"Így, hetven felé"
Polonyi József
A TURUL NÉPE
Ha sólyomnak
röptét látod,
Mindjárt megjő a bátorságod.
Hisz Ő ott az Ősök lelke,
Felrepít a fellegekbe.
És onnan az ország népe
Piciny lesz, egy család képe.
Erről álmod’ minden Magyar,
Kit e névnek lelke takar.
Kis család, egy ország népe.
Összetart és leszen végre
Jövője e nagy Nemzetnek,
Akit rútul tönkretettek.
De a lelke a Solymában
Szabadon száll, s onnan látja,
Hogy e maréknyi Magyarban
Egy Nemzet él lent a porban.
Nem hagyhatja Ősök lelke,
Hogy itt lent, e rengetegben
Pusztuljon az utód végleg,
S vége legyen egy nagy népnek.
Turulnak mondja a Magyar,
Mert hogy ő csak jókat akar,
Táplálja az utódokat,
Széttépi a támadókat.
Felrepül, és menti vérét:
A Magyarnak Nemzetségét.
|
|
|
|