Kláris
Kláris
Főoldal Hírek Korábbi számaink Színházi kritikák Rólunk Élhető Világ Kapcsolat

Örökké virágáruslány

KÖNYVESPOLC

Fehér József

A kövek és más versek

Michel Cahour jubileumi kötete franciául és magyarul

Király Lajos fordításában

Nyolcvanéves lett az idén Michel Cahour francia költő, akinek legújabb verseit „A kövek és más versek” címmel magyar költőbarátja, Király Lajos Krúdy-érmes, MANE Életműdíjas költő, író, műfordító, a Magyar Kultúra Lovagja fordította le és jelentette meg fotókkal illusztrált, szép kötetben. Király Lajos érdeme az is, hogy ezen ünnepi verseskötetben franciául is olvashatók Michel Cahour Krúdy ezüstérmes költő versei, amiket Clignonban lévő nyaralójában írt még az első koronavírus-zárlat idején. A képek nem törik meg, hanem éppenséggel erősítik a vers, illetve a versek hangulatát. A kötet előszavából megtudhatjuk, hogy e bölcs gondolkodású, mégis ifjú szívű, francia költőt verseinek megalkotására a Clignon Haut hegyei között látottak ihlették meg.

Mit tapasztalt, mit látott a francia költő fenn, a hegyek között? Ott minden kőből van; megtartják a havat, a csalánt, csak az időt nem. Szép hasonlat, hogy a kövekbe belemar az idő, mint az emberi arcokba. Pusztulnak a kemény fagytól, az égető napsugártól; mégis túl kemények. Jó lenne tudni, mi lakozik bennük. A kövek és az emberek között ridegség árad, mondja ki Cahour. A hangja elkomorul, amikor megkérdezi: „Mi maradt még itt az Életből?” Nyomban meg is válaszolja: „Csak a virágok/ és a csalánok: –/ a kövek között!”

Bizonyára a költő hangulatát is meghatározta mindaz, ami a médiából félelemkeltésként áradt a koronavírussal kapcsolatban, mert így fogalmaz: „A kövek elmozdíthatatlanok,/ akár az Idő/ akár a Halál”. Emberi érzésekkel hozza összefüggésbe kövekkel kapcsolatos gondolatait, amikor kimondja: elhasználódnak és elhalnak, mint a szerelem. Fontos megállapítása az is, hogy deformálódnak, mint az emberi kezek. S haldokolnak, mint az emberek a múltjukkal együtt.

Emlékeznek-e a kövek? – tevődik fel a kérdés a költeményben.  Ha igen, mit őriznek az emlékezetükben? Egykor emberek éltek a belőlük emelt kastélyokban, várakban. Tudnának-e mesélni ifjúságról, szerelemről, fájdalmas elválásról, a visszatérő férfiakról? Aligha, mert érzéketlenek, mint a szívek, melyeket az idő megkeményített. Belesüppednek a földbe, akár a halottak, és úgy halnak meg, mint a férfiak, némán, szótlanul.

Csodálatos, hogy a köveket a versen végig az emberekkel, emberi érzésekkel hozza párhuzamba. Király Lajos nagy érdeme, hogy költőbarátja nagyszerű gondolatait kiváló fordítói képességével gyönyörűen visszaadja, mindannyiunk számára élvezhetővé teszi, amit már eddig is érzékelhettünk. Még néhány párhuzamba állított gondolat – figyeljük csak! A kövek sohasem csalnak meg életünkben, és kemények, mint azok az emberek, akiknek kő van a szívükben. Viharvertek és kortalanok, akár az idősek, mert az idő nehéz súlyát hordozzák, s elvesznek, kihullnak, mint az elhagyott cipők. Visszatérnek az anyaföldbe, akár a halottak. De közöttük újra indul az élet: füvek nőnek, virágok, fák.

Szeretettel ajánlom a figyelmükbe Michel Cahour gondolatokban gazdag versét, és a kötet további költeményeit is! Az „Érintés” c. versében arról ír, hogy nem akar félelemben élni, majd így kiált: „Nem tudok így élni! –/ Szeretem a virágokat,/ szeretem a macskákat,/ de szeretem az embereket is!/ Meg akarom érinteni őket,/ meg akarom ölelni őket,/ meg akarom fogni kezét annak, –/akiket szeretek!”

A „Mi a teendő?” c. költeményében felvázolja, mit kell tenni, és reménnyel teli szavaival zárja: „És gondolj a boldogságra,/ mert még élnünk kell tovább!”

(Michel Cahour: Les pierres et autres poémes. A kövek és más versek. A könyvet szerkesztette és fordította: Király Lajos. A fotókat a videóból átvette: Szabó László. BIRÓ family Nyomda és Könyvkiadó, Bp.,  2021. 87 p.)



♣    ♣    ♣
 
 
 
KLÁRIS irodalmi-kulturális folyóirat                                >>Impresszum<<                                Minden jog fenntartva!  ©