Kláris
Kláris
Főoldal Hírek Korábbi számaink Színházi kritikák Rólunk Élhető Világ Kapcsolat

index.php?=2068

SZÜLETÉSNAPI ÜNNEPSÉGÜNK ÉS A KLÁRIS-DÍJAK ÁTADÁSA, 2024

SZÜLETÉSNAPI ÖSSZEFOGLALÓ                                            DÍJAZOTTJAINK 

Élhető Világ Irodalmi kör, 2024. április 16.

                                        A fotók az Újpesti Könyvtár Facebbok-bejegyzésén itt találhatók.

Újságunk 32. születésnapját ünnepelhettük meg a barátságos Újpesti Könyvtárban telt házzal -- 35 fő volt jelen, többen vidékről érkeztek. Műsorvezetők Földesdy Gabriella és Györgypál Katalin voltak.

Az üdvözlés után énekszám következett. Így az ünnepséget Katona Mária vezette be egy ideillő dallal.

Ezt követően Györgypál Katalin szólt röviden a lap utolsó évéről, az elhangzottakkat lent közöljük.

Utána Györgypál Katalin és Földesdy Gabriella ünnepélyes-családi hangulatban adta át a Kláris-díjakat (az erről szóló igazolásokat, mottóval), fotózások kíséretében. A névsor az indoklással a honlapon itt olvasható.

A díjátadást Szöllősi Dávid éneke saját mandolinkíséretével követte Heltai-Fényes Szabolcs: Áprilisi tréfa címmel.

A felolvasások I. részében az új Kláris-díjasok szerepeltek abc-sorrendben:

Kanizsa József néhány kedves-fontos szót szólt az újságról, az együttműködésről a Krúdy Körrel 33 éve, majd felolvasta meglepetésként az "Ünneplőben a Kláris" c. köszöntő versét.

Salánki Anikó, mivel először volt köztünk, magáról beszélt néhány percet: Mezőtúrról, 40 évnyi pedagógus pályájáról, azóta az irodalmi téren elért sikereiről, könyveiről. Németh Nyiba Sándorral Som Lajos-rendezvényen találkoztak.

Németh Nyiba Sándor a Krúdy Kör következő rendezvényéről szólt.

Drotleff Zoltán 10 éve tagja a Krúdy Körnek, beszélt a táborokról, majd felolvasta a "Tán igazak álmaim" c. versét.

Eller Mária Budaörsről érkezett, költészetnapi versét olvasta fel, melyet József Attilához írt. (...kitárja lelkemet)

Györe Ibolyától "A pitypang legendája" c. verset hallottuk.

Horváth Edit Magasságok útján, Kutasi Horváth Katalin: Mit keres itt, Lengyel Géza: Szívig ér (Papp Lajosról) c. verseket mondták-olvasták fel.

Pongrácz Zoltán képzőművész és esszéíró saját munkásságáról szólt, ő polihisztornak vallja magát.

Stancsics Erzsébet "A magunk nyelvén" című versét olvasta fel, Szedő Tibor "Áldás vagy átok" -- a talentum c. verse hangzott el.

Tóth Attiláné Éva a "Miért pont sült hús" című újabb novelláját osztotta meg velük humorral. (élettörténet)

Balázs Erzsébet szintén prózát olvasott fel papucskeresésről az unokával, régi szavak után.

E részt Katona Mária egy klasszikus énekkel zárta.


A felolvasások II. részében is sok verset-prózát hallottunk:

Stancsics Erzsébet Szántai Sándortól olvasta fel a "Hol a dal" c. verset, Ránki Katalin a '23-as Kláris antológiából saját versét, (Viszonzatlan szerelem), majd Gyárfás Tamás: "Anyám" c. szép verse hangzott el.

Halász István: Életképek prózasorozatának egyik darabját hallhatuk, majd Reményi Éva: "Vízió" c. verse következett.

Király Erzsébet Király Lajos egyik versét: "A költő lelke" címmel olvasta fel nekünk, Csipke Rózsától Petőfiről szóló versét hallottuk.

Balogh Zoltán, aki régen volt köztünk betegsége miatt, két verset olvasott: A szeretet, ill. Rejtett lelkierő, majd Takács László: A szeretet koldusa c. szép verse következett.

Ágoston Zsolt szabadon elbeszélte nagyapjáról szóló történetét.

Szöllősi Dávid saját versét olvasta fel: "Seperj jól, te régi seprő!" címmel.

Bokrossyné Mária Drotleff Zoltán egyik versét olvasta József Attilával kapcsolatosan.

Halász Erzsébet prózája következett: "Munkaszervezés".

Tornai Xénia: "Önhitt vagy" c. kimunkált versét hallottuk, majd Eller Mária még egy szonettjére volt idő: "Szonett a szerelemről".

Ránki Kati még egy versét felolvasta a pihenésről.

Végül Szöllősi Dávid énekelt: "Régi nótát hoz Budáról...", és szokás szerint feldolgozott népdalokat énekeltünk közösen -- mindnyájan ismertük ezeket -- Szöllősi Dávid és Katona Mária vezetésével.

Az adományt rendben átadtuk most is a Könyvtárnak, ezzel is megköszönve, hogy itt lehetünk.


**

Az ünnepségen Györgypál Katalin következő mondatai hangzottak el a Kláris utóbbi egy évéről, 23/2—24/1. számokról:


Első számunk 1992 áprilisában jelent meg, így idén már a 33. évfolyamnál tartunk. Átnézve a 6 számot – mindegyik 64 oldalas – témájukban is nagyon sokféle verset, prózát, esszét, képzőművészeti alkotást láthatunk-olvashatunk.

Számaink továbbra is tematikusak, így témáink voltak: társadalmi koherencia, azaz összetartozás, közérzetünk, biztonságunk, önegyüttérzés, közömbösség és intuíció. Ezek mellett természetesen az aktuális témák is rendre szerepelnek: évszakok, költészet napja, anyák napja, Trianon és más fontos témák. Örülnénk, ha több visszajelzés érkezne akár a témákat illetően, akár a lapszámokról, szívesen vesszük az észrevételeket, javaslatokat. Természetesen mi is azt szeretnénk, ha még többen forgatnák, olvasnák nyomtatott lapunkat az internet világa mellett.

Mivel folyóiratunk irodalmi-kulturális jellegű, ezért az aktuális társadalmi-politikai témák nem fordulnak elő, de a békevágy, a hazaszeretet, magyar nyelvünk ápolása, őrzése, az általános emberi értékek rendre felszínre kerülnek. Legfőbb célunk most is az építés bemutatása az öncélú rombolás helyett.

Szerzőink köre 34 fővel bővült összesen, reméljük, közülük többen állandó szerzőink maradnak. Az utóbbi számoknál azonban új szerző alig jelentkezett. Folytonos feladatunk megtalálni az egyensúlyt korábbi és új szerzőink művei között is.

Természetes, hogy minden szerzőnk szeretne be- és megmutatkozni „élő”-ben is, rendezvényeken, műsorokban; az alkotó munkához azonban inkább csend, elmélyülés szükséges. Ebben megtalálni az egyensúlyt sem mindig könnyű, különösen ebben a mostani, felfokozott választási és egyéb sokféle zajban, a mindenkit elérő rengeteg inger közepette. Leginkább józan észt és saját belső értékrendünk megőrzését kívánom.

Fel kell hívnom itt is a figyelmet arra, hogy a szerzői jog értelmében csak azt a művet közölhetem, amit közlésre az újsághoz, szerkesztőséghez beküldtek. Így például a Facebookra feltett műveket sem közölhetem engedély nélkül – és túl sok energiát is követelne. Kérem tehát, hogy a szerkesztőséghez küldjétek be közlésre a műveiteket! Végül: köszönöm szépen segítségeteket, ami nélkül nem lenne lapunk.

További jó munkát kívánok – magunknak! Várom a műveket 30. Kláris antológiánkba is!




 
 
 
KLÁRIS irodalmi-kulturális folyóirat                                >>Impresszum<<                                Minden jog fenntartva!  ©