Kláris
Kláris
Főoldal Hírek Korábbi számaink Színházi kritikák Rólunk Élhető Világ Kapcsolat

Örökké virágáruslány

KÖNYVESPOLC

Meggyes János

A lélek titkaiból

Király Lajos válogatott versei

A meglepetés első örömével kezdtem olvasni Király Lajos gyűjteményes verseskötetét. Tisztelettel, mert ajándékul kaptam. Saját prózai írásaimat mindig mottózom, néha verseimet is. A lélek titkaiból kötet első oldalán ott van a szerző mottója:

„A lélek hatalmas / arany-labirintus / melyet a jóság és öröm / gyémánttal díszít”. Igen! Itt az életben magunkban hordozzunk, mint egy ma íródó Bibliában. De a lélek az ősi Bibliában is talány: „Mert hiszen az emberek fiainak sorsa és az állatok sorsa egy és ugyanaz a sors. Amint ezek meghalnak, meghalnak azok is. Mindenben egyforma az éltető lehelet, és nincs az embernek többje, mint az állatnak. Igen, mindkettő hiábavalóság. Mindkettő ugyanarra a helyre jut. Mindkettő porból lett és minden visszatér a porba. És ki tudja, vajon az emberek fiainak éltető lehelete fölfelé száll-e, és vajon az állatok éltető lehelete lefelé, a földbe száll-e? Így beláttam, hogy nincs jobb az ember számára, mint hogy örömét lelje munkájában, mert ez a sorsa. Mert ugyan ki juttathatja odáig, hogy lássa, mi lesz utána?” (Prédikátor 3.19–22) Én hiszek az állatok lelkében is, ott csillog a szemükben.

A szerző jeligéje így folytatódik: „a gonoszság / és a bánat pedig / sárral és mocsokkal/ fröccsenti teli”. Mert az angyali tiszta lélek, a fröcskölő gonosz lélek testvérek. Egyidősek a teremtéssel. A Bibliában a gonosz „vadállat”-ként (is) szerepel. „Ez a bölcsesség /  Akinek van esze számítsa ki a vadállat számát, hisz emberi szám: hatszázhatvanhat.” /Jel. 13.18/

Tehát a lélek mindkét formáját az ember magában hordozza! A bűnbeeséskor Ádám és Éva életkorából kiszámítható ez az emberi szám.

Gyönyörű vállalkozása a költőnek – ahogy az Előszóban is írja – „elmélyedtem a lélek mélységeiben, hogy próbáljam feltárni a belső mozgatórugókat, vívódásokat és azok eredményeit.” Ez a 42. könyve!

A VII. fejezetben ott vannak a misztikumok, a mitológia világa is. Kíváncsivá tett a 42-es szám misztikus jelentése. (4+2=6) Meglepődtem. „A hatos (…) összeköttetést teremt tárgyakkal éppúgy, mint emberekkel. Jelenti még (…) a megbékélést, a szépség igazságát, jóságot, szeretetet és szerelmet.” (Szepes Mária: Smaragdtábla) Mindezekre választ ad A lélek titkaiból c. kötet, de a költő emberi tudása, tisztasága és méltósága is benne van!

Itt írok le egyetlen hiányát a könyvnek. Miért nem került bele a válogatásba a Szervácius Krisztus szobra című verse? „Mivé tud lenni az ember, / ha megbetegszik a teste? – / Megfogyva bár, de meg nem törve: – / egészséges még a lelke.”

A beteg ember egészséges lelkét ki veszi ma észre? Ezt a szépséget Pilinszky János: Fabula című versében írta meg. A megtévedt, tisztaszívű embert magányos farkasként jeleníti meg. „A szobában emberek ültek. / Istenen kívül soha senki / olyan szépnek nem látta / őket mint ez a tisztaszívű vadállat…”

De rezdüljön tovább a lélek.  „fotelemben hallgatom a csöndet, / nyugalom telepedett estémre! – – / Pihentem! – Mégis dolgozott az agy: / figyeltem egy katicabogárkát, / bejött, mikor nyitva volt az erkély, / röpdösött – mert nem találta párját! –” Korábban észrevette a tóra boruló alkony színeit, a fájdalom más intő jeleit: „A tóban haldokló / Nap átdöfve / mint Jézus szíve / csorog a vér / a vízen szétterül” Miről szól ez a fejezet? A lélekről, az elmúlásról! A „Hópelyhek éneké”-ből: „Magasból jöttünk, és a holtunk / rengő tócsák jelzik: – / Voltunk.”

A következő ciklus a lélek hordozójáról, az emberről szól. Ebből két versét emelnek ki: „Mit ér az Ember?” – kérdezi a költő. Kétségbeesve kérdezi: „Mit ér az Ember / Az Ember mit ér? // ha vegetál s állati / lett a léte? // Sorsa kinek az átka, / kinek a vétke?” Helyette én, az olvasó válaszolok: A világi, a keresztény egyházak vezetőié! Szobrokat állítanak világi, egyházi emberek emlékére. Az íróval, Nádas Péterrel együtt vallom én, az olvasó is: „Emlékműveivel a társadalom olyan tegnapi tettekért kér bűnbocsánatot, amelyeket ma is elkövet és holnap is el fog követni.” Elég, ha bekapcsoljuk a tévét, a feleletet a mai technika is sugározza. Lásd a költő, Király Lajos Reality show című versét: „Gagyi lett a tisztesség mint érték / mert most reality show-kban mérték // adagolták agyadba a fertőt / ezeken butul ifjú és felnőtt” és így tovább.

A válasz, az orvosság a további fejezetekben található. „Áldott légy szépséges szeretet! / Áldd meg az ölelő kezeket!” Vagy egy másik versében: „Tudom, / hogy szeretetért való küzdelem / élteti az igaz embert – / mindhalálig!” És még Isten felé való kapaszkodás, a 21. század átka a szeretethiány is.

Külön köszönet a Lélek és szerelem ciklusért. Ha csak a két szonettből állna: Óda és Fákat borzolt az esti szél, akkor is gyönyörűség. Mert a szerelem kimeríthetetlen értéke az életnek is, a költészetnek is.

A hinduk nem testesítik meg a szerelmet – olvastam az írásokból –, lélek, gondolat, vágy, szenvedély az útja, mire eljut a testiségig. Király Lajos verset írt a női testről A női test himnusza címmel: „az Isten megalkotta / a saját fényét! /…/ Női test legyen áldott! / S legyen áldott hatalma! / Bánatban hozzá búvunk, / S találunk szép vigaszra!”

Szerelme elvezette a beteljesülésig: „Az élet szivárványa vagy / kinek észbontó sugara / rettenetes gyönyörűség” (Óda), és máshol: „Gyönyör-Hajónk szerelmesen / Hánykolódott Gyönyör-Tengeren / Fáradt-csapzottan partra értünk”. (Fákat borzolt az esti szél) A költő nemcsak átélte a szerelem szépségét, hanem bátran versébe foglalta. De ez a szépség nem adatik meg mindenkinek.

Kedvenc íróm, a szlovák Andrej Chudoba A szivárványok kútja című kisregényében hasonló szépen fogalmazta meg ezt az érzést, mint Király Lajos e két szép versében, csak ő az „élet szivárványát” az ember lelkében helyezte el: „a szivárványok kedves rétje ott él mindannyiunk lelkének rejtekében, a remény, hogy egyszer a valóságos világ fényében és színeiben is megtaláljuk. Enélkül értelmetlen és védtelen lenne az életünk.”

Hálás köszönet a költőnek, hogy elvitt szerettei közé. Elmélkedhettem Apám könyörgése című versén: „csak a Kór / ez a Lassú-Halál / rágja ki testemből / apránként életemet”. Meghatott a nagyapjáról írt verse, mert az én nagyapámat a Rákosi-„kór” kergette a halálba. Gyönyörűség a vers befejezése, mai mementó: „…az ágyban / kínlódtál égető lázzal és Istent / hívtad, pedig ő sosem volt / pártfogód” (Nagyapám) Nem tudhatjuk… Egy haldokló öreg szerzetes két héttel a halála előtt mondta: „Isten nem úgy ítél, ahogy mi emberek képzeljük.”

Juhász Ferenc, a költő bőrig ázott az Oktogonon. Onnan szórta szét kérdéseit: „Ki tudja, hogy itt vacogva állok? / Kinek vegyek most virágot? / Hol vannak a jóbarátok? / Ki hallja meg ha kiáltok?” Király Lajos meghallotta: a Költészet hatalma című versével tisztelgett emléke előtt: „És a költészet varázsa / újra fölrepített az égig: / Csodatáltossal suhantál / és száguldsz / az Idők Végezetéig.”

Befejezésül, tisztelet és köszönet Király Lajosnak!

(Király Lajos: A lélek titkaiból. Válogatott versek. Biró family Nyomda és Könyvkiadó, Bp., 2020, 184 p.)



♣    ♣    ♣
 
 
 
KLÁRIS irodalmi-kulturális folyóirat                                >>Impresszum<<                                Minden jog fenntartva!  ©