Nyolcvanéves lett az idén Michel Cahour francia költő,
akinek legújabb verseit „A kövek és más
versek” címmel magyar költőbarátja, Király Lajos
Krúdy-érmes, MANE Életműdíjas költő,
író, műfordító, a Magyar Kultúra
Lovagja fordította le és jelentette meg fotókkal
illusztrált, szép kötetben. Király Lajos
érdeme az is, hogy ezen ünnepi verseskötetben
franciául is olvashatók Michel Cahour Krúdy
ezüstérmes költő versei, amiket Clignonban lévő
nyaralójában írt még az első
koronavírus-zárlat idején. A képek nem
törik meg, hanem éppenséggel erősítik a vers,
illetve a versek hangulatát. A kötet
előszavából megtudhatjuk, hogy e bölcs
gondolkodású, mégis ifjú szívű,
francia költőt verseinek megalkotására a Clignon
Haut hegyei között látottak ihlették meg.
Mit tapasztalt, mit látott a francia költő fenn, a
hegyek között? Ott minden kőből van; megtartják a
havat, a csalánt, csak az időt nem. Szép hasonlat, hogy a
kövekbe belemar az idő, mint az emberi arcokba. Pusztulnak a
kemény fagytól, az égető
napsugártól; mégis túl kemények.
Jó lenne tudni, mi lakozik bennük. A kövek és
az emberek között ridegség árad, mondja ki
Cahour. A hangja elkomorul, amikor megkérdezi: „Mi maradt
még itt az Életből?” Nyomban meg is
válaszolja: „Csak a virágok/ és a
csalánok: –/ a kövek között!”
Bizonyára a költő hangulatát is
meghatározta mindaz, ami a médiából
félelemkeltésként áradt a
koronavírussal kapcsolatban, mert így fogalmaz: „A
kövek elmozdíthatatlanok,/ akár az Idő/ akár
a Halál”. Emberi érzésekkel hozza
összefüggésbe kövekkel kapcsolatos gondolatait,
amikor kimondja: elhasználódnak és elhalnak, mint
a szerelem. Fontos megállapítása az is, hogy
deformálódnak, mint az emberi kezek. S haldokolnak, mint
az emberek a múltjukkal együtt.
Emlékeznek-e a kövek? – tevődik fel a
kérdés a költeményben. Ha igen, mit
őriznek az emlékezetükben? Egykor emberek éltek a
belőlük emelt kastélyokban, várakban.
Tudnának-e mesélni ifjúságról,
szerelemről, fájdalmas elválásról, a
visszatérő férfiakról? Aligha, mert
érzéketlenek, mint a szívek, melyeket az idő
megkeményített. Belesüppednek a földbe,
akár a halottak, és úgy halnak meg, mint a
férfiak, némán, szótlanul.
Csodálatos, hogy a köveket a versen végig az
emberekkel, emberi érzésekkel hozza párhuzamba.
Király Lajos nagy érdeme, hogy költőbarátja
nagyszerű gondolatait kiváló fordítói
képességével gyönyörűen visszaadja,
mindannyiunk számára élvezhetővé teszi,
amit már eddig is érzékelhettünk. Még
néhány párhuzamba állított gondolat
– figyeljük csak! A kövek sohasem csalnak meg
életünkben, és kemények, mint azok az
emberek, akiknek kő van a szívükben. Viharvertek és
kortalanok, akár az idősek, mert az idő nehéz
súlyát hordozzák, s elvesznek, kihullnak, mint az
elhagyott cipők. Visszatérnek az anyaföldbe, akár a
halottak. De közöttük újra indul az élet:
füvek nőnek, virágok, fák.
Szeretettel ajánlom a figyelmükbe Michel Cahour
gondolatokban gazdag versét, és a kötet
további költeményeit is! Az
„Érintés” c. versében arról
ír, hogy nem akar félelemben élni, majd így
kiált: „Nem tudok így élni! –/
Szeretem a virágokat,/ szeretem a macskákat,/ de szeretem
az embereket is!/ Meg akarom érinteni őket,/ meg akarom
ölelni őket,/ meg akarom fogni kezét annak, –/akiket
szeretek!”
A „Mi a teendő?” c. költeményében
felvázolja, mit kell tenni, és reménnyel teli
szavaival zárja: „És gondolj a boldogságra,/
mert még élnünk kell tovább!”
(Michel Cahour: Les pierres et autres
poémes. A kövek és más versek. A könyvet
szerkesztette és fordította: Király Lajos. A
fotókat a videóból átvette: Szabó
László. BIRÓ family Nyomda és
Könyvkiadó, Bp., 2021. 87 p.)
♣ ♣
♣