Különleges könyvet, albumot hozott a postás.
Vörösné Budai Mária, a művész
felesége a szombathelyi Vörös Ferenc 2019-ben elhunyt
grafikus-festőművész rajztanár
„életművét” küldte el.
Vörös Ferenc
1931. január 12-én született Sárváron,
és haláláig Szombathelyen élt. A
szombathelyi Kanizsai Dorottya Gimnáziumból ment
nyugdíjba, ahol rajztanárként tanított.
Nyugdíjas éveiben még tovább
tanított óraadó tanárként,
három középiskolában
grafikus-festőművész-tanárként ismerte meg az
ország-világ.
Nagy örömömre szolgált ez a
különleges küldemény a beltartalmával, a
színes festményekkel, képekkel. 388 oldalas album.
A különleges képességű és művészi
lélekkel megáldott Vörös Ferencet még
1990-ben Budapesten, a Fáklya Klubban ismertem meg, noha a Vas
Népében már találkoztak a műveink –
versem és a grafikája –, majd Körmenden
többször találkoztunk a Körmendi
Kiállítóteremben és a Színház
Aulájában. A 2001-ben kiadott
SÁNTALÁBÚ VADKACSA című
meséskönyvem Vörös Ferenc
borítótervével és színes
illusztrációival jelent meg.
Örültem az albumnak, az
összeállításnak. Ahogy az Album
összeállítója írja,
Vörösné Budai Mária, a festőművész
özvegye: „Alkotásaiból az élet
szeretete sugárzódik, amelyet nem egyszer megfogalmazott:
»Az élet szép, mindenkinek tudom
ajánlani.«”
Én is ezekből a „szeretet
visszaemlékezésekből” néhány sor
idézetet adok közkincsé az Olvasó
számára, akihez, vagy akikhez eljuthat ez a
csodálatos könyv, az Album és olvashatja,
forgathatja.
Mintegy 19 volt diák, már-már
művésszé érett grafikus, festőművész
fogalmazta meg Vörös Ferenc volt tanárhoz fűződő
kapcsolatát, a tanulás, a szakmai elhivatottság
elsajátításának pillanatait, vagy
éveit örökítik meg a maguk
érzésvilágával. Nem idézhetek mind a
19 megjelent írásból, de egy-két ideillő
idézetet mégis közkinccsé teszek.
Balogh Patrik, karikaturista „Vörös Feri
báról” így ír: „Annyi
pozitív gondolat, humor és energia volt benne, hogy egy
csapásra elfeledtette velem a bánatom.” Vagy a
következő gondolat: „Egy-egy rajzolás
alkalmával sokat mesélt a sárvári
kötődéséről, hogy például Kabos
Lászlóval egy házban laktak gyerekként, de
volt, hogy csak a sportról beszéltünk.”
Büki Barbara, főmuzeológus
(Szépművészeti Múzeum, Magyar Nemzeti
Galéria) így emlékszik: „Feri
bácsi óráin nem csak rajzolni tanított, de
utat mutatott és mindig a művészet szeretetét
tolmácsolta. Saját ízlését soha sem
erőltette ránk, épp ellenkezőleg,
ösztönzött, hogy mindenkinek az eredetiségre kell
törekednie, az eredetiségre kell szert tennie.”
Györe Boglárka Zsuzsanna, a család
barátja, „Emlékek Vörös Ferencről”:
„Szerettem a kifinomult megszólalását, a
mindig hozzáillő szép beszédet, amelyben az
élet bölcsességeit is hangsúlyozta
személyre szabottan.” „Imádott
tanítani és jó pedagógusként
esetlegesen tanácsot adni. Kézmozdulatai finomak voltak,
mindegy volt, hogy éppen szénnel vagy ecsettel
dolgozott.”
Dr. Czetter Ibolya, főiskolai tanár, KDG-és
tanítvány: „Kedves volt, jó kedélyű
és lendületes. Frappáns mondatokkal
próbálta megértetni velünk, hogy is kell
hozzálátni egy rajzhoz, hogy kell látni, keretezni
a látványt: »Akinek van alapja, annak van
kalapja.«”
Ferences Eszter, szilikátrestaurátor művész,
képzőművész: „Vörös Ferenc egy
»igazi« tanár”. Ő ilyen volt. Tudott
büszke lenni a sikereket elért tanítványaira!
„Ezerrel pörgött, ahogy ma mondanánk. Az
életigenlése tette
örökifjúvá.”
Gadóczy József, tanítvány,
családtag, „Tanárom és
nevelőapám” címmel így írta le
dicsérő szavait: „»Ha el tudod hinni, el is tudod
hitetni!« – szokta mondani gyakran, és én
elhittem. Hitet adott, vagy annak a kis hajtását, hogy
emberszámba vett minket és meglátta bennünk,
tanítványokban a jót. Amit egyébként
sokszor hiányoltam korábban, akár
általános iskolai tanáraimban, akik
közül akadt olyan is, aki egy-egy mondatával
inkább azt próbálta elültetni bennünk,
hogy »nem lesz belőletek semmi sem.«”
És végül Keszei Andrea „Egy
vörösfertőzésen átesett tanítvány
visszaemlékezése”. Ezzel a gondolattal zárom
a tanítványok megjegyzéseit, idézeteit
– elnézést kérek, akitől nem idéztem.
„Megajándékozott az alkotás semmihez
nem fogható örömével, a gyermeki
alkotófantázia varázsával. Nagybetűs
TANÁR volt, akinek vélt vagy valós
igazságait eszünkbe sem jutott megkérdőjelezni.
Szerettük, tiszteltük, sőt rajongtunk érte.”
Versekből néhány idézet. Böröczki
Mihály: Vörös Ferenc „mint neki egy
képhez, hozzá szerelem kell, / s ránk is hagyta
szívét, az ecsetes mester. / Szerethető
művészember volt.”
Gyócsi László Egy művész
önarcképe c. verséből idézve:
„Gyógyszerként hatnak a szépre
éheseknek / Örök értékei maradnak a
művészi létnek.”
Ez mind igaz Vörös Ferenc művészre.
Kanizsa József: Festményeid
kontúrjai (Vörös Ferenc festő-tanár
emlékére) „Festményeid világot
jártak, / neved kicsi hazánkban / beírta a
Nagykönyvbe / a színeid téged bezártak / egy
isteni művészi világba, / emberi szívekbe”.
MÉDIA MEGJELENÉSEK: az 55. oldaltól a
84. oldalig cikkek és fotókkal illusztrált
írások találhatók. Zömmel a helyi
megyei lapban, a Vas Népében jelentek meg. Ez
érthető, de például a KLÁRIS folyóiratban
rendszeresen megjelentek grafikát, és nem
véletlen, hogy KLÁRIS Nívódíjban
részesült. A 19 oldalnyi média
megjelenésekből csak egy-két részlet
idézettel hívom fel az Olvasó figyelmét,
hogy érdemes ezt a fejezetet is elolvasni, megtudni, hogy a
cikk, a tudósítás vagy interjú
idején Vörös Ferencről hogyan nyilatkoztak, vagy a
festőművész a saját
munkásságáról hogy adott
információt a lap olvasóinak. Egy biztos, soha nem
felejtette el, honnét jött, ki áll mellette, ki az,
aki élete párjaként hűséggel ismeri el a
munkásságát. Így Merklin Tímea: Megtalált öröm,
boldogság (Vas
Népe napilap, 2011. január 15.) című
írásból idézek: „Marikával
szeretünk társaságban járni, imádok
táncolni, társalogni.” Ebből az
írásból: „Ha valakinek szép a
csípője, az elég nekem, nem kell hozzá
riszálni – foglalt állást Feri bácsi,
és még hosszan tud erről beszélni, közben
mosolyog a szeme és kacsint a feleségére, aki
láthatólag maga az
élet-inspiráció”. Vörös
Ferenc ekkor volt 80 éves. Ez is igaz, egy megértő,
őszine feleség mindenben inspiráló
hatású lehet, és értéket tud
alkottatni, ez egy festőművész számára isteni
ajándék, általa kiteljesedhet…
A MÉDIA írásai után a
festőművész, Vörös Ferenc életrajza,
munkássága, kiállításainak
színhelyei, dátuma következik. Majd
fekete-fehér fotók gyermekkortól mutatja be
életútjának állomásain
készült fotókkal. A PORTRÉK sorozat a
Marika-portétól a saját portréig a 87.
oldaltól a 117. oldalig megtalálhatók. A
TÁJKÉPEK sorozat a 119. oldaltól 200. oldalig
szebbnél szebb tájak, falurészletek, templomok,
naplementék, a tó és a naplemente varázsa,
havas táj, falurészlet, az erdők, a fák
különleges ábrázolása a maguk
természeti adottságukkal,
szépségükkel. (Itt található a
legtöbb kép.)
AKTOK sorozat 207–251. oldalig gyönyörködteti
el a lapozgató szemlélőt, dobogtatja meg a férfi
szíveket… és köztük egy-két
meglepetés festmény…
Életképek 251–269. oldalig a Fatima Ahmed képtől a Karácsonyra kép
mellett a Madonna c.
kép bemutatásával, és a gólya,
kutyus, lovak szépségével ad újabb
lebilincselő látványt.
Csendéletek 271. oldaltól a
napraforgóktól az őszi, tavaszi csendéleteken
át újból a napraforgók
életvidámságával zárja a
képsort.
Grafikák a 291. oldaltól, a Marika portréval kezdve
és a saját portréival folytatva a gyermek
portrék üdeségével,
szépségével átlendül az akt
újbóli „férfiszem”
megbabonázásával, és jönnek az ismert
zenei, majd külhoni ismert „nagyságok”
portréi, mint Beethoven, Bach, Johann Strauss és
újból a magyar nagy egyéniségek
portréi, Keresztúry Dezső, Csóri Sándor,
majd Jézus
születése, Áldás című
portréval, és zárja a lovak csodás
mozgás megörökítésével.
Csodásak e grafikák…
Illusztrációk
a 346. oldaltól a 367. oldalig (neveket,
könyvcímeket itt nem emelek ki.)
Hihetetlen nagy értéket képvisel ez a
könyv, Vörös Ferenc életét,
munkásságát bemutató Album. Csak
gratulálni tudok a szerkesztőnek, a kiadónak, és
nagy örömmel ajánlom a kedves Olvasónak
őszinte, igaz zalai szívvel.
Szerkesztette:
Vörösné Budai Mária. A fotókat
készítette: Mihácsi Veronika, Muhammet Kolsuz,
Smidéliusz Bence, Stekovics János. Megjelent a
Szülőföld Könyvkiadó gondozásában,
2021-ben 368 oldalon.