Kláris
Kláris
Főoldal Hírek Korábbi számaink Színházi kritikák Rólunk Élhető Világ Kapcsolat

ALKONY

Színházi kritikák

Radnóti Színház

ALKONY

A Radnóti Színház újabb bemutatója kapcsán érdemes volt kicsit elidőzni az előcsarnokban, és végigolvasni az épület történetét! A ház 1937-ben épült Mellinger Artúr tervei alapján, ám mintha már akkor érezte volna sorsát: falai valahogy mindig a közművelődésnek adtak otthont. 1938-ban kávéházként indult, de már 1941-ben átépítették, és Vidám Színpadként kezdte kulturális pályafutását. 1945—49-ig Kabaré volt Pethes Sándor és Békeffy Gábor vezetése alatt, majd 1950—54-ig Kodály Kultúrotthon lett. 1954—55-ig Egressy Gábor Színpad, utána 1957-ig az Állami Déryné Színház bemutató színháza lett. 1957—59-ig Irodalmi Színpad, majd 1961-ig átépítés miatt bezárták. 1969-től újra Irodalmi Színpad, de már állandó társulattal. 1976-ban felveszi Radnóti nevét, majd 1988-tól Radnóti Miklós Színház néven működik napjainkban is. A bejárat előtt, a járdán a költő egész alakos szobra áll egy korlátnak támaszkodva, mintha várná a nézőket, akik minden előadáson megtöltik a nézőteret!

Akkor nézzük a bemutatott Alkony történetét! 1928-ban volt a moszkvai premier, majd 1960-ban is bemutatták. Budapestre 1965-ben érkezett először, a Thália színházba. 1985-ben ugyanitt újra játszották. Szerzője, Iszaak Babel 1896-ban született Odesszában. 1916-ban Gorkij fedezte fel, majd 1921-ben Majakovszkij lapja közölte írásait. 1940-ben szovjetellenes tevékenység vádjával letartóztatták, Sztálin 346 nevet tartalmazó halállistáján a 12. volt. 1954-ben rehabilitálták, s azóta is játsszák darabját.

A dráma szülőföldjén, az utolsó békeévben, 1913-ban, Odesszában játszódik. Mindenféle náció nyüzsög a tengerparti városban, ahol virágzik az alvilág sötét munkája. Mendel Krik (Cserhalmi György) a zsidónegyed hírhedt alakja, egy fuvarozó cég tulajdonosa, aki 62 évesen nem veszi észre, hogy fiai, Benya (Csányi Sándor) és Ljovka (Klem Viktor) meg akarnak szabadulni a zsarnok apa kegyetlenkedéseitől. Az új generáció nem válogat az eszközökben, a dráma már az első percekben kibontakozóban van. Az anya (Csomós Mari) korának megfélemlített asszonya, csak az átkozódásig jut el a férfiak között. A család állandó vendége, Arje Lejb (Bálint András) hiába csitítja a felborzolt kedélyeket, vagy a kérőnek érkezett Bojarszkij (Csankó Zoltán), az ital és az agresszivitás mindent elsöpör. Formin, az üzletember (Szombathy Gyula) úgy véli, hogy pénzével uralkodni tud az elszabadult indulatok felett, végül zsarolással ő is mindenre kapható. Nyikifor, a kocsis (Gazsó György) alázatos szolgája urának, aki nehezen tudja végignézni gazdája – megalázottan, félig agyonverten –, könyörgését egy ajtónyitásért. Ben Zeharje rabbi ugyan tekintélynek örvend a zsidók körében, de jól tudja, hogy az indulatokat ő sem tudja megállítani. Az alkoholista madám Hologyenko (Martin Márta) néhány csepp vodkáért alázatosan hozza–viszi a híreket az ellenfelek között. És „az alkony vére önti el az égboltot" – énekli a vakokból álló zenekar szólistája, akik a dráma mozgó narrátorai, szereplői (Vodku zenekar).

A XX. század eleji Oroszországban balladai erővel ábrázolja a szerző az ősi apa-fiú szembenállást, fájdalmas, torokszorító összecsapásokat, a győztes fiatal nemzedék hatalmi mámorát. Nincs olyan pillanata a darabnak, melyből ne áradna a feszültség, a félelem, az egymás ellen feszülő harag, az uralkodás tébolyult vágya.

A megrázó rendezés Valló Péteré, aki hitelesen állította színpadra a XX. század eleji orosz embereket és világukat. A drámát fordította és a dramaturg Morcsányi Géza, a díszlet Horgas Péter munkája. Jelmez: Benedek Mari, koreográfus: Fodor Zoltán.

Stancsics Erzsébet

Megjelent: Kláris, 2011/2.

♣    ♣    ♣
 
 
 
KLÁRIS irodalmi-kulturális folyóirat                                >>Impresszum<<                                Minden jog fenntartva!  ©