Kláris
Kláris
Főoldal Hírek Korábbi számaink Színházi kritikák Rólunk Élhető Világ Kapcsolat

Örökké virágáruslány

ESSZÉ

Kühne Katalin

Kapcsolataink

Ha megbirkózunk gyengeségeinkkel, ha felismerjük erősségeinket, ha kapcsolataink családtagjaink-kal és barátainkkal szorosak, már nagy utat tettünk meg életünk országútján. Ha önmagunkkal teljes mértékben tisztában vagyunk, hangtalanul vagy kimondva szavainkat, sokat beszélgetünk, ha barátainkkal is tudunk jókat beszélgetni, ez mind fontos lehet kapcsolataink megteremtésében, sőt megtartásában is. Egy édesanya gyermekével pici korától beszélget, dalol neki, vagy felolvas egy mondókát, versikét, mesét, felnőtt korában teljes életet élhet majd. Gyermeke még nem tud válaszolni, de ha figyel édesanyjára, ezek beépülhetnek lelke mélyére. Később, ha óvodába kerül, ismerkedik környezetével, társaival. Az óvó néni megtanítja az együttélési szabályokra, a mondókák, mesék sokat segíthetnek ebben is.

Az iskolában már feladatokat is kell teljesítenie. Ez fejleszti őt abban, hogyan szerezhet társai közt barátokat, akik közül néhányan talán végigkísérik egész élete során. Így volt ez velem is,

Édesanyám ugyan nem íratott be óvodába, mert úgy döntött, hogy ha szerényen, szegényen élhetünk is így, de otthon marad. Iskolatársaim közül Boricát tartom máig legkedvesebb barátomnak. Nyaranta nagymamámékhoz utaztunk, ottani barátnőmmel, Babival felnőtt koromig is szoros barátság született. A középiskolában szerzett barátaimmal a mai napig tartom a kapcsolatot, bár messzire költöztek, mégis sokszor vagyunk együtt, napokat beszélgetünk végig, felidézzük régi emlékeinket, meghallgatjuk egymás nehézségeit, de örömeit is.

A munkahelyemen is kötöttünk barátságokat, Marikával, Klárival ha találkozunk, órákon át be nem áll a szánk, soroljuk egymásnak az azóta történteket, amióta nem láttuk egymást. Később, amikor írni kezdtem, több irodalmi kör tagjaként ismét sok barátom lett. Velük számtalan kulturális eseményt látogattunk, kirándulásokat tettünk a környező, tőlünk elszakított országrészekre, ahol családoknál szálltunk meg. Kisebb és nagyobb megpróbáltatásainkról, élményeinkről társalogtunk, ettük a finom, elénk tálalt ételeket, megköszöntük a vendéglátónknak a szíves fogadtatást. Közös értékrendünk, érdeklődésünk a világ dolgai után összehozott sok kiváló emberrel, hazafival. Mindig jó együtt lenni írókkal, művészekkel, történészekkel, irodalmárokkal, akiket száz évvel ezelőtt, Trianonban tőlünk elszakítottak. Kitágult világunk Tokajban, az Írótáborban is. Ezek az alkalmak megerősítették hazánkfiaival baráti kapcsolatainkat. Szünetekben és az előadások után esténként az együttérzés, az együtt gondolkodás kapott nagy szerepet. Mintha családtagjainkkal beszélgettünk volna, megerősítettek abban, hogy nem vagyunk egyedül, minden barátunkban a jót, az igazat láthatjuk meg.

Ha van is néhány olyan ember közöttünk, akik nem érdemlik meg, hogy meghallgassuk, őket kikerülhetjük. Elsősorban szeretteinkkel, szűkebb rokonainkkal tartjuk a kapcsolatot, akikben megbízunk, akik megtanítottak arra, hogy becsüljük meg, öleljük át, szeressük őket, mert ők adnak nekünk hitet, reményt sugallnak, az emberség süt belőlük. Utána következnek a jó barátok, akik mindig mellettünk állnak.


♣    ♣    ♣

 
 
 
KLÁRIS irodalmi-kulturális folyóirat                                >>Impresszum<<                                Minden jog fenntartva!  ©