Nagyon emlékezetes számomra
ezerkilencszázötvennyolc karácsonya.
Számoltam a napokat, mikor érkezik az ünnep. A
szívem vágya egy pöttyös labda volt.
Sűrűn kérdezgettem anyukámat: hoz majd nekem a
Jézuska?
– Persze! – mondta –, hisz Ő mindent lát.
Minden jó gyerekeknek teljesíti a
kívánságát.
Karácsony előtt két héttel vánszorogva
érkeztem haza az iskolából. Azonnal
lefeküdtem, estig aludtam. Közben lázálmom
volt. Pöttyös labda lebegett a szemem előtt. Valaki dobta
felém, de soha nem tudtam elkapni. Fáradtan
ébredtem. Amikor kinyitottam a szemeim, eltűnt a labda, ha
becsuktam, ismét láttam homályosan. Úgy
éreztem, ég az egész testem, szakadt a víz
rólam. Magas láz gyötört. Anyukám vizes
borogatást rakott rám. Egész éjjel a
labdával vívtam a csatát. Reggeli
ébredésnél ledöbbentem, mert a testem tele
volt piros pöty-työkkel. – Ez himlő –
állapította meg anyukám.
A következő napokat otthon töltöttem,
többnyire az ágyban. Gondolataim sűrűn a pöttyös
labda körül forogtak. Mi lesz, ha mégsem hoz a
Jézuska? Nagyon szomorú lennék.
Egyik nap anyukám így szólt:
– Kislányom, elérkezett a várva
várt nap. Ma lesz Szenteste. Jön a Jézuska. –
Egész nap nem találtam a helyem. Semmi nem
kötött le.
Újra feltettem a kérdést: hoz nekem
pöttyös labdát?
– Biztos vagyok benne – vigasztalt mosolyogva.
Vártam az estét, le sem akartam feküdni. De
apukám meggyőzött:
– Nem tudni, mikor ér ide, pihenni kell. Akkor lesz
az igazi meglepetés, ha a fa alatt találjuk az
ajándékokat.
Izgatottan forgolódtam az ágyban, de
végül elnyomott az álom.
Hajnalban felébredtem. Fenyőfa illata csapta meg az orrom.
A Hold bevilágította a szobát. Láttam az
ablak előtt a karácsonyfa alakját kirajzolódni.
Örömömben kiabáltam:
– Itt járt a Jézuska! Ébresztő! Volt
nálunk a Jézuska!
Apukám meggyújtotta a
petróleumlámpát. Szerény kis
fenyőfánk alatt várt rám egy piros labda
fehér pöttyökkel szép színes
mesekönyv tetején. Hosszú, szomorú napok
után végre vidáman ébredtem.
Kimondhatatlanul boldog voltam.
♣ ♣
♣