Az utóbbi pár évben gyakran voltam, vagyok
ideges.
Van is okom rá: öregszem és betegeskedem.
Hová lett a régi énem?
Próbálok úrrá lenni a helyzeten. Csakhogy
ebben a vírusos időben nem lehet orvoshoz jutni, sem
élményeket szerezni a régi módon. Minden
vizsgálatra hetekig, hónapokig kell várakozni.
Mintha a COVID-19 felülírná minden családi,
társadalmi kapcsolat módját!
Próbálj meg úrrá lenni a helyzeten!
Győzködöm magam: a te bajod nem is olyan nagy, nem
halálos! Hová lett a vidámságod, a minden
akadályt legyőző eddigi életkedved? Naponta keresem az
éltető élményeket… de a Maradj otthon!
jelszavas időben korlátok közé szorultunk
mindnyájan!
Mit csinálhatnék? Mit tehetek? Rendezgetni
kezdtem a könyvtáram, én, a hajdani
könyvtáros és tanár tudatosan rendezgetni
kezdtem: Miket dobhatok már el ilyen-olyan okból? Miket
ajándékozhatok el? Miket hagyhatok meg
„örökségképpen” népes
családomnak?
Közben valóságos felfedezői
élményekben lett részem. Nem
véletlenül. Nyugdíjas koromig
tanár-könyvtárosként működtem
iskolámban, így rengeteg könyvet megismertem,
vagy igen sokról szereztem ismeretet, ismertetést.
Nemcsak a könyvtárunknak vásárolhattam, hanem
magamnak is, főleg a rendszerváltás éveitől. De
tüzetesen tanulmányozni, olvasni nem volt
lehetőségem, bármeny-nyire is érdekeltek: a
munkaköröm, a család, a kert lefoglalt. Az
utóbbi években tudatosan rendezem könyvtáram,
és sok felfedezésben van részem. Mert itthon nem
könyvtári rendszerben tudtam tárolni a
könyveket, hanem a hely adta lehetőség szerint. Így
viszont a nagy albumok mellett a kis erdélyi
könyvecskék, úti naplók, katalógusok
stb. megbújtak. Most a felfedezők
kíváncsiságával vetettem rájuk magam!
Rácsodálkozom egy-egy könyvre: a szerzőre, a
dedikációra, és rengeteg emlék
idéződik fel! S ha nem, utánanézek lexikonban, az
interneten. Így láncreakcióként az
újabb könyvek, ismeretek kerülnek elő, szinte
megelevenedik a múlt. A sötét foltok
megvilágosodnak, fény derül sok fel nem tárt,
elhallgatott igazságra, a Nagyok példája
másként láttatja velem a jelent is.
Ebben segítségemre vannak a Rádió
és a TV adásai is évfordulós
megemlékezéseikkel. A magyarság
kultúráját megismertető művek egész
sorát fedeztem fel Bánffy Miklóstól
László Gyulán át Wass Albertig…
Faludy, Nemeskürty, Szerb Antal írásai
révén gazdagult látásmódom, nem
foglalkoztatnak a kicsinyes politikai
csatározgatások!
A mindennapok stressz helyzetein felül tudok emelkedni
lélekben, testben! „A Szó és
Írás ma étek, lételem, /
Nyelvbimbóimmal is ízlelgetem: / magányon
csöndje édes lesz tőle: / átvarázsol a
múltból – a jövőbe!” – amint egy
korábbi versemben megfogalmaztam. Most jobban
érvényes!
♣ ♣
♣