Egyfajta megoldás, amikor a hagyatékot több
múzeum között szétosztják. Ez
történt Kondor Béla posztumusz Kossuth-díjas
grafikus, festőművész hagyatékával is. Udvardi
Erzsébet Kossuth-díjas festőművésznő
hagyatékát unokahúga, Udvardi Anna gondozza, aki a
művésznő badacsonytomaji műtermes házában
alakít ki Emlékházat. Így
méltó elhelyezésre és bemutatásra
kerül az életmű. A kérdés már csak az,
hogy hosszú távon ki fogja és miből fenntartani az
Emlékházat? Ez a szempont azért merül fel,
mert pl. a Rudnay Gyula Kossuth-díjas, Corvin koszorús,
Corvin láncos főiskolai tanár egykori
bábonymegyeri műtermes emlékháza ma már nem
„üzemel”, a leszármazottak 2017-ben
eladták, és a kertben lévő Rudnay Gyula
egész alakos szobrát, amelyet Andrássy Kurta
János szobrászművész készített,
eladták magántulajdonba.
A halála előtt felfedezett Tóth Menyhért
posztumusz Kossuth-díjas festőművész hagyatéka
szerencsésen a Kecskeméti Képtárba
került, egy része az állandó
kiállításon látható.
A Rákospalotai Múzeumba Madarász Adeline
festőnő ajándékozása révén
apjától, Madarász Viktortól, a kitűnő
történelmi képeket festő művésztől 22 db
festmény és a művésznő saját
munkásságából 31 db olaj- és
vízfestmény, illetve rajz került. Gruber
Béla, a főiskolás korában meghalt festő
hagyatékát példás módon őrzi, kezeli
és népszerűsíti Gruber Ágota, a
művész nővére. Első tevékenysége volt, hogy
felkutatta, összegyűjtötte és leltárba vette az
alkotásokat, aztán elosztották a testvérek
között. Ami nála maradt, azt szeretné egyben
tartani és egy intézmény
megbecsülését érezni. Az
összegyűjtött életműről,
kiállításokról nagy
monográfiát állított össze és
adott ki. 2017-ben a Szépművészeti
Múzeum–Magyar Nemzeti Galéria
adattárának ajándékozta az
írásos hagyatékot. A világhírű
és sokak által a mai napig irigyelt Szász Endre
Munkácsy-díjas grafikus, festőművész
hagyatékának sorsa is kalandos utat járt be.
Szász Lula (Schauermann Ibolya), a művész
Amerikában élő negyedik felesége 2008-ban
felajánlotta a tulajdonában lévő mintegy 300
darabos hagyatékot a miskolci Herman Ottó
Múzeumnak azzal, hogy ott Szász Endre
Gyűjteményként fogják őrizni és bemutatni.
A virtuóz művész ötödik s egyben utolsó
felesége, özvegye, Hajdu Katalin porcelánfestő,
tervező a Somogy megyei Várdán lévő
kastélyukban 2006-tól Szász Endre
Kastélymúzeumot rendezett be és üzemeltet.
Gácsi Mihály grafikusművész és Frank
Frigyes festőművész hagyatéka a Göcseji
Múzeum képzőművészeti gyűjteményébe
került. Van, amikor egyetlen jószemű, anyagi
áldozatra is képes emberen múlik, hogy
megmarad-e az utókornak valamelyik művész
életműve. Ilyen ember volt Gerlóczy Gedeon, a neves
építész, aki az 1919-ben meghalt Csontváry
Kosztka Tivadar festő nagyméretű képeit a hagyaték
árverésén megvásárolta, így
azok nem kerültek a lesben álló fuvarosok
kezébe, akik kocsiponyvának akarták megszerezni.
Ezek a képek ma már a múzeumok féltett
kincsei közé tartoznak. A közelmúltban
szerencsésen rendeződött Kemény Judit
szobrász, grafikusművész hagyatéka. A
művésznő 1935-től haláláig Zuglóban
élt. 2016-ban a hagyatékot képező 100
szobrászati munkát és mintegy ezer grafikai
alkotást, festményt, kollázst, valamint
fotókat, levelezést, egyéb
dokumentációt Budapest-Zugló
Önkormányzata megvásárolta 5 millió
forint + ÁFA összegért. Sajnos csak elvétve
végződik ilyen szerencsésen egy hagyaték sorsa.
A legtöbb művész megéri az idős kort.
Ezért lenne ideje azon gondolkodni, hogy halála
esetén mi lesz az alkotásainak a sorsa. A legtöbben
nem foglalkoznak ezzel, egy kézlegyintéssel
elintézik, és mindent áthárítanak a
túlélőre. Ha egyedülálló és
úgy hiszi, nincs örököse (általában
valaki előbukkan a homályból, ha értékről
van szó), akkor szerencsés esetben még a
halála előtt van lehetősége elkótyavetyélni
műveit, és gyorsan felélni a pénzt. Abban ne
bízzon egy művész sem, vagy magát annak
tartó alkotó, hogy még az életében
befogadja a munkásságát valamelyik múzeum,
netán még építenek is neki
képtárat, márványtáblával. Ha
az egyedül élő művész úgy hal meg, hogy tele
van a műterme, akkor azt rendszerint kifosztják az első
adandó alkalommal, és csak utána jelentik be a
művész elhunytát, jobb esetben. Amennyiben az
önkormányzatnak sikerül a rablókat, a
fosztogatókat megelőzni, akkor a fellelt
tárgyakról hivatalos leltár készül.
Ami viszont nem kerül feltüntetésre a
leltárban, az nincs is. Örökös
hiányában a tárgyakat a hatóság
értékesíti. A valóság az, hogy
szinte naponta meghal egy vagy több alkotó (festő,
szobrász, iparművész, fotós, grafikus,
író, költő), akiknek a hagyatéka felől
gondoskodni, intézkedni kell, és ezt a feladatot a
legtöbb esetben az örökös, különösen
ha idős – különböző okok miatt – nem tudja
felvállalni.
Mi lehetne akkor a 24. órában a megoldás? A
Magyar Alkotóművészek Országos
Egyesületének van napra kész regisztere az
élő és meghalt művészekről. Értelemszerűen
most a professzionális kiállító
alkotókról beszélünk. Első körben, a
legsürgősebben az idős művészeket kell felkeresni és
megfelelő garanciák mellett az alkotásaikat fel kell
térképezni, műtárgyjegyzékbe venni,
digitális műtárgyfotókat kell
készíteni, hogy legalább ez az
értékmentés meglegyen. Ezt minden művész
esetében kivétel és kivételezés
nélkül meg kell csinálni. Itt nincs helye
művészettörténészi, kurátori,
múzeumigazgatói önkényeskedésnek,
szekértábori szemezgetésnek. Második
körben kellene a begyűjtött információk,
dokumentációk alapján a megfelelő nemzeti
művészeti archívumot megcsinálni. Közben a
mindenkori magyar kormány építsen föl egy
minden szempontból megfelelő épületegyüttest a
hagyatékok biztonságos és áttekinthető
tárolására, amelyben kivételezés
nélkül lenne elhelyezve minden arra igényt
tartó művész hagyatéka. Ezekből lehetne
időszakosan kiállításokat is rendezni, és
természetesen a kutatók számára is
elérhető lenne. A főváros mellett a
megyeszékhelyeken is kell ilyen funkciójú
épületeket létrehozni. Természetesen a
feladatra a jól felkészített szakembereket meg
kell fizetni. Csak így lehet megmenteni jó
lelkiismerettel a magyar művészek hagyatékát az
utókornak.
♣ ♣
♣
