Verőfényben ragyogva kelt fel a Nap,
az éji vihar elmúlt nyomtalan.
Hinnéd: a szélvihar letépte láncát,
napsugárral együtt jár szabadság.

Zászlók alatt kimentél az utcára,
voltatok sokan; boldog ölelés,
testvéred mindenki: szíved vágya…
Csikorgó lánctalpak, lövésre kész

fegyver. Háztetőn kutató tekintet,
a vasszörny védi, elhagyni nem lehet,
jöhet bármikor Molotov-koktél.

Gyűl a civil sereg, egy szál puskával,
egyenlőtlen a harc: medve hangyával;
véres az inged. Mégis Te győztél!