"Így, hetven felé"
VERS
Mráz Erzsébet Irma
CSAK PIHEN
Az őszi szél hideget
fúj,
Deres a fák ága.
Kopasz az ág, nincsen levél,
Lehullott a sárba.
Csak néhány bokor pompázik még,
Színes a ruhája:
Piros, sárga, rozsdabarna,
Elmehetne bálba.
Bágyadt a Nap, lassan ballag,
Elfogyott ereje,
Megnyúlt képe nem mosolyog,
Mintha beteg lenne.
Üres a fészek, kihalt, csendes,
Messze jár gazdája,
Elrepült a hideg télből
A perzselő nyárba.
Felhők úsznak, sötétszürkék,
Hatalmasra nőttek.
Óriási fodraiban
Van hely az esőnek.
Lomhán haladnak előre,
Inkább maradnának,
Gondolkodnak, mit tegyenek?
Néha meg-megállnak.
Csizmás lábak csoszognak,
Nincsen kedvük járni,
Bokáig ér a sár, latyak,
Mit lehet csinálni?
Hideget fúj az őszi szél,
Nem áll meg az élet.
Nem meghalt csak pihen kicsit,
Pihen a természet.
|
|
|
|
