstelenebb ruhákat hord feltűnő kellékekkel, amelyek még jobban kiemelik előnytelen kövérségét. Anfisza rózsaszín kiskosztümje relatív boldogságát fejezi ki találóan. Minden színész remekül alakít, egységes rendezői koncepciót testesítenek meg: Znamenák István, Mészáros Piroska, Udvaros Dorottya, Schell Judit, Péterfy Bori, Kulka János, Mátyássy Bence, Szabó Kimmel Tamás, Sinkó László, Alföldi Róbert, Hollósi Frigyes, Nagy Mari.

Serban nagy rendező, nem ideológiákat oszt, hanem emberi kapcsolatokat próbál kibogozni színpadi eszközök segítségével. Várjuk máskor is Budapestre!

Földesdy Gabriella

Megjelent: Kláris, 2011/3.

♣    ♣    ♣
 
 
 
KLÁRIS irodalmi-kulturális folyóirat                                >>Impresszum<<                                Minden jog fenntartva!  ©