Kláris
Kláris
Főoldal Hírek Korábbi számaink Színházi kritikák Rólunk Élhető Világ Kapcsolat

Örökké virágáruslány

ESSZÉ

Tóth Péter Domonkos

Szent István ökléről, Szent László bárdjáról

Bár minden nehézség nélkül lehetne idézni a Biblia Bölcsesség könyvéből, Jézus Sirák fia könyvéből, a Példabeszédek könyvéből a gyermek- (és nép)nevelés „elkenő” módszereiről szóló jótanácsokat, „Csak kényeztesd, meglásd, megríkat”, „Meghízott a pubi és kirúgott a hámból”, „Aki kíméli a pálcát, gyűlöli a fiát”; halálos ítéletét írná alá az, aki megfogadná ezeket a jótanácsokat: elintézné a legközelebbi ombudsman, bár a tanárveréseket nem tudta megakadályozni. „Csak cseresznyézzél egy tálból vele, szembepök a magjával!” S bár a népi bölcsességbe átmentett ige is ismerős, hogy „Bottal nem lehet gyereket nevelni”, meg hogy „Dobbal nem lehet verebet fogni” – Merseburg és Augsburg miatt csak elmaradoztak a kalandozások –, és nemrégiben a kínaiak bebizonyították, hogy dobbal is lehet verebet fogni…

Szent István Jobbkeze ökölbe szorítva maradt ránk, és ökölbeszorított kézzel nem lehet simogatni. Bár ismerős, hogy voltak éjszakák, amikor könnyek között imádkozva töltötte el a nap csendes óráit, oda is csapott „ Koós Károly „Az országalapító” c. könyvében olvashatóan – „kérlelhetetlenül csapott oda, amikor az ország rendje megkívánta”, és nem használt az ima, s a könyve az Intelmeknek.

Fiát, Imre herceget is szentként tiszteli a katolikus egyház (lányosképű, cingár fiúnak ábrázolják a képírók, a szobrászművészek, liliommal a kezében,  pedig ha hihetünk a régieknek, és miért ne hinnénk, olyan erős volt, hogy puszta kézzel le tudta ütni a bölényt is, ha fatális-tragikus vadászat alkalmával vadkan ölte meg, az ő vadkanját is ugyanúgy a merénylők számlájára írták, mint később Zrínyi Miklós, a költő és hadvezér „vadkanját” is, aki levágott fejű török véres törzsével írta vára falára, hogy „Ne bántsd a magyart!”, „s a törököket annyira megzavarta a látvány, hogy háromszázad magunkkal megfutamítottunk háromezret”.

Szent László királyunk is – I. Béla és a lengyel Riecha hercegnő fia – kardosan, csatabárdosan ékesítve került be a templomainkba, aki „becsukott szemmel” csapattatta le a tolvaj kezét is. Templomainkba, ahová a „közhiedelem szerint” mégiscsak a szelíd és alázatosszívű Jézus illik, „Ha megütik a jobb arcodat, tartsd oda a balt is”… „Ha valaki ezer lépésre kényszerítene, menj vele kétannyit”…, nagyvonalúan megfeledkezve arról, hogy „amit nem akarsz magadnak, másnak se tedd”; „Adjatok, és akkor nektek is adnak, jó tömött, megrázott mértékkel”… noha ez az Ige az alamizsnálkodásra buzdít, de abban is elöl jártak.

És ha valaki azt hinné, hogy az „erős kéz politikájának” szükséges voltáról írtam, félreértett. Én arról írtam – nézve a televízió, hallgatva a rádió politikai műsorait –, hogy legyünk szemmel, szóval, könnyel nevelhetők. Mert akkor jók leszünk a Földre, és jók leszünk az Égre. És kisimulnak az ökölbe szorított kezek, és múzeumi tárgyakká válnak a csatabárdok.

♣    ♣    ♣
 
 
 
KLÁRIS irodalmi-kulturális folyóirat                                >>Impresszum<<                                Minden jog fenntartva!  ©