Ország György
író nemzetféltése és
magyarsága mindig jó példával
szolgálnak és szolgáltak. Mondom ezt, amikor
újabb könyvét olvasom és akjánlom az
olvasónak, a könyv szerkezetének elolvasása
után!
Miért is fontos, hogy tudjunk a nagy magyar
történelmi eseményekről? Miért is kell
filmekben, könyvekben emlékezni arra, hogy mára ez a
kicsi ország (ami valamikor európai nagyhatalomnak
számított), egyedül is képes volt
többször is szembeszállni a nagy és gonosz
hatalmakkal, diktatúrákkal szemben, és
ezeréves történelmében mindig megmaradt
és megtartotta magyarságát, noha
„szétszóródott, kiirtották a
nép nagy részét (a tatárok,
törökök, szovjetek) és mégis
fennmaradt”, és büszkén kimondhatjuk, mi
magyarok vagyunk! És a világban tizenhét
millió honfitársunk él. Nagyon fontosak az emberi,
eszmei és esztétikai törvényeink, amelyekben
a pusztító hatalmak ellen, némi tűrés
után is képesek voltunk felemelni a fejünket
és lázadásunkkal példát mutattunk a
világnak, ahogy tettük az
ezerkilencszázötvenhatos forradalomban is. Vagy
nevezzük népfelkelésnek.
Ország György e könyvében egy szeletke
részt mutat be a dicsőséges napokból, ahol
kiderül majd, hogy a legiszonyatosabb diktatúra
megdöntésének kudarca mellett, fegyver és
gránátok robbanások között, tankok
masírozása mellett is embernek kell maradni!
És ez a könyv tanulsága is. Az egész
világon máig is büszkén kell emlegetnünk
ezt az elszántságot és ezt a hatalmas
összefogást, amit akkor a magyar nép cselekedett.
Idézem a szerző könyvének részletét,
ami elmondja azt az érzést, amikor a lövések
között a remény és a szabadság
felhangzó rügyei feléledtek:
„Kint öldöklő harcok folytak, melynek
sátáni zaja átjárta az utcákat,
házakat, szobákat. Bizonyára a tágas
nappaliba is fegyverropogás hallatszott, de a
törékeny idős hölgy a zongorával
szövetkezve vette fel a harcot a
békétlenséggel. Harmóniával a
diszharmónia ellen. Zongorájából csengve
szálltak Liszt Ferenc szerelmi álmai. A hangszer
politúrozott felhajtott teteje tükröt tartott a
lőporfüstös ördögi öldöklésnek.
Választási lehetőséget kínálva a
szerelmi álom és az értelmetlen halál
közt. Mintha Isten és a Sátán harca
történne a billentyűk tiszta zengése, valamint a
fegyverropogás elegyében. Morális harc fegyver
és hangszer, élet és halál közt. Egy
repesztől kitört a nappali ablaka. Gyuri és Éva
felnézve azonosította a pusztítás
helyét, majd még szorosabban, szinte fájóan
markolták a géppisztolyukat tüzelés
közben. Egymásra sem mertek nézni. A kicsordult
könnyek elapadtak, mikor a sérült ablakon egy
Liszt-szimfónia szállt fel az ég
felé.”
A könyv esztétikuma és elbeszélő jellege
nagyon szuggesztív, és ajánlható
mindenkinek történelmi szemléletünk
kialakítására és
történelmünk megismerésére is. Fontos
tudni a magyar történelem ezer szállal beszőtt
fénysugaras históriáit, mert a cselekvő ember csak
így értheti meg azt, ami ma zajlik a világban
és közelebbről Európában. Fontos könyvet
írt Ország György, amit lehet szeretni vagy nem
szeretni, de esztétikai kicsengéseiben benne él a
nép szelleme, akarása és jövője is.
Megmutatja azt, hogy egy népet nem lehet semmibe venni,
és előbb-utóbb véget vet a
diktatúrának.
Ilyen gondolatokkal tudom ajánlani ezt a nagyszerű
kötetet mindenkinek okulására, hogy a magyar
történelem tudása az irodalma mellett a legfontosabb
jövőt építő tény.
(Ország György:
Honvágy egy ősz után. ’56-os regény.
Cserhát Művész Társaság kiadó, 2017,
208 p.)
♣ ♣
♣