Bár minden nehézség nélkül
lehetne idézni a Biblia Bölcsesség
könyvéből, Jézus Sirák fia könyvéből,
a Példabeszédek
könyvéből a gyermek- (és
nép)nevelés „elkenő” módszereiről
szóló jótanácsokat, „Csak
kényeztesd, meglásd, megríkat”,
„Meghízott a pubi és kirúgott a
hámból”, „Aki kíméli a
pálcát, gyűlöli a fiát”; halálos
ítéletét írná alá az, aki
megfogadná ezeket a jótanácsokat:
elintézné a legközelebbi ombudsman, bár a
tanárveréseket nem tudta megakadályozni.
„Csak cseresznyézzél egy tálból vele,
szembepök a magjával!” S bár a népi
bölcsességbe átmentett ige is ismerős, hogy
„Bottal nem lehet gyereket nevelni”, meg hogy „Dobbal
nem lehet verebet fogni” – Merseburg és Augsburg
miatt csak elmaradoztak a kalandozások –, és
nemrégiben a kínaiak bebizonyították, hogy
dobbal is lehet verebet fogni…
Szent István Jobbkeze
ökölbe szorítva maradt ránk, és
ökölbeszorított kézzel nem lehet simogatni.
Bár ismerős, hogy voltak éjszakák, amikor
könnyek között imádkozva töltötte el a
nap csendes óráit, oda is csapott „ Koós
Károly „Az országalapító” c.
könyvében olvashatóan –
„kérlelhetetlenül csapott oda, amikor az
ország rendje megkívánta”, és nem
használt az ima, s a könyve az Intelmeknek.
Fiát, Imre herceget is szentként tiszteli a
katolikus egyház (lányosképű, cingár
fiúnak ábrázolják a
képírók, a szobrászművészek,
liliommal a kezében, pedig ha hihetünk a
régieknek, és miért ne hinnénk, olyan erős
volt, hogy puszta kézzel le tudta ütni a
bölényt is, ha fatális-tragikus vadászat
alkalmával vadkan ölte meg, az ő vadkanját is
ugyanúgy a merénylők számlájára
írták, mint később Zrínyi Miklós, a
költő és hadvezér „vadkanját” is,
aki levágott fejű török véres
törzsével írta vára falára, hogy
„Ne bántsd a magyart!”, „s a
törököket annyira megzavarta a látvány,
hogy háromszázad magunkkal megfutamítottunk
háromezret”.
Szent László királyunk is – I.
Béla és a lengyel Riecha hercegnő fia – kardosan,
csatabárdosan ékesítve került be a
templomainkba, aki „becsukott szemmel” csapattatta le a
tolvaj kezét is. Templomainkba, ahová a
„közhiedelem szerint” mégiscsak a szelíd
és alázatosszívű Jézus illik, „Ha
megütik a jobb arcodat, tartsd oda a balt is”…
„Ha valaki ezer lépésre
kényszerítene, menj vele kétannyit”…,
nagyvonalúan megfeledkezve arról, hogy „amit nem
akarsz magadnak, másnak se tedd”; „Adjatok,
és akkor nektek is adnak, jó tömött,
megrázott mértékkel”… noha ez az Ige
az alamizsnálkodásra buzdít, de abban is elöl
jártak.
És ha valaki azt hinné, hogy az „erős
kéz politikájának” szükséges
voltáról írtam, félreértett.
Én arról írtam – nézve a
televízió, hallgatva a rádió politikai
műsorait –, hogy legyünk szemmel, szóval,
könnyel nevelhetők. Mert akkor jók leszünk a
Földre, és jók leszünk az Égre.
És kisimulnak az ökölbe szorított kezek,
és múzeumi tárgyakká válnak a
csatabárdok.
♣ ♣
♣
